Hogy nézne az ki, ha Trump féldiktatúrát csinálna Amerikából?

  • Urfi Péter
  • 2017. február 5.

A hét cikke

Az illiberális modell: az Atlantic nagyszabású cikke szerint Orbán Viktor és a NER lehet az egyik mintája az amerikai demokrácia szétverésének.
false

2021-et írunk, Donald Trump a második ünnepélyes beiktatására készülődik. Első mandátuma alatt népszerű elnök volt. Az adócsökkentés és a kormányzati kiköltekezés megtette a hatását. Az egyetemi végzettséggel nem rendelkezők bérei nőttek, a növekvő infláció pedig csak most kezdi el éreztetni hatását.

A választók nagy része sejti, hogy Trump és családja sokkal gazdagabb lett, és ehhez politikai befolyásukat használták fel, de mivel - a korábbi elnökökkel szemben - Trump soha nem tette közzé az adóbevallását, ezért biztosat nem tudhatnak erről. Meg hát különben is, melyik politikus nem lop egy kicsit? – gondolja az istenadta nép. Pláne, miután a 2018-as kongresszusi választások előtt a WikiLeaks súlyos korrupciós ügyekről szivárogtatott ki információkat, méghozzá csakis demokrata képviselők környezetéből.

Amerika gyorsan alkalmazkodott. A multik vezetői megtanulták, hogy az összes kedvező hírért személyesen Trumpnak kell hálálkodni, és érdemes kerülni minden olyan nyilatkozatot és lépést, amely felidegesítheti az elnököt – hiszen egy dühös tweetje milliós károkat tud okozni, a kormányzati ellenőrzésekről és bírságokról nem is beszélve. A megváltozott média-előállítási szokások is terjedni kezdtek. A CNN tulajdonosi nyomásra egyre méltányosabban tudósít Trumpról, és miután közös megegyezéssel zárult az igazságügyi minisztérium Amazon elleni eljárása, a tulajdonos Jeff Bezos eladta a Washington Postot egy szlovákiai hátterű befektetői körnek. Akik azonnal megszüntették a legendás napilap print kiadását. A közösségi médiában terjednek olyan állítások, hogy valójában nem is szlovákok azok a befektetők, de ezt senki nem tudja - és nem is nagyon meri megpróbálni - megpróbálni.

De persze azért szólásszabadság van, ezt senki nem vitatja. A Trumppal szemben kritikus média továbbra is eléri az elit közönséget, és amúgy is mindenki azt ír és mond az interneten, amit akar – feltéve persze, ha vállalja a Facebookon csendőrködő Trump-párti milíciák zaklatását. (Egyre kevesebben vállalják, a fiatalok pedig a kevésbé politikus közösségi oldalak felé fordultak, így a hírek alig érik el őket.) Az emberek sokat viccelődnek azon, hogy az NSA lehallgatja őket, és a Trumppal szemben hangosan tiltakozók személyes adatai rendre kiszivárognak. De hát melyik kormány nem hallgat le manapság mindenkit? Ettől még nem lesz vége a világnak!

How to Build an Autocracy

David Frum, az Atlantic szerkesztője – és Bush korábbi beszédírója – a patinás magazin új számának címlapsztoriját kezdi ezzel a képzelődéssel. Ami nálunk már valóság, de az amerikaiaknak egyelőre lázálomnak tűnik. Az éppen visszafogottsága, realizmusa miatt hatásos felütés után a cikk akkurátusan végigveszi, hol és hogyan építhető le az amerikai jogállam, hogyan lehet a demokráciából autokrácia, akár a most létező intézmények és törvények megtartása mellett is. Ehhez a spekulációhoz Trump nyilatkozatait és első lépéseit veszi alapul, valamint olyan külföldi autoriter rendszerek és vezetők módszereit, mint Venezuela és Chávez, Oroszország és Putyin, a Fülöp-szigetek és Duterte. Ebbe a sorba illeszkedik Magyarország és Orbán, ami egyrészt azért túlzás, másrészt a most aggódó amerikaiaknak valóban kifejezetten tanulságos lehet a magyar példa. Nem véletlenül ír mirólunk a legtöbbet Frum: a NER az a szemléltető ábra, amelyen látható, hogy a demokratikus intézmények és szabadságjogok formális megléte még nem biztosítja a valódi demokráciát. Ezt Frum így összegzi: „Magyarország az Európai Unió tagja és az Emberi Jogok Európai Egyezménye aláírója. Választásokat tartanak és nem cenzúrázzák az internetet. Magyarország mégis megszűnt szabad ország lenni.”

A cikk harmadik fele a polgári ellenállás kötelességéről és gyakorlati lehetőségeiről beszél, mert Frum szerint az állampolgárokon múlik, mekkora kárt tud tenni Trump. Hát, legyen ebben igaza!

 

További olvasnivalók

Ötven évvel ezelőtt, a laoszi dzsungelben eltűnt egy amerikai katona. Halottnak hitték és hősként tisztelték. Most megtaláltak Vietnámban. Vagy mégsem ő az? (The Atavist)

Hogyan lehet meggazdagodni a lehetőségek hazájában? A kemény munka hozza el a jólétet? Na, persze. Sokat kell örökölni vagy jól kell házasodni. (The Economist)

Zseniális és kevésbé zseniális csalók a tudományos életben, akiket robotprogramok és elszánt revizorok próbálnak lebuktatni. (The Guardian)

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.