Meleg dunyha, hidegpárna

Nem minden alap nélkül szokták mondani: ezek a novemberi hetek oly egyformák! A mostani például egészen pofátlanul kopírozza az előzőt! Kezdünk egy esős nappal, a hétfővel – legalábbis a Dunántúl, a főváros környéke és az északkeleti hegyek kapnak bőven a közeledő, az Alpok vidékén még viharokat okozó, nálunk azonban megszelídülő frontzóna szállította csapadékból. A megjuhászodás azonban nem jelent egyben kiszáradást is: az Alpokalján, a Kisalföldön, a főváros környékén, a Dunakanyarban vagy Nógrádban igencsak kiadós eső várható. A rendszer folyamatosan mozdul el délkelet felé, és egyben (átmenetileg) gyengül is – ennek megfelelően az Alföldre (sőt részben a Délkelet-Dunántúlra is) később és csupán kevesebb jut majd – errefelé a napsütés sem lesz szokatlan fenomén. Kedd éjszaka máshol is eshet, ám délre (maximum kora délutánra) szépen bevarrják a felhők száját, és az elvonult frontrendszer nyomdokában egy kitartóan felettünk időző anticiklon épül fel. Kezdetben ebből annyit látunk majd, hogy folyamatosan felszakadozik a felhőzet, és néhol már kedd délután, de főképp szerdán mind több helyen kisüt a nap – ekkor még egészen kellemes hőmérsékleteket mérhetünk.

Azután a hét közepén a magasban melegebb (és némileg könnyebb) levegő rétegződik az itt található viszonylag hűvösebb (és nehezebb) fölé. Ez a tipikus, a Kárpát-medencében, e gigantikus lavórban novembertől februárig évről évre ismétlődő hidegpárnás szituáció, amely jelentősen megnöveli a ködképződési hajlamot (a képződő alacsony, sőt talajszintű felhőzet ugyanis nem tud felszállni – hiszen útját állja a fenti meleg záróréteg). Miután a köd mind több helyen egész nap megmarad (vagy legfeljebb alacsony szintű rétegfelhőkké, sztrátuszokká alakul), napsütés híján igen hűvös lesz itt alul – még napközben is! Hajnalban pedig megint lesznek fagyos területek. Összességében inkább csökkenni fog a napi hőingadozás: éjjel-nappal egyformán pocsék időnk lesz. Csapadék azonban nem nagyon várható: már ha a ködszitálást és a helyenként (a fagyosabb helyeken) képződő zúzmarát nem tekintjük annak. E helyzetben a jövő hét elején sem lesz változás – márpedig a ködhajlam és a teljes gőzzel tomboló fűtési szezon egyidejű, egymást erősítő hatása csak egyvalamit jelezhet: mind rosszabb minőségű levegőt, szmogveszélyt, és idővel egészségügyi riadókat. Jó lenne, ha valami légmozgás idővel kimosná a Kárpát-medence területét, de effélére a mostani hét elejétől a következő közepéig ne nagyon számítsunk…

Köd előttem, köd utánam

Hétfőn az ország nyugati része már kapásból borult, esős időre ébredt – ez szépen kiterjed az ország északi felére, a Duna mentére, Budapestre és környékére, meg az Északi-középhegység jelentős térségeire. Ezeken a területeken sokfelé várható eső: a hőmérséklet csak 10 fok körül vagy az alatt alakul, és a légmozgás is erős lesz. Ezzel szemben az Alföld nagy részén, pláne a Tiszántúlon még a napos órák száma sem lesz csekély, és itt inkább 15 fok körül alakul a csúcshőmérséklet. Kedd hajnalra tevődik át a csapadékhullás centruma az ország déli harmadára (Baranya, Észak-Bácska, Csongrád is megkapja az adagját), no meg a Tisza vidékére. Ekkor a felhős, továbbra is esős időben viszonylag magasan alakulnak a minimumok – többfelé alig maradnak 10 fok alatt (ez a hét további részének tükrében számít kivételesnek). Kedden leginkább észak felől indul meg a felhőzet felszakadozása – ám ez kora délutánig elég vontatottan halad. A zömmel felhős, csak kevés helyen napos időben tán nem is tudjuk majd értékelni a szinte szokatlan enyheséget – ennél csak kevesebbet mérünk majd a hét hátralévő részében. Mondjuk szerdán, a már határozottan hűvös (és sokfelé ködös-párás) hajnal után jóval több napsütést porcióz ki nekünk a természet, s ennek annyi ereje még lesz, hogy 10 fok fölé tornázza a napi maximumokat. Csütörtökre virradóra már jóval kiterjedtebb ködös területek lesznek, ám a homály csütörtökön napközben még többnyire eloszlik, a köd felszáll, és némi derengő napsütés is várható – ennek ellenére már e napon elkezdődik a fokozatos lehűlés.

Pénteken, szombaton és vasárnap az éjjel megizmosodó ködmezők nappal sem hajlandók oszlani – ha kicsit meg is emelkedik ez a talajközeli felhőzet, annak is csak ónos szürke, vigasztalhatatlanul kietlen égkép lesz az eredménye. De akár folytathatnánk is a sort – jövő hétfőn, kedden is hasonló idő várható. Tudjuk, a november tán nem a legizgalmasabb dramaturgiájú hónapunk – de ezzel azért a természetnek sem kéne visszaélnie…

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.