Meleg dunyha, hidegpárna

Nem minden alap nélkül szokták mondani: ezek a novemberi hetek oly egyformák! A mostani például egészen pofátlanul kopírozza az előzőt! Kezdünk egy esős nappal, a hétfővel – legalábbis a Dunántúl, a főváros környéke és az északkeleti hegyek kapnak bőven a közeledő, az Alpok vidékén még viharokat okozó, nálunk azonban megszelídülő frontzóna szállította csapadékból. A megjuhászodás azonban nem jelent egyben kiszáradást is: az Alpokalján, a Kisalföldön, a főváros környékén, a Dunakanyarban vagy Nógrádban igencsak kiadós eső várható. A rendszer folyamatosan mozdul el délkelet felé, és egyben (átmenetileg) gyengül is – ennek megfelelően az Alföldre (sőt részben a Délkelet-Dunántúlra is) később és csupán kevesebb jut majd – errefelé a napsütés sem lesz szokatlan fenomén. Kedd éjszaka máshol is eshet, ám délre (maximum kora délutánra) szépen bevarrják a felhők száját, és az elvonult frontrendszer nyomdokában egy kitartóan felettünk időző anticiklon épül fel. Kezdetben ebből annyit látunk majd, hogy folyamatosan felszakadozik a felhőzet, és néhol már kedd délután, de főképp szerdán mind több helyen kisüt a nap – ekkor még egészen kellemes hőmérsékleteket mérhetünk.

Azután a hét közepén a magasban melegebb (és némileg könnyebb) levegő rétegződik az itt található viszonylag hűvösebb (és nehezebb) fölé. Ez a tipikus, a Kárpát-medencében, e gigantikus lavórban novembertől februárig évről évre ismétlődő hidegpárnás szituáció, amely jelentősen megnöveli a ködképződési hajlamot (a képződő alacsony, sőt talajszintű felhőzet ugyanis nem tud felszállni – hiszen útját állja a fenti meleg záróréteg). Miután a köd mind több helyen egész nap megmarad (vagy legfeljebb alacsony szintű rétegfelhőkké, sztrátuszokká alakul), napsütés híján igen hűvös lesz itt alul – még napközben is! Hajnalban pedig megint lesznek fagyos területek. Összességében inkább csökkenni fog a napi hőingadozás: éjjel-nappal egyformán pocsék időnk lesz. Csapadék azonban nem nagyon várható: már ha a ködszitálást és a helyenként (a fagyosabb helyeken) képződő zúzmarát nem tekintjük annak. E helyzetben a jövő hét elején sem lesz változás – márpedig a ködhajlam és a teljes gőzzel tomboló fűtési szezon egyidejű, egymást erősítő hatása csak egyvalamit jelezhet: mind rosszabb minőségű levegőt, szmogveszélyt, és idővel egészségügyi riadókat. Jó lenne, ha valami légmozgás idővel kimosná a Kárpát-medence területét, de effélére a mostani hét elejétől a következő közepéig ne nagyon számítsunk…

Köd előttem, köd utánam

Hétfőn az ország nyugati része már kapásból borult, esős időre ébredt – ez szépen kiterjed az ország északi felére, a Duna mentére, Budapestre és környékére, meg az Északi-középhegység jelentős térségeire. Ezeken a területeken sokfelé várható eső: a hőmérséklet csak 10 fok körül vagy az alatt alakul, és a légmozgás is erős lesz. Ezzel szemben az Alföld nagy részén, pláne a Tiszántúlon még a napos órák száma sem lesz csekély, és itt inkább 15 fok körül alakul a csúcshőmérséklet. Kedd hajnalra tevődik át a csapadékhullás centruma az ország déli harmadára (Baranya, Észak-Bácska, Csongrád is megkapja az adagját), no meg a Tisza vidékére. Ekkor a felhős, továbbra is esős időben viszonylag magasan alakulnak a minimumok – többfelé alig maradnak 10 fok alatt (ez a hét további részének tükrében számít kivételesnek). Kedden leginkább észak felől indul meg a felhőzet felszakadozása – ám ez kora délutánig elég vontatottan halad. A zömmel felhős, csak kevés helyen napos időben tán nem is tudjuk majd értékelni a szinte szokatlan enyheséget – ennél csak kevesebbet mérünk majd a hét hátralévő részében. Mondjuk szerdán, a már határozottan hűvös (és sokfelé ködös-párás) hajnal után jóval több napsütést porcióz ki nekünk a természet, s ennek annyi ereje még lesz, hogy 10 fok fölé tornázza a napi maximumokat. Csütörtökre virradóra már jóval kiterjedtebb ködös területek lesznek, ám a homály csütörtökön napközben még többnyire eloszlik, a köd felszáll, és némi derengő napsütés is várható – ennek ellenére már e napon elkezdődik a fokozatos lehűlés.

Pénteken, szombaton és vasárnap az éjjel megizmosodó ködmezők nappal sem hajlandók oszlani – ha kicsit meg is emelkedik ez a talajközeli felhőzet, annak is csak ónos szürke, vigasztalhatatlanul kietlen égkép lesz az eredménye. De akár folytathatnánk is a sort – jövő hétfőn, kedden is hasonló idő várható. Tudjuk, a november tán nem a legizgalmasabb dramaturgiájú hónapunk – de ezzel azért a természetnek sem kéne visszaélnie…

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.