Kálvária – Munkácsy Mihály-képeket venne a magyar állam

szerző
Hamvay Péter
publikálva
2014/32. (08. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Munkácsy trilógiájának jelenlegi tulajdonosai, köztük a jobboldali kulturális rendszerváltást hirdető Pákh Imre igyekeznek egyre feljebb srófolni a képek árát. A kormány ezt kivédendő inkább rendelettel köti meg a saját kezét.

A Jézus Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó trilógia két darabját, az 1880-ban készült Krisztus Pilátus előtt címűt és az 1884-ben befejezett Golgotát Munkácsy Mihály 1886–87-es amerikai útja során John Wanamaker vette meg, aki hosszú ideig philadelphiai áruházában mutatta be a műveket. Örökösei 1988-ban váltak meg a képektől; a Sotheby’s árverésén nem érkezett licit egyikre sem, a visszahívás után kikiáltási áron, 60 ezer amerikai dollárért vásárolta meg Joseph Tannenbaum kanadai üzletember a Krisztus Pilátus előtt című darabot, s hogy adóalapját csökkentse, néhány év múlva Hamilton városának ajándékozta – tudtuk meg Martos Gábor műkereskedelmi szakírótól. A Hamiltoni Művészeti Galériában 5,4 millió kanadai dollár (több mint egymilliárd forint) eszmei értéken tartják nyilván a festményt, amely a helyi szabályok szerint 2012-től vált eladhatóvá.

false

 

Fotó: MTI

A Golgotát egy magyar származású üzletember, Julian Beck vásárolta meg kikiáltási áron, 47,5 ezer dollárért. Sajtóértesülések szerint 2003-ban egymillió dollárért adta tovább a jelentős Munkácsy-kollekcióval rendelkező Pákh Imre amerikai-magyar műgyűjtőnek.

A trilógia legkésőbb elkészült darabját, az Ecce Homo!-t 1914-ben Déri Frigyes vette meg; a képet 1930-ban az általa alapított debreceni Déri Múzeumnak ajándékozta. A művek 1995-től kisebb-nagyobb megszakításokkal a Déri Múzeumban voltak láthatók, és megvásárlásuk azóta is rendre felmerül.

Aggódik a CÖF

Július 10-én, csütörtökön a Déri Múzeum bejelentette: a Hamiltoni Galéria tulajdonában levő Krisztus Pilátus előtt bérleti szerződése lejárt, s miután a megvásárlására, illetve a bérleti jog meghosszabbítására irányuló kormányzati tárgyalások sikertelenül jártak, a festmény csak vasárnapig lesz látható a múzeumban. A hírre a látogatók a múzeumot, a poli­tikusok a sajtót rohanták meg. Kósa Lajos ­polgármester sietve nyilatkozott, hogy szerinte a kormány nyáron megvásárolja a festményt, és  egyben azt kérte a kabinettől, hogy a Golgotát is vegye meg Pákh Imrétől. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) viszont csak annyit közölt, hogy a kormány célja változatlanul a Munkácsy-trilógia egyben tartása, az Igazságügyi Minisztérium (IM) pedig a műalkotások állami megvásárlásának szabályairól szóló jogszabályt készíti elő – ez utóbbi nemigen volt érthető, hiszen műtárgyvásárláshoz nem kell külön jogszabály.

A CÖF erre kiadott egy goromba hangú közleményt a kormány tehetetlenségéről, és hirtelenjében elkezdtek aggódni a Pákh Imre tulajdonában lévő Golgota miatt is. Úgy tudjuk, két vevő is jelentkezett az alkotásért, amit eddig azért nem adott el a műgyűjtő, mert arra számított, hogy a magyar állam segítségével sikerül egyben tartani a trilógiát. Pákh a kedélyeket tovább borzolva azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány érdemben nem is tárgyalt a Hamiltoni Galériával, és bár Halász János államtitkár kétszer is kint járt, „sok mindenről szó esett, de a vásárlásról nem”. (A Hamiltoni Galéria a folyamatban lévő ügyről nem kívánta tájékoztatni lapunkat.) Baán László, a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria főigazgatója, aki információink szerint Halász előtt már tárgyalt Kanadában, azt mondta: az eladó irreális árat kért a festményért (állítólag 10 millió amerikai dollárt, azaz kb. 2,2 milliárd forintot), ezért egyelőre nincs megegyezés. Pákh azzal fenyegetett, hogy ha nem maradhat együtt a trilógia, akkor a Golgotát – amelynek a bérleti joga tavaly ősszel lejárt – esetleg elviszi Debrecenből. Külföldi bemutatókat emlegetett, és sajnálkozott, hogy kiürül a Déri Múzeum Munkácsy-terme, amely „szent helye volt az egyetemes magyarságnak”.

