E filmben a művészileg jobb időket is megélt Alexander Payne (Schmidt élete, Kerülőutak) instruálja a békeharcost ("most nézz szomorúan!"; "most még szomorúbban!"; "most légy felelősségteljes!"; "izé, ez most melyik éppen?"), aki, mint minden filmjében, ezúttal is George Clooneyt alakítja.
Hiába reméli hősünk Hawaiin kómába esett felesége eszmélését, nincs esély, s mielőtt a gépekről lekapcsolt korpuszából kinyernék a használható szerveket, az eltöltött közös éveket is megkérdőjelezi ama kínos kapcsolat napvilágra kerülése, melyről épp csak a leendő özvegy nem tudott. Egyszerre két ösvényen is kanyarog innentől a kimódoltan humanista tanmese: egyfelől kinyomoztatik a (naná, hogy ellenszenves és gyáva) szerető ki- és holléte, s létrejön a találkozás is, de még véletlenül sem a nyakkitekerés, hanem a politikailag sokkal korrektebb szembesítés szándékával; másfelől zajlik egy dollárszázmilliókkal kecsegtető ingatlanügylet, amit sajna az utolsó pillanatban leállít a természetvédelmi és hazafias megfontolásokat önérdeke fölé helyezni képes Clooney. A két szálat a világon semmi nem kapcsolja össze, legfeljebb, hogy mindkettőben el lehet játszani azt az érett, megfontolt, szimpatikus férfit, aki majd civilben is éretten, megfontoltan és szimpatikusan fog aggódni a világ sorsáért, midőn átveszi a vágyott szobrocskát. Az biztos hitelesebb alakítás lesz.
Forgalmazza az InterCom
