Elkötelezett abszurd - Irodalmi Nobel-díj, 2005: Harold Pinter

  • Kádár Judit
  • 2005. október 20.

Színház

A 2005. évi irodalmi Nobel-díjat elnyert angol színműíró, rendező, színész, költő, forgatókönyvíró és nem utolsósorban politikai aktivista Harold Pinter alighanem főként drámaírói minőségében, az ötvenes évek végén kezdődő, a hatvanas évek elejéig tartó első korszakának mára már klasszikussá vált darabjaiért kapta e kitüntetést.

A díjat odaítélő bizottság indoklása szerint ugyanis olyan író, aki "színdarabjaiban felfedi a hétköznapi fecsegés mögött rejlő mélységeket, és belépni kényszerít az elnyomás zárt szobáiba". És valóban, máig nagy sikerrel játszott, a becketti abszurd dráma (konkrét térben és időben, többnyire egyetlen szobában játszódó) angol változatát megteremtő darabjaiban - A születésnap (1958), A gondnok (1959), A hazatérés (1960) - minimális a cselekmény. E művei tragikomédiák, amelyekben a főhős csak két rossz közül választhat, fő témájuk az egymásnak kiszolgáltatott emberek felszínes társalgással leplezett harca a másik lelke fölötti hatalom megszerzéséért, illetve a védekezés az alávetettség és kiszolgáltatottság ellen.

Az 1930-ban London egyik külvárosában, Hackneyben, egy szegény angol-zsidó szabó egyetlen fiaként született Pinter színészből lett drámaíróvá. A kritikusai szerint pszichológiai realizmussal jellemezhető, kezdetben teljes értetlenséggel fogadott, ám idén Nobel-díjjal jutalmazott első korszakát a hatvanas évektől egy líraibb fázis követte - Tájkép (1967), Csönd (1968) -, majd az 1970-es évektől egyre aktívabb politizálásba kezdett. "Nem lehet igazán megkülönböztetni egymástól a valódit és a nem valódit, sem az igazat és a hamisat. Egy dolog nem feltétlenül igaz vagy hamis; lehet egyszerre igaz és hamis is" - írta pályája elején, de

nem a posztmodern

kor értékrelativizmusának a jegyében. Darabjainak valóban nincs egyértelmű konklúziójuk, a cselekmény egyszerűen csak lezárul egy ponton, s a szereplők titkos motivációit a párbeszédekből kibogozó nézők szemében mindegyik egyszerre rokon- és ellenszenves; az állampolgárnak azonban - hangoztatja Pinter - az igaz és a hamis között mindig döntenie kell. Harmadik, máig tartó korszakának darabjai már a fenti álláspontból következő direktebb politizálás jegyében születtek. A Mountain Language (Hegyi nyelv, 1988) meg nem jelölt történelmi korszakban, egy meg nem nevezett ország politikai foglyok őrzésére szolgáló börtönében játszódik, ahol a nyelvet az elnyomottak manipulálására használják (a fogva tartott ellenzékiek csak a fővárosban beszélt nyelvet használhatják, amelyet nem értenek). A The New World Order (Az új világrend, 1991), bár ott az elnyomók a tradicionális értékekre - vallás, hazaszeretet - hivatkoznak, a régi világ felbomlását és az új, korszerű eszmék hiányát ábrázolja. Témája a 21. századi társadalom eléggé kilátástalannak tűnő jövője.

A baloldali és pacifista ember-jogi harcos Harold Pinter követ-kezetes kiállása zavarba is hozta némely kritikusát, a díj odaítélése feltehetően épp leplezetlen antikapitalista nézetei és

Amerika-ellenessége miatt

nem váltott ki osztatlan tetszést, bár kitüntetésében e szemléletmódnak úttörő drámaírói munkássága elismerése mellett ugyancsak lehetett némi szerepe. (Többek közt az évek óta esélyesnek számító amerikai Joyce Carol Oates, Philiph Roth, John Updike és a perui Mario Vargas Llosa maradt újra hoppon.) Pinter szerint ugyanis a politikai és a gazdasági hatalom birtokosainak a háttérben folytatott együttműködése, a kormányzat és a korrupt, "gigantikus" multinacionális vállalatok összefonódása határozza meg a nemzetközi színteret uraló USA és szövetségesei politikáját, sőt a sajtó túlnyomó része is szükségszerűen a status quo támogatója, hiszen e rendszer tartja el. "Az Egyesült Államok elszabadult szörnyeteg. Ha nem szállunk szembe vele teljes eltökéltséggel, az amerikai barbarizmus el fogja pusztítani a világot" - mondta 2003-ban, s vélhetően e kijelentése, mely honlapján is olvasható, a Nobel-díj Bizottság figyelmét sem kerülte el. Elveiből következően nem csupán az Egyesült Államok afganisztáni majd iraki megszállása ellen tiltakozott vehemensen, egyaránt háborús bűnösnek nevezve George W. Busht és a politikáját támogató brit miniszterelnököt, Tony Blairt, hanem Szlobodan Milossevic hágai fogva tartása ellen is. Nem mintha ártatlannak tartaná, hanem mert úgy véli, a győztesek (az USA és a NATO által létrehozott bíróság) ítélete a vesztes felett eleve nem lehet pártatlan. A Milossevic védelmére létrehozott nemzetközi bizottságon kívül - sokakat zavarba ejtően - tagja a Fidel Castro rezsimét támogató "Kubai Szolidaritási Mozgalomnak" is, ráadásul a pár éve nyelőcsőrákkal operált író 2005-ben úgy nyilatkozott: felhagy a színdarabok írásával, hogy erejét teljesen a politikának szentelhesse.

A 20. század második felének legkiemelkedőbb angol drámaírójaként számon tartott "modern klasszikus" Pinter a 29 saját színdarab mellett 21 forgatókönyvet is írt - a leghíresebb John Fowles A francia hadnagy szeretője című posztmodern regényéből készült, melyet 1981-ben Oscarra is jelöltek. Számos díjat kapott, az utolsót, amelyet az antimilitarista angol költőről, Wilfred Owenről neveztek el, 2004-ben, pacifista verseiért - kettőt közülük a Nobel-díj kihirdetése hajnalán elhunyt Eörsi István fordított a közelmúltban magyarra. Bár harmadik korszakának darabjai ugyancsak tanulságosak lehetnének a régi világ felbomlását és az új eszmék hiányát egyaránt el-szenvedő, átalakulóban lévő mai Magyarországon is, valószínűleg a korszak zűrzavaros viszonyai következtében e művek egyelőre nem jutottak el a hazai közönséghez. Pedig korábbi abszurd drámáit már a hatvanas évek közepétől sorra állítják színpadra, A hazatérést például a budapesti Bárka Színház tartja immár három éve műsoron.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.