A Pákh által létrehozott Munkácsy Alapítvány is beszállt a versenybe (lásd erről Beépülés a Nemzeti Galériába c. keretes anyagunkat), és közleményében a Krisztus Pilátus előtt elszállításának napját a magyar kultúra fekete hétfőjének kiáltotta ki. Meglelte a bűnöst is: „Magyarországon létezik egy Munkácsy-ellenes lobbi, s az bizony most erősebbnek bizonyult, mint a Munkácsyt szeretők tábora.” Megkérdőjelezte a kulturális kormányzatnak a kép visszaszerzésére tett erőfeszítéseit is. Talán megijedtek, hogy kicsit túl messzire mentek, mert még aznap kiadtak egy jóval barátságosabb közleményt is, amelyben Rákay Philip kuratóriumi elnök azt állította: az alapítvány titkára egyeztetés nélkül adta ki a korábbit, amelynek hangvételével és bizonyos állításaival nem ért egyet. (Az alapítvány honlapján és a bíróságon fellelhető iratok között nem találtunk olyan funkciójú személyt, hogy alapítványi titkár.)

A magyar állam vélhetően a külföldre került magyar műkincsek hazahozatalára létrehozott 30 milliárdos – a Magyar Nemzeti Bankban rendelkezésre álló – Értéktár büdzséjéből fedezhetné az adásvételt. Az Értéktár egyik kurátora azt mondta, tárgyaltak a Krisztus Pilátus előttről, de a magyar fél értékbecslésében a kanadaiak követelte ár tizede állt csak, így a bizottság elutasította a vásárlást. Egy másik tag szerint nem volt hivatalos értékbecslés, és érdemben nem is foglalkoztak az üggyel.

Álljon meg a menet!

Pákh nem először akarja eladni a Golgotát. Az általunk ismert első próbálkozása 2012-ben volt, úgy tudjuk, itt jelent meg először a 10 millió dolláros ár. A vásárlást a Munkácsy Alapítvány egykori elnöke, L. Simon László akkori kulturális államtitkár is támogatta, ám információink szerint az összeg miatt Balog Zoltán miniszter és más kormányzati tényező is kiakadt. Pákh nyilatkozatából mindenesetre ­kiderül, hogy tavaly is nekifutott az eladásnak – sikertelenül.

A kútba esett ügylethez kötődő – feltehe­tően Pákh által megrendelt – értékbecslések viszont hirtelenjében a Heti Válasz postaládájába estek. Egy meg nem nevezett, a cikk szerint „támadhatatlan pedigréjű szakértőtől” származó, 2012. áprilisi értékbecslés szerint a Golgota 10 millió dollárt ér. A brit szakember – a biztosítási értékbecslés esetében bevett módszerrel – azt vizsgálta, mennyiből lehetne pótolni a műtárgyat, ha az megsemmisülne. Miután Munkácsy művei között nincs hasonló, monumentális alkotás, a Golgotát a nemzetközi műkincspiacon jó árakat elérő kora­beli brit művész, Sir Lawrence Alma-Tadema képeivel állítja párhuzamba. A Heti Válasz dokumentumai szerint a Sotheby’s 10 millió dollárért aukcionálná a képet, amit egyébként egy meg nem nevezett másik aukciósház is hajszálra ennyire taksál.

Persze nehéz meghatározni a kép árát. Támpont lehet, hogy Munkácsy eddig legdrágábban elkelt képe a Poros út I. volt, amely 2003-ban 220 millió forintért cserélt gazdát. A legdrágább magyar festménynek pedig Csontváry képe, a Traui tájkép naplemente idején bizonyult 2012-ben: 240 millió forintért kelt el.

