Vörösek, feketék - The Affair

  • Greff András
  • 2014. december 30.

Tévétorrent

Az amerikai tévésorozatok mintha kezdenék felfedezni maguknak a történetmesélés mechanikájának korrodált csavarját, a megbízhatatlan elbeszélőt.

Idén tavasszal a True Detective-ben még csak érdekes, apró színfoltja volt ez a remegés az egyébként is tiritarka összképnek, a The Affairben azonban már teljes sebességre kapcsolhatnak a több szinten is a hazugságok hálójában kapálózó aktorok. Itt ugyanis nem csupán a nyomozó hatóság arca felé irányul a tudatos megtévesztés (mint a TD-ben), hanem az elbeszélők saját magukat is folyton átverik (jobbára öntudatlanul), hiszen házasságtörőkként nagyon nem mindegy nekik, hogy romlott vagy inkább csak esendő figurákként kerülnek-e ki végül az örvényből. Ez a játék a legfőbb oka annak, hogy a The Affair magabiztosan az ősz legizgalmasabb amerikai ajánlataként magasodhat (alulstimulált) nézői elé.

Dominic West és Ruth Wilson

Dominic West és Ruth Wilson

 

Egyébiránt elég kommersz munka. A figurák mindegyikét bombabiztosra építették: a csalárd férjnek egyenesen négy gyermeke van, hogy semmiképp ne merülhessen fel kérdés az erotikátlanított hétköznapjaival kapcsolatban, a vágy nyári ruhás tárgya pedig a tengerparti kisváros legtündöklőbb teremtése. Az ellenszenves alakok nem csupán bárdolatlanok, hanem botcsinálta drogkereskedők is, és nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy itt is előveszik a halott kisgyermek brit szériákból importált motívumát, ami napjaink sorozatiparának egyik legaljasabb fogása: nem csupán brutális tűzerejű bombázóról van szó a hatásvadászati hadviselésben, hanem bármikor bevethető motivációs eszközről is, amivel az érintett szereplőket gyakorlatilag bárhová el lehet vezetni olyankor, amikor az alkotóknak már tényleg semmi használható nem jut az eszükbe.

A The Affair mindezzel együtt is eltagadhatatlan vonzereje ugyanakkor nem csupán a figyelemre méltó narrációs trükközésből fakad, hiszen a frontvonalában szolgáló színészek lendülete is igen sokat hozzátold az összképhez. Mindhárman azt hozzák, amiben már kipróbáltnak számítanak: Ruth Wilson sérült, sötétkés, és akkora gravitációs vonzerőt termel, mint egy planéta (akárcsak a Lutherben), Maura Tierney mindennapi asszonyka és személyisége labirintusában rejtőzködő feladvány egyszerre (mint a Vészhelyzetben), Dominic West pedig saját sorsának lelkes aláaknázójaként sármoskodik végig az epizódokon (a Drótból hozott minta alapján). Vörösen lüktet körülöttük a tér, ami olyan ritka jelenség, hogy néző és vallatótiszt egyaránt a számottevő élvezetek lassan apasztandó forrásaként kezeli.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.