Tévétorrent

Sherlock - 3. évad

  • - kg -
  • 2014. március 13.

Tévétorrent

Sherlock felmegy a mennyországba, de mert alapvetően untatja a halál és a túlvilági lét egyhangúsága, visszatér a Baker Streetre az ő hű Watsonjához. Mindenkinek van egy teóriája, hogy Sherlock hogyan verte át a halált a második évad végén, és ezek közül a legszórakoztatóbbakat, mintha kívánságműsor lenne, a Sherlock-rajongók kérték, el is játsszák a harmadik évad (újabb három, játékfilmnyi epizód) elején.

A viszontlátás alkalmából rendezett örömünnep hosszabbra is nyúlik a kelleténél, a készítők maguk is átmentek rajongóba, s már a show elején pezsgőt bontanak; két évad szárnyalása után - oh, well - mi baj is történhetne! Legfeljebb annyi - oh, well! -, hogy a szárnyalásról lemarad egy ékezet, de nem marad le, mert a második részre mindenki összeszedi magát és mindannyiunk kedvenc, magasan funkcionáló szociopatája (Sherlock diagnózisa) valóban elkezd magasan funkcionálni; ebben az évadban látható a tévétörténelem legcsavarosabb esküvője, mely az esküvős romkomok paródiájának éppúgy remek, mint zárt szobás rejtélynek és magasan funkcionáló bromance-nek (férfibarátságot megéneklő eposznak). A harmadik részre pedig egy igazi, Sherlockhoz méltó ellenfél is befut, de a magánéleti frontokon is folyamatos az ötletáradat, talán csak Sherlock karosszékéről nem derül ki, hogy korábban valaki más volt; mondjuk egy oroszoknak kémkedő sámli. Ha minden ilyen színvonalon folytatódik, a következő londoni világjátékokon már nem is James Bond, hanem Sherlock fogja jelképezni Cool-Britanniát. Miért is bajlódnánk Bonddal, amikor a sokkal menőbb Sherlock is kéznél van.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.