A kormány azzal igyekszik kitérni a nyomás alól, hogy egy július 18-i kormányrendelettel sebtében szabályozta az állami műkincsvásárlás eljárásrendjét. Eszerint az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter megbízza azt a múzeumot, melynek gyűjtőkörébe tartozik a műtárgy, hogy állítson össze egy háromfős bizottságot. A grémium két, indokolt esetben három igazságügyi szakértőt bíz meg a műtárgy értékbecslésével, s a szabályozás szerint az általuk megadott értékek számtani átlagánál magasabb összeg nem fizethető ki a műtárgyért. A nemzeti fejlesztési miniszter július 25-én kelt levelében a Szépművészeti Múzeumot jelölte ki e feladatra. A tárca szerint az értékbecslések még zajlanak.

Jól tejelt a Golgota

Pákh Imrének eddig is jelentős hasznot hajtott a Golgota. A Déri Múzeum felújítása idején több kiállítást szervezett a Munkácsy Alapítvány és a Munkácsy Art Kft. a trilógiának, s ezekből általában anyagi haszonnal jött ki a gazdasági társaság. A pénz zömében a kft.-be folyt be, az alapítványnak 2011-ben összesen 14, 2012-ben 12,5 milliós bevétele volt, míg a Munkácsy Art Kft. 105 milliót kaszált 2011-ben, miközben csupán 11 millióval támogatta az alapítványt. (2012-es mérleg nincs.) Először 2010-ben Pécsett mutatták be a képeket, a pécsi önkormányzat nyilatkozata szerint itt nem szerepelt az üzletben a Munkácsy Alapítvány, és a kiállítás anyagilag nem volt sikeres. Nagy biznisz volt viszont a 2010 novembere és 2011 októbere közötti budapesti bemutató: a rekordnézettséget produkáló tárlatot már a Munkácsy Alapítvány és a kft. szervezte a Nemzeti Galériával. A szerződés szerint a 163 millió forintos bevétel fele, több mint 80 millió forint illette a Munkácsy Art Kft.-t. Miután a szerződés szerint nem számoltak el tételesen egymással a felek, nem tudjuk, mennyit költött a tárlatra az alapítvány, az akkori ügyvezető 45 millió forintról beszélt. A 2012 márciusában a bécsi Künstlerhausban megvalósult kiállítás teljes egészében a Munkácsy Alapítvány szervezésben és a Munkácsy Art Kft. lebonyolításában jött létre. Igaz, ehhez a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) is hozzájárult egy 15 milliós meghívásos pályázattal, amit az egyik kölcsönző fél, a Magyar Nemzeti Galéria számára írtak ki. Akkoriban L. Simon László már leköszönt a Munkácsy Alapítvány elnökségéről, és az NKA-t vezette. Hogy mennyi volt a kiállítás bevétele, azt az ügyvezető halála után nem lehet kideríteni. A költségekről annyit tudunk, hogy Pákhék 3,7 millió forintot fizettek a debreceni múzeumnak az ottani képek kölcsönzéséért.

Mai programok
Bár a Déri Múzeum Munkácsy-terme a visszaszállítás időpontjában még nem volt alkalmas a képek fogadására, az intézmény vezetése mégsem szerette volna tovább turnéztatni a trilógiát – derül ki a közlésükből. A Golgotát azonban a festmény tulajdonosa, Pákh Imre bemutatta Szegeden is. Az ottani Munkácsy-kiállítást a Móra Ferenc Múzeummal közösen rendezte az alapítvány, a megvalósítás ezúttal is a Munkácsy Art Kft. feladata volt. A mú­zeum adatszolgáltatása szerint a 36,8 milliós jegybevétel 60-40 százalékban oszlott meg az alapítvány és a múzeum között. Hogy a 22 milliós bevételből valójában mennyit költött szállításra, biztosításra, marketingre, reklámra az alapítvány, nem tudjuk, mert pontos költségelszámolások itt sem voltak. A két magyarországi kiállítással összesen mintegy 100 milliós bevétele volt Pákhéknak.

