Génmódosított termékek jelölése

szerző
Hraskó Gábor
publikálva
2018. júl. 04., 12:10
kommentek
2
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A génmódosítás teljesen biztonságos technológia, de fel kell-e tüntetni egy terméken, ha tartalmaz GMO-összetevőt?

Nem ritka, hogy a tudományos kutatók általános véleménye egy adott témakörben eltér a laikusokétól. Egy 2015-ös felmérés szerint az Egyesült Államokban ezen a téren a genetikailag módosított élelmiszerek biztonságának kérdésében a legnagyobb az eltérés a két csoport között. A tudomány képviselőinek 88 százaléka szerint biztonságos a génmódosított (GMO) élelmiszerek fogyasztása. A felnőtt lakosság egészének csak 37 százaléka gondolja így.

false

Teljesen egyértelmű, hogy a GMO-kérdés nem csupán a tényekről szól, hanem hitekről, érdekekről, világnézetekről is. Úgy egészében erről a témáról lehetetlen is beszélni. Aki sommásan ítél a géntechnológia kérdésében, az minden valószínűséggel téved. Múltkor egyetlen kis példáról, a D-vitamin-hiány okozta betegségek és elhalálozások csökkentése érdekében kifejlesztett aranyrizsről írtam, de akármilyen részletkérdés is ez, még itt is elvakult csatározások folynak.

A génmódosított aranyrizs gyerekek százezreit menthetné meg, ha engedélyeznék

Aranyrizs, a GMO-lobbi trójai falova? A Greenpeace azt állítja, hogy az aranyrizs a genetikailag módosított organizmusok (GMO) híveinek trójai falova. Erről kérdeztem telefonon Györgyey János növénybiológust, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjában dolgozó tudományos főmunkatársát, aki magát anti-GMO-ellenes aktivistának szereti definiálni.

Most is csak egy kis témát hozok szóba, a génmódosított összetevőket tartalmazó termékek kötelező felcímkézését. Pró és kontra rengeteg vélemény van, amelyeket talán így lehet összefoglalni:

MELLETTE: A jelölés csupán a fogyasztók tájékoztatását szolgálja, mint ahogy fel kell tüntetni az összetevők arányát és a kalóriamennyiséget is.

ELLENE: A jelölés azt a benyomást fogja kelteni, mintha a géntechnológia használatával előállított termék az egészségre vagy a környezetre káros lenne, miközben a tudományos kutatások nem ezt mutatják.

Lehetetlen nem észrevenni, hogy a címkepártiak zömének valódi célja nem az informálás, hanem a géntechnológia alkalmazásának teljes ellehetetlenítése. A címkeellenesek pont ettől tartanak, azzal érvelve, hogy nem szabadna egy elképesztően vegyes, széles körben alkalmazott technológiát szőröstül-bőröstül elítélni. A kész termék tulajdonságát, biztonságát lehet és kell vizsgálni, nem az előállítás módját.

Európa, az Európai Unió nagyon erőteljesen korlátozza a géntechnológia alkalmazásával előállított termékek forgalmazását, a magyar Alaptörvény pedig egyértelműen „géntechnológia-mentes övezetként” definiálja hazánkat. Ennek megfelelően ma az EU-n belül minden olyan terméket „GMO” címkével kell ellátni, amelyik akármilyen kis részben genetikailag módosított termékeket tartalmaz. Kivételt csak a kilencezrelékes aránynál kisebb GMO-tartalmú termékek jelentenek, amennyiben a GMO-tartalom nem szándékolt, azaz véletlen, elkerülhetetlen „szennyezés” eredménye.

Az Egyesült Államokban hosszú évtizedek óta termesztenek genetikailag módosított növényeket. A viszonylag friss GMO-ellenesség egy egészen más környezetben kezdett kialakulni, de mára nem kevesebb félelmet indukált a publikumban, mint Európában. Így hát 2014-től több állam is törvényeket hozott a GM-módszerrel előállított termékek címkézéséről, de ezt végül is csak Vermont államban vezették be 2016. július elsején. Egy hónapon belül azonban egy új szövetségi törvény felülírta az állami szabályozásokat és az amerikai mezőgazdasági hivatal még most is dolgozik az új törvény finomításán.

Mindenesetre ez különleges alkalmat teremtett annak vizsgálatára, hogy a GMO-címkézés bevezetése milyen hatással van az embereknek ehhez a technológiához való viszonyára. Mind a GMO-ellenesek, mind a technológiát támogatók úgy gondolták, hogy a címkézés erősíti a módszer elutasítottságát a vevők körében. Európában sem volt ez másként. A címkézés bevezetése után sok gyártó cég inkább kiváltotta a termékeiben a GM módszerrel előállított összetevőt nem GM-változatra, még ha ez költség- és ezáltal áremelést is jelentett nekik. Mindezt azért, mert úgy gondolták, hogy a címkézés lehetetlenné fogja tenni a termékeik eladását.

