Bihari földbotrány: már az EU is foglalkozik a helyi gazdák ügyével

Úgy tudni, pár győztes visszaadta földjét az országos felháborodás miatt, ezeken most lehet legeltetni. Akár egy évig is kihúzhatják az állattartók, akiknek Morvai Krisztina segít.

„Úgy maradtunk legelő nélkül, hogy közben üres a puszta” – kezdi panaszát a magyarnarancs.hu-nak Rezes Gábor bihari gazda, akit azért kerestünk fel, hogy érdeklődjünk, mi a helyzet a föld nélkül maradt bihari juhászok háza táján. Korábbi riportunkban részletesen beszámoltunk arról a sokkról, ami azután alakult ki, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park földjeinek újraosztása után 60 család maradt megélhetés nélkül. Akkor folytatott beszélgetéseinkből úgy tűnt, hogy a nyerteseket igazából csak az uniós földtámogatás érdekli.

Egy évig még kihúzzák

De vissza Rezeshez, akinek fia családi vállalkozásban tart állatokat. A fiatal gazda korábban hiába pályázott, nem nyert legelőt. Rezes most azt mondja, a többi állattartóhoz hasonlóan idén kihúzzák valahogy, de meg kell oldani, hogy a bihari állattartók ismét legeltethessék az állataikat, hiszen hely lenne elég. „A bihari legelőket nem a tényleges, sok esetben évtizedek óta ezen a területen legeltető állattartók nyerték. Természetes, hogy a győztesek nem veszik figyelembe a helyi gazdák érdekeit, hiszen ez a földosztás nem az állattartásról és a környezet rehabilitációjáról, hanem csak és kizárólag a földalapú támogatásról szól. Errefelé száz hektárért úgy hétmillió forintot lehet kapni, ami nagyon sok pénz egy ilyen szegény vidéken.”

 

Fotó: A szerző felvétele

Azt, hogy milyen állapotban vészeli át a legelő nélkül maradt 8 ezer juh és 1500 szarvasmarha a nyarat Hajdú-Biharban, egyelőre senki sem tudja.

A Földművelésügyi Minisztérium szerint aggodalomra nincs ok, hiszen van elegendő takarmánya a hodályokba szorult állatoknak. A Földművelésügyi Minisztérium a tőle megszokott könnyedséggel foglalt állást akkor is, amikor a Hortobágyi Nemzeti Park földjeinek tavalyi újraosztása után kiderült, hogy a földek zömét új bérlők nyerték el a helyi állattartók elől. Akkor a juhászok panaszára az volt az FM válasza, hogy „ahol föld van, ott vita is van”. Ennél többre azóta sem futotta a földvagyon kezelőitől, hiszen a hortobágyi, köztük a bihari gazdák, akiknek többsége kimaradt az állami földosztásból, márciustól nem tudja hova kihajtani az állatait. Pedig a jószágnak nyáron legelőn a helye, nem bezárva a hodályokba, és nem szénát kellene enniük, hanem kint kéne járniuk a földet, hogy kopjon a körmük és letapossák a gyomot. Ugyanis ez tartaná fenn a puszta egészséges biológiai egyensúlyát, arról nem is beszélve, hogy az uniós támogatás célja éppen az elmaradott régiók felzárkóztatása a kis- és középvállalkozások finanszírozásával.

Esetek

Zsákán egy 80 hektáros területen három juhász osztozott évtizedek óta, most egy ismeretlen személy kapta meg, a juhászok pedig nem tudják hová kihajtani a jószágot, amely ráadásul a tanyájukkal szemben fekszik.

Rezes azt mondja, senki nem legeltet rajta azóta, olyan magas ott a fű és a tövis, mint az ő terepjárója. „Ez környezetrombolás, készítjük a fotókat, mert Brüsszel kéri, és reménykedünk, hogy emiatt megütik a bokájukat, mindenesetre a bírósági perek folyamatban vannak, és elszántak vagyunk, hogy elmenjünk a végsőkig.” Rezes korábban többedmagával demonstrációt szervezett a Parlament előtt, útlezárást tartottak a falujuk mellett: mindhiába. Sem az FM, sem a gazdák érdekeit képviselni hivatott MAGOSZ nem foglalkozott azzal, hogy a területen élő juhállomány jelentős része a legújabb állami földosztás óta legelő nélkül maradt, miközben az új bérlők közül sokan nem rendelkeznek az előírt állatállománnyal. Így alakulhatott ki, hogy üres a puszta, mégis tiltott helyen legeltetnek a ténylegesen állatot tartó, de most hoppon maradt gazdák.