A sok utazás viszont nem tett jót a képeknek. Amikor Debrecenben kibontották az addig a padláson tárolt ládákat, kiderült, hogy megsérült az Ecce Homo!, mert a hengerre tekert vászon leért a doboz aljára. Később kiderült, hogy a Golgota is károsodott, ezt Szent­királyi Miklós, a képekért felelős restaurátor nyilatkozta. Az eset után a múzeum akkori vezetője vizsgálatot rendelt el; lapunk kikérte ennek a jegyzőkönyvét, de az intézmény ezt megtagadta. Annyit viszont elárult – tagadva a Golgota sérüléseit –, hogy az Ecce Homo! mellett a Krisztus Pilátus előtt című kép is károsodást szenvedett. Vizsgálatuk megállapította a múzeum közvetett felelősségét a műtárgykölcsönzések során alkalmazott eljárásrend hiányosságai miatt. A bizottság javaslatai között szerepelt, hogy „a fokozott sérülésveszély ­miatt el kellene kerülni a képek további kölcsön­adását, feltekerését, mozgatását”, és rendezni kellene a Golgota és a Krisztus Pilátus előtt megvásárlását. A trilógiát egyébként annak ellenére utaztatták, hogy Szentkirályi Miklós már egy 2009-es szakvéleményében a mozgatás ellen foglalt állást. A múzeum szerint a festmények állapota jelenleg kitűnő.

Beépülés a Nemzeti Galériába

A Munkácsy Alapítványt Pákh Imre alapította 2009-ben, az alakuló ülés 2010-ben volt.
A kuratórium tagja például Schmitt Pál felesége, Bölcskey Gusztáv tiszántúli református püspök, Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök és Spányi Antal püspök. A ritkán ülésező testület sem akkor nem végzett, sem most nem végez érdemi munkát. Tagja volt a kuratóriumnak Alföldi Róbert és Baán László is, de az alapítványról szóló első negatív hírek után, 2012 januárjában távoztak.

Az alapítványnak 2013-ban semmilyen bevétele nem volt, és 1,2 milliós veszteséggel zárta az évet. Kuratóriumi elnöke 2011 májusától decemberig L. Simon László volt, aki e megbízatásáról NKA-elnöki kinevezésekor mondott le. Az alapítvány ügyvezetőjével, Pákh bizalmi emberével (Kárpáti György olimpiai bajnok unokaöccsével), Marschalek Ákossal jó viszonyt ápolt ezután is, sőt Mar­schalek az Országgyűlés L. Simon vezette kulturális bizottságának fideszes szakértője is volt. Marschalek nemcsak az alapítvány ügyvezetője volt, hanem az alapítvány üzleti ügyeit intéző Munkácsy Art Kft.-t is vezette. A kft. tulajdonosa nem az alapítvány, hanem egy ideig részben Marschalek, majd a Munkácsy Holdingon keresztül egy magánszemély, Marschalek sofőrje volt. Utóbbi 2012-ben egy üzleti vita során meggyilkolta főnökét, akinek a halálával véget is ért a Munkácsy Art Kft. tündöklése. Utóda a férfidivat-szakértő Schiffer Miklós lett. A sofőr, M. József más cégekben is szerepelt, Pákh Varleyart Művészeti Kft.-jének például az ügyvezetője volt.

Hiller István államtitkárából a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) főigazgatójává avanzsált Csák Ferenc talán a saját túlélését próbálta biztosítani azzal, hogy befogadta a jobboldali kapcsolatokkal rendelkező Pákh Imre Munkácsy Alapítványát 2011 februárjában. Az alapítvány nemcsak beköltözött, hanem a közgyűjtemény címére is lett bejegyezve, s lassan a kiállítási tevékenység irányítását is kezdte átvenni. Csák akkori állítása szerint a csökkenő állami támogatások miatt fogadta el a Munkácsy Alapítvány segítő kezét, bár kérdés, hogy ez a kéz adott vagy elvett inkább. Az első projekt a trilógia budapesti bemutatása volt. Az alaptörvényt ünneplő Hősök, királyok, szentek című kiállítás – amelyen a Kerényi Imre által megrendelt festmények is láthatók voltak – jegybevételének 60 százaléka, 34 millió forint lett az alapítványé. Itt sem állnak rendelkezésre számlák, hogy a zömében a galéria műtárgyaival és az NKA támogatásával megvalósult tárlatra valójában mennyit költöttek. Az MNG tárlatait, így a Markó Károly és a Ferenczy Károly művészetét bemutató kiállítást is támogatta az alapítvány 10, illetve 15 millió forint készpénzzel – cserébe a jegybevétel 40 százalékát kapta meg, 11,3 és 13,4 millió forintot – tudtuk meg a galéria adatszolgáltatásából.

