Tévétorrent

Visszajárók

  • - kg -
  • 2014. február 9.

Tévétorrent

Most, amikor a csapból is zombi folyik, és beállni látszanak a frontvonalak, mert ugyan hány bőrt is lehet még lehúzni az élőhalottakról, a franciák csöndben és mintegy bocsánatkérőleg úgy lépték le az amerikai mezőnyt, hogy abból még diplomáciai konfliktus is lehet.

A Visszajárók azzal az egyszerű és viszonylag kevés vért kívánó ötlettel játszik el, hogy nézzük meg komolyan, felnőtt emberhez - és felnőtt francia filmhez - méltón, mi történik egy kisebb közösségben, ha az elgyászolt halottak visszatérnek. Mondjuk egy diáklány egy iskolabusz-balesetből, aki úgy állít haza, mintha mi sem történt volna. Milyen hatással van ez a gyászmunkával már úgy-ahogy megbirkózott családra, és milyen hatással mindazokra, akiknek a gyerekei nem tértek vissza? És milyen kilátásai vannak a halottnak, aki élne tovább: szerelmes lenne például, mint minden korosztályabeli. Keserves dolog a feltámadás, de minél keservesebb, annál jobb sorozat jön ki belőle. A sikeres francia zombirecept így fest: tegyünk úgy, mint minden francia filmben, beszéltessük a szereplőket, ahogy a pikáns francia drámákban szoktuk, csakhogy most nem azért bagóznak idegesen a felek, mert Isabelle nem viszonozza Georges szerelmét, hanem azért, mert valamelyik halott rokonuk visszakéredzkedett az élők közé. A fene se gondolta volna, hogy ez és így ennyire működik; gyengélkedni is csak akkor kezd az első francia nemzeti zombifilm, amikor az amerikai kuzinok fordulatait kezdi másolni. A léc azonban végig nagyon magasan van: ami a vámpírfilmnek az Engedj be volt, az a zombiknak a Visszajárók. Folytatás jövőre.

Figyelmébe ajánljuk

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.