magyarnarancs.hu: „Kísérletnek sem lenne utolsó, ha kijelölnénk egy napot, amikor a világon mindenhol minden mozi Tarr Béla-filmeket adna. Csak és kizárólag Tarr Béla-filmeket. Fantasztikus lenne megfigyelni, hogyan hatna ez élettanilag az emberekre. Lehet, hogy az öngyilkossági ráta hirtelen megugrana.” Ezt tegnap mondta nekünk, a Gabriel García Márquez Alapítvány ösztöndíjasainak. Érezte már úgy Tarr Béla-film nézése közben, hogy eret vágna magán?
Alejandro González Iñárritu: Csak vicc volt. Imádom Tarr Béla filmjeit. Igazi mester. Nem, nem hiszem, hogy bárkinek is fel kéne vágnia az ereit. Tarr Béla nem tesz mást, mint megfigyel; ő így lát minket, embereket. De hát milyen esélyei vannak ma egy ilyen filmnek, egy olyan, a filmipar dicséretét zengő világban, ahol mindenki a legkönnyebb kielégülésre hajt? Nehéz ma gondolkodó, elmélyült filmnek lenni. Szerencsére vannak néhányan a világban, akik veszik a fáradságot, és nem a könnyebb utat választják. De ha jól tudom, Tarr Béla abbahagyta.
magyarnarancs.hu: Abba, igen.
|
AGI: Mi a helyzet a magyar filmiparral?
magyarnarancs.hu: A politika játszik a filmfinanszírozással. Tarrnak ez sem volt az ínyére. Volt, hogy ön fontolóra vette, hogy bedobja a törülközőt?
AGI: A visszavonulás jó esetben mindenkinek a mélyen személyes döntése. A politikának semmiképpen sem szabadna szerepet játszania benne. Hacsak nem valami igazán fenyegető helyzet áll elő. A filmeknek sosem szabadna a hatalmon lévők igéit hirdetnie. Ha bedől a politikának, az magát a művészt is lealacsonyítja. Aki ebbe az utcába téved, az csapdába esik. És csak magát okolhatja érte.
magyarnarancs.hu: Mi az, amit szívesen elemelne Tarr eszköztárából?
AGI: A visszavonulást biztosan nem. Egy olyan művésznek, mint Tarr, szerintem nem szabadna visszavonulnia.
magyarnarancs.hu: Mégis, mit tenne magáévá?
AGI: Nem kell lopni, bőven elég okulni is. Tarr filmjei arra tanítják az embert, hogy micsoda ereje lehet a puszta megfigyelésnek. És ott van a tájhoz való viszonya. Az a tempó, amit ő diktál, majdhogynem ismeretlen a mainstream mozi világában.
|
magyarnarancs.hu: Egy ülésben nézte végig a Sátántangót?
AGI: Igen, és rendkívüli módon élveztem. Benne lenni, részt venni ebben a filmben nagyszerű élmény volt. Azt hiszem, David Foster Wallace fogalmazta meg nagyon szépen, hogy az igazán jó fikció fokmérője, hogy képes-e kirángatni az embert a komfortzónájából. Tarr Béla filmjei épp ilyen felzaklató hatással vannak. Megesz, megrág, mégis meggyógyít. Ilyen az igazán jó fikció: nem csak felzaklat, de támaszt is ad.
magyarnarancs.hu: Mi a kedvence Tarrtól?
AGI: A torinói lovat nagyon szerettem. Mi is volt a Sátántangó előtt? Krash…
magyarnarancs.hu: A Kárhozat.
AGI: A magyar közönség szereti Tarrt?
magyarnarancs.hu: Főleg az értelmiségiek körében népszerű. Éppenséggel az ön drámái sem könnyen emészthetők, viszont a következő filmje, a Birdman vígjátékként lett beharangozva. Vége a drámázásnak?
AGI: Én inkább úgy mondanám, hogy négy nagyon sós egytálétel bekebelezése után a nyelvem más ízeket kívánt. A Birdman hőse egy hajdani hollywoodi filmsztár, egy exszuperhős, aki Raymond Carver írását igyekszik színre vinni. Jó kis ellentétpár, nem? Nekem tetszett az ebben rejlő feszültség. Hogy itt van ez az ex-hollywoodi pasas, aki egy irodalmi klasszikussal próbálkozik, valami olyasmivel, ami messze-messze meghaladja a tehetségét. Ebben szerintem van vígjátéki potenciál.
|
magyarnarancs.hu: Miért éppen Carver?
AGI: Mert egyike a legnagyobb novellistáknak. Nála jobban kevesen ismerik az egyszerű, hétköznapi emberek belső mozgatórugóit. Nagy kedvencem.
magyarnarancs.hu: A BirdmanBatman egykori megformálója, Michael Keaton alakítja. Szerepet játszott a szereposztásban Keaton batmanes múltja is?
AGI: Bizonyos értelemben igen. Keaton egyaránt jó vígjátékban és drámában, de ami még ennél is alkalmasabbá teszi erre a szerepre, az az, hogy megvan a hitele szuperhősként is. Elvégre összenőtt Batman maszkjával. Sok színész számára, ha egyszer viselt már ilyen maszkot, nehéz dolog megszabadulni a szuperhősimázstól. Keaton esetében a batmanes múlt is a kezünkre játszott. De ne higgye, hogy a szószék magasából akarok prédikálni, nem fentről akarom leszólni Hollywoodot; úgy akarom megfricskázni, hogy közben mindannyiunkat megfricskázom, mindazokat, akik részei a szórakoztatóiparnak. És ebbe én is, és attól tartok, maga is mint újságíró, beletartozunk.
|
magyarnarancs.hu: Szokta zavarni, hogy még egy olyan, magára sokat adó sorozatban is, mint amilyen a Breaking Bad, a mexikóiak műmexikóiul beszélnek?
AGI: Az a Mexikóval szembeni tudatlanság, ami az amerikai populáris kultúrából árad, több mint aggasztó; majdhogynem elviselhetetlen számomra. Még a mexikói függetlenség napját sem sikerül eltalálniuk: szerintük május 5., míg szerintem és minden más mexikói szerint szeptember 15. Ilyen mélységes mély a sötétség. A kajáinkat is a maguk képére formálták; evett már jó amerikai tacót? Valami sajtos izévé degradálták. Egyetlenegy olyan amerikaival sem találkoztam, aki olyannak ismerné a mexikói kultúrát, amilyen az valójában. De nem csak a mexikóiakból lesznek karikatúrák az amerikai kultúrában, a többi náció sem úszhatja meg. Sosem felejtem el, amikor megnéztem Spielberg filmjét, a Jurassic Parkot. Costa Ricában forgatták. Van egy jelenete, a főszereplők az előtérben esznek, míg a háttérből szól a mariachi. Costa Ricában nem létezik ilyen zene. Hát, ezt nevezem én tudatlanságnak. Hasonló élmény ért a Korcs szerelmek amerikai DVD-megjelenésekor. A DVD-menüsor alatt flamencozene szólt. Mondtam nekik, na ne már, ez nem mexikói zene, mire ők, hogy ne akadékoskodjak, ők ezt jobban tudják, higgyem el, hogy ez az igazi mariachi. Az amerikaik szemében egy kolumbiai vagy egy mexikói egykutya. Az ő szemükben tök egyformán festünk.
magyarnarancs.hu: Hollywood mennyire bízik meg egy mexikói művészfilmesben? A Birdman több pénzből készült, mint a korábbi filmjei?
AGI: Nem mondanám. Költségvetésileg a decens középmezőnyben utazom.