Az intézmény munkatársainak kínos volt a Munkácsy Alapítvány gyámkodása, így Csák távozása után igyekeztek szabotálni az együttműködést. Szűcs György megbízott főigazgató például lemondta a Munkácsy Alapítvány által az olimpia idejére tervezett következő – a sport és művészet témáját körüljáró – közös tárlatot. Ám nem volt olyan könnyű megszabadulni tőlük, hiszen Marschalekék nemcsak kiállításokban utaztak; az M. József által birtokolt Galéria Terasz Kft. például 2011-ben megszerezte a büfé és a shop üzemeltetési jogát is. Pákhnak, Marschaleknek és Csák Ferenc partnere édesanyjának, Takács Györgynének közös cége is volt, az Asztalitenisz Baráti Kör Közhasznú Nonprofit Kft. (Takács Györgyné Takács Ildikóként Demján Sándor egyik legközelebbi munkatársa volt.)

A kettős hatalmat végül a Csák lemondása után érkezett új főigazgató, Baán László szüntette meg, aki a vonatkozó vizsgáló Kehi-vizsgálat – amely helytelenítette az üzleti együttműködést az alapítvánnyal – iránymutatása szerint elkezdte felszámolni a Munkácsy Alapítvánnyal és a körötte létrejött céghálóval kötött szerződéseket.

Pákh és Baán között tehát vélhetően nem felhőtlen a viszony, talán innen is értelmezhetők Pákhnak a „Munkácsy-ellenes lobbira” tett kijelentései. Igaz, az egykor Torgyán Józseffel is szoros kapcsolatokat ápoló Pákh talán már nem komilfó a jobboldal számára. A műgyűjtő igazgatósági tag volt abban a cégben, amely a gyanú szerint illegális őssejtbeültetéseket végzett Kaposváron. 2012-ben az ügyészség jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt vádat emelt Pákh ellen.

Pedig az alapítvány harcosan jobboldali: honlapjukon ékes magyarsággal az áll, hogy „Magyarországon a jelenleg fennálló, a kultú­rával és a tudománnyal foglalkozó intézményeket a korábbi u.n. szocialista rendszer hozta létre és működtette, és amelyek 20 évvel a rendszerváltás után mind a mai napig hűen és kitartóan baloldaliak. (…) A nemzeti oldalnak a magyar kulturális tőke ésszerű felhasználásával, meg kell alkotnia saját tudományos és kulturális bázisát”. Ennek ellenére vígan együttműködtek a szocialista Csákkal, a kuratóriumban máig ott ül Bereczky Loránd, az MSZMP KB egykori képzőművészeti referense, Vass Lajos egykori MSZMP-, majd MSZP-tag, Hiller exállamtitkára, az operaház volt főigazgatója.

Mentek az utcára

A Budapest Környéki Törvényszéken májusban kezdődött perben elismerte bűnösségét M. József, aki a vád szerint 2012 novemberében erős felindulásból megölte Marschalek Ákost. A két férfi 2002-től folyamatosan együtt dolgozott, baráti, bizalmi kapcsolatban álltak egymással. M. József barátja kérésére tulajdonosa és ügyvezetője lett több kft.-nek is, így a Munkácsy Art Kft.-t birtokló Munkácsy Holdingnak is. A cégeket ténylegesen Marschalek irányította, és a bankszámlák felett is ő rendelkezett. 2009-ben Marschalek arra kérte M. Józsefet, hogy az egyik kft.-je által felvett 144 milliós jelzálogkölcsön fedezetéül a dunavarsányi házát adja. M. József némi „fenyegetés” hatására, vonakodva járult hozzá az ügylethez – derül ki a vádiratból. Marschalek azonban nem fizette pontosan a kölcsönt, ezért a bank M. Józsefnél kopogtatott. A sofőr 2012. november 12-én reggel a cég budaörsi telephelyének udvarán ezt számon kérte főnökén, mire Marschalek annyival intézte el az egészet, hogy akkor „mész a családoddal az utcára”. Ezután történt a halálos szúrás.

szerző
Hamvay Péter
publikálva
2014/32. (08. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    grrr
    2014. augusztus 21., csütörtök 11:34


    Az "Orbán-Torgyán kormány a puttókkal" már nem is jó?

    http://alfahir.hu/node/24613

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Veszélyes precedens”
Interjú Sarkadi Balázs akadémikussal
Hol tart a vizsgálat?
Trump és Oroszország
Interjúk
Wim Wenders, Rutkai Bori, Ziggy Marley
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...