Az élet azonban nem ilyen egyszerű! Vermontban legalábbis meglepő irányt vettek a dolgok. Ott az érintett termékeken viszonylag egyszerű szöveget kellett feltüntetni: „Genetikai módosítással előállított termék” vagy „Részben genetikai módosítással előállított termék”.

false

 

A címkézés a változó szabályok miatt nem sokáig élt, de két kutató kihasználta ezt az időszakot. Majdnem nyolcezer embert kérdeztek meg még a vermonti címke bevezetés előtt és után arról, hogy hogyan viszonyulnak a GM-termékekhez. Az okos gondolat az volt, hogy nemcsak Vermontban végezték a felmérést, hanem az egész Egyesült Államokban. Mivel csak az új-angliai államocskában vezették be a kötelező címkézést, a többi állam kontrollcsoportként funkcionált. A felmérés ideje alatt a teljes országban valamelyest nőtt a bizalmatlanság a GM-termékekkel kapcsolatban. Azt kellett tehát vizsgálni, hogy e globális trendhez képest hogyan alakul a közönség hozzáállása Vermontban.

Az eredmény eléggé meglepő volt. A kutatásról szóló június végi cikk szerint az országos trendhez képest a címkézést bevezető Vermontban 19 százalékkal csökkent a GM-termékekkel szemben tanúsított bizalmatlanság.

Egy kutatás persze nem adhat egyértelmű választ arra, hogy akkor most hogyan is reagál a közönség általában a GM-termékek címkézésére. Lehet ez csak egy statisztikai anomália vagy valami vermonti specialitás. Folyik az elmélkedés arról, hogy vajon mi magyarázza ezt a nem igazán várt eredményt. Némelyek szerint lehet, hogy a vásárlók realizálták, hogy régóta kedvelt termékeik GM-technológiával készültek és ez oldotta az ellenérzésüket a módszerrel szemben: „Eddig sem lett bajom tőle, ezután sem lesz!” Tipikus kognitív disszonancia feloldás lenne. Inkább mondok le a GM-mel szembeni fenntartásomról, mint kedvenc nasimról.

Hogy mennyi szubjektivitás van az ügyben, azt az is jelzi, hogy bizonyos termékek esetében még a GMO-val szemben kritikusok is kibúvókat keresnek. Tudomásom szerint sem Amerikában, sem az EU-ban nem kell például a sajtok esetében megjelölni, hogy bizony legtöbbjük GM-technológia segítségével készült. A sajt éréséhez szükség van a borjak úgynevezett oltógyomrában található tejoltó enzimekre. Ezt megszerezni a borjú életének megkímélése mellett igen nehézkes lenne. Szóval egy állatvédő aktivistának, egy vegetáriánusnak illene lemondania mindenféle sajtról is.

Hacsak nem lennének génmérnökök, akik átvarázsolták a legfontosabb tejoltó enzim, a kimozin fehérje genetikai kódját a tehenekből egy élesztőgombába. Figyelem, ez nem egyszerű fajok közti génátvitel, hanem az evolúciós fa szinte legtávolabbi ágai közti transzfer! Viszont így az élesztőgomba a borjak leölése nélkül előállítja nekünk a sajtkészítéshez szükséges enzimet.

Egyébként a citromsavat is főleg genetikailag módosított élesztőgombával állítják elő. No meg a cukorbetegek életét megmentő inzulint is.

Szóval nem is vagyunk igazán GMO-mentes övezet. Meg nem is írjuk rá minden genetikailag módosított élőlény felhasználásával készült termékre, hogy „GMO”. Ha meg nagyon rá akarjuk írni, akkor azt se tudjuk, hogy milyen eredményt érünk el vele. Lásd a vermontiak esetét!

szerző
Hraskó Gábor
publikálva
2018. júl. 04., 12:10
kommentek
2
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2
    Pasinszki
    2018. július 05., csütörtök 08:57
    Anno ante diluvium, mikor Anglia a világ ura volt, észrevetta az angol kormány, hogy nagyon sok német vasáru kerül az országba. Direktben mégse lehetett ezeket ktiltani az angol piacról, hát kitalálták, hogy fel kelljen őket címkézni. Írják csak rá a nyavalyás késpengéikre, meg ekevasaikra a krumplievő svábok, hogy Made in Germany! Ráírták, aztán a szigetlakók ezt egykettőre a minőség egyfajta garanciájának tekintették.
  2. 1
    fordulobogyo
    2018. július 04., szerda 16:31
    Aprosag, valoszinuleg sajtohiba, de erdemes lenne javitani:
    " D-vitamin hiány okozta betegségek és elhalálozások csökkentése érdekében kifejlesztett aranyrizsről írtam..."

    Az A vitamin eloanyaga, karotin van benne, nem D.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Hraskó Gábor

Tudósnak születtem aztán emberek közé keveredtem.

Hraskó Gábor
Szerző adatlapja

Blog

még több cikk