Te is lehetsz McClane – Die Hard – Drágább, mint az életed

Film

Ki ne emlékezne arra az izgalomra, amit Bruce Willis jelenléte keltett fővárosunk lakóiban. Rég volt, de jó visszaemlékezni rá; arra a kellemes gyomortáji izgalomra, mellyel munkába indult boldog-boldogtalan, hogy talán ma lesz a napja, hogy a Hudson Hawk, az Árral szemben, Az éj színe, A kölyök vagy a Két kopper sztárja látótávolságon belülre kerül. Persze nem került, de nincs harag, gondoltuk megbocsátón, és kinek-kinek beugrott kedvenc willises jelenete Az utolsó cserkészből, A sebezhetetlenből, a Ponyvaregényből, a Sin Cityből, vagy az első három, még igazi Die Hard-film valamelyikéből. Willis olyan volt, mint a kaparós sorsjegy; csak azoknak jelent meg, akiknek kijött a három kopasz fej, de a többiek sem reklamáltak.


A „szembejön-e Willis, vagy sem” össznépi játékhoz képest jelentős visszalépés úgy feszültségben, mint minden másban a kész produktum. A jó hír talán az lehet, hogy a maga idejében mindennek elmondott, az előző részekhez minden tekintetben méltatlan negyedik Die Hard (az, amelyikben Willis Chuck Norris-i magasságokba emelkedve az egész USA-t megmenti) az ötödik rész fényében egy félreértett Keresztapa, melynek finom megoldásaira csak most eszmél rá az utókor.

Arra viszont már elég régen sikerült ráeszmélni, hogy nagyon nem áll jól az amerikaiaknak, ha elkezdnek oroszozni – az éles szeműek ezt már akkor kiszúrták, amikor Audrey Hepburn alakította Natasát a Háború és béke háromórás feldolgozásában. És bár minden tiszteletünk Willisé, de azért mégsem egy Audrey Hepburn, ám még ha az is lenne, az sem sokat lendítene a dolgokon. Igaz, Willis nem oroszt játszik, ennél valamivel rosszabb a helyzet: Willis ugyanis egy unott filmsztárt játszik (azt viszont nagy átéléssel), aki egykori híres szerepe fölelevenítése céljából érkezik valami szürke, kelet-európai fővárosba, ám e szerepből (valami McDonald, MacAllister vagy McClane – ki tudja ezt már ennyi Hollywoodban lehúzott év után megjegyezni) nem maradt más, mint egy kockás ing és egy félmosoly. Meg egy fiúgyermek, akit alighanem kínjukban és egy esetleges spinoff reményében írtak bele a forgatókönyvbe. Idősebb és fiatalabb John McClane találkozása a Moszkvának álcázott Budapesten már csak azért is emlékezetes, mert ezzel nem egy, hanem rögtön két kifejezetten ellenszenves, a gyilkolást látható élvezettel űző, rosszkor, rossz helyen, rossz poénokkal operáló főszereplője lesz a filmnek.

Ma már bárki lehet McClane – ha ez az üzenete a filmnek, az gesztusnak szép és demokratikus, ám egyszersmind igen lehangoló. Az ötödik Die Hardból az derül ki, hogy a McClane-kedéshez 2013-ban nem kell más, mint a fegyvercipelés nemes képessége és az atyai-fiúi elérzékenyülésre való hajlam. Ami pedig az akciót illeti: a Cobra 11 bármelyik epizódjának harmadszori ismétlésében több az ötlet és lendület, mint ebben az igénytelen, John McTiernant (Die 1-3), Renny Harlint (Die 2), de még Len Wisemant (Die 4) is rendezőkirálynak láttató produkcióban.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.