25 éve került a mozikba (az amerikaiakba, mert hozzánk csak két év késéssel jutott) Robert Zemeckis klasszikusa, a Vissza a jövőbe, majd szép sorban jöttek a folytatások. Az évforduló és a Blu-ray kiadás alkalmából a filmek forgatókönyvírója és producere, a természetesen magyar felmenőkkel is büszkélkedő Bob Gale sztorizgatott nekünk.
*
Magyar Narancs: Több hetet forgattak Eric Stoltzcal a főszerepben, majd lecserélték Michael J. Foxra. Mi történt?
Bob Gale: Hiba. Szereposztási gikszer. A filmet finanszírozó stúdió, a Universal vezérigazgatója, Sid Sheinberg nagy reményeket fűzött Stoltzhoz, mi viszont, Bob Zemeckis meg én, már kevésbé. Mi a kezdetektől Michael J. Foxot szerettük volna, de Michaelt egy tévésorozathoz kötötte a szerződése. Rajta kívül még Eric és egy másik színész jöhetett szóba, s a végén bólintottunk, oké, legyen Eric. Aztán amikor Bob Zemeckis összevágta az első öt hét felvételeit, rémülten tapasztalta, hogy hiányzik a filmből a humor. Akkor fogtuk magunkat és az addig felvett anyagot, és a stúdióvezetők elé járultunk. De mielőtt még így tettünk volna, konzultáltunk Steven Spielberggel, aki, amilyen bölcs producer, a lelkünkre kötötte, hogy próbálkozzunk meg még egyszer Michaellel, vagy ha nem megy, hát kerítsünk valaki mást, de semmiképp ne állítsunk be a stúdióhoz B-terv nélkül, mert félő, hogy máskülönben leállítják a forgatást. Másodjára megtaláltuk Michaelhez a kiskaput, és a tévés elfoglaltságaihoz igazítottuk a forgatást.
MN: És szegény Eric Stoltz hogy fogadta a hírt?
BG: Bob Zemeckis beszélt vele, én nem vettem részt ezen a beszélgetésen. Bob később annyit mondott, hogy úgy érezte, Eric nem vette túlságosan a szívére a dolgot. Félreértés ne essék, Eric Stoltz nagyszerű színész, de nem egy vígjátéki alkat, ellenben az ügynökei nagyon szerették volna, hogy elvállalja a szerepet. Talán ezért sem neheztelt annyira.
MN: Változtattak valamit a forgatókönyvön, hogy Michael J. Foxra szabják a szerepet?
BG: Változtattunk, de nem Michael miatt, a szerep maradt a régiben, de mivel öt hét anyagát kellett újravenni, nekünk is engedményeket kellett tennünk. Ha belenyúltunk, azért nyúltunk bele a forgatókönyvbe, hogy csökkentsük a költségeket. Egy-két helyszín bánta, de a párbeszédeken vagy a karaktereken nem változtattunk.
MN: Mondana egy konkrét példát is?
BG: A film eredetileg egy nukleáris kísérleti telepen végződött volna, egy atomrobbanással, ami visszarepíti a Deloreant, a film időgépként funkcionáló, emblematikus sportkocsiját a jelenbe. Hogy legyen valami előzménye is a dolognak, Marty McFly a film legelején a suliban ül, ahol épp egy dokumentumfilmet vetítenek az ötvenes évek atomkísérleteiről. Ez volt eredetileg Marty antréja, amit egy Marty által előidézett iskolai tűzriadó követett volna. De mivel megváltoztattuk a film végét, fölöslegessé vált a dokumentumfilmes nyitány, így tulajdonképpen a kényszer szülte azt a jelenetet, ami szerintem sokkal hatásosabb lett, mint amit eredetileg elterveztünk.
MN: A legutóbbi Indiana Jones-film egyik emlékezetes jelenete is egy ötvenes évekbeli kísérleti telepen játszódik.
BG: Azt hiszem, Steven (Spielberg) valahol az emlékezete legmélyén megőrizhette a mi le nem forgatott jelenetünket, és tudatosan vagy sem, nem tudom, de biztosra veszem, hogy tőlünk vette az ihletet. Azt is tudom, hogy Bob (Zemeckis) figyelmét sem kerülte el a hasonlóság, ő is kiszúrta rögtön, hogy nini, az a mi jelenetünk.
MN: Elég nagy legendatára keletkezett a sorozatnak. Mi volt a legfurcsább kitaláció, ami a trilógiához kapcsolódott?
BG: Egyszer, valamikor a kilencvenes évek közepe táján elterjedt, hogy készül a negyedik rész, valami producerféle azt állította, hogy hamarosan elkezdődik a forgatás Brazíliában. Persze nem ez volt az első alkalom, és nem is az utolsó, hogy valaki a negyedik részt vizionálta. De a válasz továbbra is: nem. Nem lesz negyedik. A harmadik rész premierjén, ahol levetítették mindhárom filmet, én, Bob és az operatőrünk Dean Cundey ugyanazt a pólót viseltük: egy körbe rajzolt, áthúzott négyes volt rányomva.
MN: Említette, hogy Spielberg produceri pártfogásának sokat köszönhettek. Miben segítette még ki önöket?
BG: Például a cím körül kialakult huzavonában. Mindenkinek bejött a Vissza a jövőbe, kivéve annak az egy embernek, akitől a sorsunk függött: a Universal már emlegetett urának, Sid Sheinbergnek. ' valahogy sosem bírt megbarátkozni vele. Egyszer küldött is egy memót a saját címjavaslatával. Remélem, ül, mert a cím a következő volt: Spaceman from Pluto. Képzelheti, milyen állapotban rohantunk Spielberghez, mert a helyzet valóban komoly volt. És akkor Steven tárcsázta Sheinberg titkárnőjét, és bediktálta a válaszüzenetet: "Kedves Sid, köszönjük november 12-én kelt, végtelenül szórakoztató, humoros leveled, jól megvicceltél minket, mindannyian jót derültünk, várjuk a hasonló memókat." És ezzel az ügy el is volt intézve.