Úgy értesültünk, hogy a sajtónyilvánosság hatására néhány új bérlő visszaadta az elnyert területet. Korábban írtunk Szabó László mezőpeterdi juhászról, aki negyven éve legeltet a falu melletti területen, és most 110 birkája maradt legelő nélkül. Az általa használt legelőt Budai Diana műkörömépítő nyerte el, mialatt Angliában dolgozott a szintén sikeresen pályázó testvérével együtt. Szabó juhász azonban ezután sem hagyta el korábbi legelőjét. Tehette, mivel az új nyertesnek nem voltak állatai, majd később le is mondott a 90 hektárjáról, amelyet Szabó most egy társával közösen használhat augusztus 31-ig ideiglenesen, de földhasználati jog bejelentésére és állami támogatás igénybevételére nem jogosult.

Az út másik oldalán, Váncsod határában a másik Budai lány, Budai Ibolya nyert 140 hektár földet, amelyet addig a váncsodi Rákóczi Gazdaszövetkezet használt. Mint korábban megírtuk, a társaság több évtizede foglalkozik állattartással és ad munkát húsz embernek. Úgy tudjuk, Budai Ibolya szintén visszaadta az elnyert területet a Földalapkezelőnek, amelyen augusztus 31-ig ideiglenesen a Rákóczi Gazdaszövetkezet szarvasmarhái legelhetnek, de a földalapú támogatást itt is valószínűleg az eredeti nyertes kapja, nem a tényleges állattartó, akinek télire takarmányt is be kell szereznie.

A korábbi cikkünkben szintén nyilatkozó Buj Gyulától nem csak a legelőt, de az addig használt tanyáját is elnyerte az új bérlő. Azóta mindennaposak a cirkuszok, rendőri intézkedésre is sor került már. Az új birtokosnak ugyanis Buj Gyula néhány hektáros, saját legelőjén kell kihajtania a saját kétszáz birkáját az elnyert tanyáról. Buj pedig nem engedheti állatait a régi, megszokott helyükre, ahol eleget tudnának legelni. Hasonlóan járt Fábián Zoltán, aki a tanyájáról most csak az új földbérlő területén keresztül tudja kihajtani hatszáz birkáját a saját legelőjére.

A cigánybúza is kiszárad

Rezes szerint ilyen módon az uniós támogatás nem szolgálja a környezet megóvását és az állattartást, hiszen a nyertesek sok esetben ugyan nem engedik rá a legelőiktől megfosztott állattartókat az éppen előlük elnyert legelőkre, nekik viszont általában nincs vagy kevés állatuk van, így a területek szép lassan elgyomosodnak, tönkremennek – a juhászokkal együtt.

A kisemmizett állattartók azt mondják, ma már egyetlen reményük Brüsszel. Ezért fordultak Morvai Krisztina EU-képviselőhöz, aki június elején egy operatőr kíséretében bejárta a bihari pusztát, és az erről készült filmet eljuttatta az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság biztosához, valamint a strasbourgi plenáris ülésen ismertette a kialakult áldatlan állapotokat. Morvai Krisztina azt mondta ebben a júniusi videóban (21:30-tól), hogy örül annak, hogy az EP mezőgazdasági biztosa partner abban, hogy a hortobágyi földügyeket – lévén uniós forrásokat is érint – kivizsgálják.

A bihari gazdák nem értik azt sem, hogy ha néhány évtizeddel ezelőtt a két és félszer annyi állatnak jutott elég legelő, akkor hogy történhetett meg, hogy idén állatok százai néhány méterre a legelőktől bezárt hodályokban és istállókban kénytelenek kihúzni a nyarat, amitől természetesen változik a hús és a tej minősége is.

A birkák kedvenc eledele, a zsenge cigánybúza több ezer hektáron épp most van kiszáradóban, juhot ráengedni már nem is lehetne, mert belemegy a lábába, és lesántul tőle az állat. A gazdák azt mondják, egy darabig bíztak benne, hogy nyárra megoldódik a helyzetük, de egyre fogy a reményük, hogy a jogtalan földbérleteket uniós nyomásra visszavennék az új nyertesektől. Mint mondják, eltartott egy ideig, amíg elhitték, hogy egyetlen tollvonással elvették tőlük, ami évtizedek óta a megélhetést adta nekik, és hogy ez a történet már rég nem róluk, nem is az állatokról, csak a pénzről szól.