Dermedt, fázik

Fagyos nappalok, dermesztően hideg éjszakákkal váltakozva – emelje fel a kezét, aki erre gerjed!

Papíron mérsékelt kontinentális klímánk atlanti, mediterrán és észak-eurázsiai hatások eredőjeként formálódik - ennek dacára sem meglepő az alkalmi eseménytelenség.

Most is efféle helyzetben vagyunk, hiszen egy anticiklon, a leszálló légáramlások által dominált, magas légnyomású rendszer épül ki tőlünk északra (középpontjával a Skandináv-félszigettől délkeletre) amely alapvetően megszabja a Közép-Európában uralkodó áramlási viszonyokat. Először is kellő távolságban tartja az atlanti partok felől érkező ciklonokat és azok frontjait – de még a tőlünk délebbre generálódó, s a Földközi-tenger térségében jótékony esőket okozó mediterrán ciklonok sem nagyon tudnak a közelünkbe kerülni. Utoljára csütörtökön fordult elő, hogy a kiterjedt, s jórészt szilárd csapadékot okozó balkáni légörvény peremén egy lassan cammogó, s a fővárosnál tovább nem hatoló összeáramlási zóna alakult ki, nagyjából a Tisza vonalában. Az ebből hullott havat illik megbecsülni, mert többet egyhamar nem látunk belőle. Ezzel szemben az óramutató járásával megfelelően mozgó magas nyomású rendszer peremén egyre hidegebb, száraz levegő özönlik vidékünkre a fagyos ájerrel jól feltöltött, végtelen orosz hómezők felől, s minket (de a németeket, lengyeleket, cseheket is) is megcsap majd Tél tábornok jéghideg lehelete. Ennek jeleként a most még inkább északi áramlás északkeletire, sőt keletire vált: szombattól ez is lesz az uralkodó, amúgy nem túl erős szél iránya is.  Gyenge légmozgás, ráadásképpen tartós anticiklonális helyzet, no meg a hidegben csúcsra járó fűtőberendezések - különös tekintettel a vegyes tüzelésű kályhákra: ezek együttes hatását hamarosan megérezzük majd. Bár egyelőre, a sűrűn vonuló frontoknak köszönhetően, tiszta a levegő, ám ha még sokáig marad ez az időjárási szituáció, úgy készülhetünk a szálló por koncentrációjának növekedésére, a jó kis szmogra, amelynek nem feltétlenül kötelező, de általában mégis elmaradhatatlan kísérője a csípős, büdös, hol tompább, hol erősebb füstszag. A jó falusi levegő legendáját meg ilyenkor nyugodtan el is felejthetjük: fűtési szezon kellős közepén inkább azon tűnődhetünk, hogy a tűzre vetett vegyes háztartási hulladék mely elemei teszik mindezt még orrfacsaróbbá.

 

Péntek-szombaton még lehetnek oly tájai az országnak, ahol a hőmérséklet napközben mért csúcsa egy-két fokkal átlépi a nulla fokot – szombattól, de különösen vasárnaptól ez már csak álom marad.  Az ország mind nagyobb részén napközben is fagyni fog. Az éjszakák kezdetben leginkább a hóval borított területeken lesznek igazán zordak: péntekre és szombatra virradó hajnalban itt a hőmérő higanyszála -10 fokig vagy még lejjebb iszkol, de máshol sem lesz melegebb -5 foknál. Jövő hét elejére pedig még ennél is keményebb éjszakai fagyok várhatók: a -15 fok sem lesz ritka az ország fagyzugos helyein, a szokásos helyi „jégvermekben”. Napközben sok napsütés várható, de ilyenkor nem segít sem ez, sem a csillagfényes éjszakák.

 

Hóhelyzet

 

Hegyvidékeinken, a főbb téli sportpályákon többnyire találunk havat (de a Mecsekben például egy grammot sem), néhol még az utóbbi napokban (keleten például csütörtökön) is vastagodott a réteg. Más kérdés, hogy például Dobogókőn, Visegrádon, Szilvásváradon, vagy a Nagy Hideg-hegyen még nincs sportolásra elég mennyiség. Kelet-Magyarországon már a 300 méternél alacsonyabban fekvő térszíneken is láthatunk frissen hullott fehérséget – valahol (mint például Szolnok környékén) feltűnő, mérhető, szánkózható mennyiséget is. Európa síterepei is jól állnak hó tekintetében, s a hét közepén utánpótlás is érkezett az Alpok és Kárpátok vidékére, valamint a Balkánra is – sőt, pénteken, szombaton friss hó is hullik az Alpok középső és nyugati hegyláncaira (csak nehogy túl sok legyen a végén…). Aki kontinensünk közepén utazik téli sportolás céljából a hegyekbe, aligha fog csalódni. Ráadásul olvadni sem fog: Európa belseje jéghideg álomba merül - legalább egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.