Bocs, ez helyi érdek! - MSZP–Jobbik-együttműködés önkormányzati szinten

Nem egységes az MSZP abban, hogyan kezeljék azt a Jobbikot, amely vidéken feltűnően jól alkalmazza az oszd meg és uralkodj elvét. Az együttműködést a szocialisták egyik helyen szankcionálják, másutt elnézik. Miért?

Néhány hete kizárták a szocialista pártból azt az önkormány­zati képviselőt, aki alpolgármesternek állt a jobbikos városvezető mellé Tapolcán. Az eset után azonnal felmerült, hogy az MSZP vezetése miért nézi el, hogy baloldali polgármesterét jobbikos alpolgármester segíti Gyöngyösön. A jelenség mögött részben a helyi és az országos politika érdek­különbségei állnak, részben az, hogy kialakulóban van egy újabb, az eddigi kétosztatú (bal- és jobboldali) pártstruktúrát váltó hárompólusú (kormánypártok – baloldal – Jobbik) politikai mező.

Kölcsönös bizalomról árulkodó tekintetek

Fotó: Illyés Tibor / MTI

Tapolca

„A múltkor a helyi bevásárlóközpontban is odajöttek hozzám, hogy megmondják, jól döntöttem, mivel nem a pártom, hanem a város érdekét tartottam szem előtt” – meséli a MSZP-ből központilag kizárt tapolcai Lévai József a Narancsnak, aki nem bánta meg a döntését. „Még a helyi szocialisták elsöprő többsége is azzal értett egyet, hogy jó döntést hoztam, ezt a felkérést igenis el kellett fogadni.”

Lévai arról az alpolgármesteri felkérésről beszél, amivel a jobbikos polgármester, Dobó Zoltán kínálta meg május elején. Ennek előzménye, hogy a korábbi alpolgármestert, a szintén jobbikos Rig Lajost áprilisban országgyűlési képviselővé választották, és az összeférhetetlenség miatt lemondott önkormányzati posztjáról. Dobó nem véletlenül kereste fel épp Lévait: tavaly ősszel ugyanis a Balaton-közeli városban olyan eredmény született, amely nem biztosította a polgármester többségét, miután a négy jobbikos képviselő mellé öt fideszes és két szocialista került a városi testületbe. Vagyis a szocialisták akár el is lehetetleníthették volna a jobbikos városvezetést – csakhogy Lévaiék ezt nem akarták. „Dobót arról biztosítottuk másik szocialista képviselőtársammal, hogy a város érdekében tudjuk a munkát támogatni, azaz nem akarunk testületi feloszlatást kierőszakolni. Senki sem akarja azt, ami Esztergomban történt. Ha bojkottálni kezdjük a munkát, higgye el, az visszaüt, az emberek megjegyzik. A Jobbik bölcsebben állt ehhez a kérdéshez, mint az MSZP, amikor azt mondták, hogy ez helyi ügy. Egykori pártom nekem azt mondta, hogy nincs koalí­ció­kötés sem a Jobbikkal, sem a Fidesszel. Ha ezt én betartom, akkor nem a város érdekét szolgálom, és ezt itt mindenki megjegyzi. Nézze, én itt élek.”

A jobbikos polgármester két dolgot emelt ki Lévai kinevezésekor: mint mondta, a szakmaiság és a rátermettség alapján döntött mellette, amivel gesztust kívánt gyakorolni a helyi baloldali szavazók felé. Lett ugyanakkor jobbikos alpolgármester is – erre meg Lévai kritikusai hivatkoznak, amikor azt mondják: cseppet sem volt élet-halál kérdés a működés szempontjából, hogy elfogadja a posztot. (A kormánypárt persze nem nézi ölbe tett kézzel, hogy a balról megerősített Jobbik megkerüli; jól jelzi ezt az is, hogy nemrég a Fidesz-frakció nem vett részt egy rendkívüli ülésen, amely így majdnem határozatképtelen lett, csak az utolsó pillanatban sikerült egy fideszes képviselőt meggyőzni, hogy a város érdekében jelenjen meg.) Lévaitól megtudjuk, hogy Dobóval jó ideje rendszeres kapcsolatban áll. „2010-ben mindketten a megyei közgyűlés tagjai lettünk, így hol az én kocsimmal, hol az övével utaztunk fel éveken át Veszprémbe. Útközben főleg politizáltunk, és bár számos dologban nem értünk egyet, el tudjuk fogadni azt, hogy a másik mást gondol a világról, és tiszteletben tartjuk egymás véleményét.” Miről gondolkodnak másképp? – kérdezzük. „Elsősorban a 20. századi magyar történelem különböző részeiről, ideértve Trianont, a Horthy-korszakot vagy a ’49 utáni periódust” – válaszol Lévai, de például a „romakérdés kezelését” is másképp ítélik meg.
A ma már független alpolgármester egyébként tisztában volt vele, hogy a felkérés elfogadása a pártjával való szakításhoz vezet. „Az MSZP-nek 21 éve voltam tagja, 2002 óta vagyok képviselő, 2004 óta vezettem a tapolcai szervezetet. Háromszor indultam polgármesternek, egyszer országgyűlési képviselőnek, egyszer sem nyertem el a szükséges többséget. Elmúltam ötvenéves, a politikába azért vágtam bele, mert hatni akartam a városra. Most lehetőségem van erre, a politikai karrierem csúcsára értem.” A városi strand és az uszoda kialakítá­sában, illetve Tapolca „turisztikai lendületbe hozásában” látja munkája értelmét, és bár elismeri, hogy többen is kampányoltak ezzel, végleges kialakításukban igen­is tud nyomot hagyni.

A Jobbik tudta, mit csinál

Miután Lévait kizárták a pártból, Tóbiás József sajtótájékoztatón jelentette ki: „A Fidesz–Jobbik világa és a baloldal, a demokratikus Magyarország világa között nincs átjárás. Ennyi!” Megemlítette még: szeretné, ha mindenhol felülvizsgálnák az MSZP és a Jobbik esetleges együttműködését, és a fent említett gondolatot szervezetszerűen is érvényesítenék. Lévairól a Népszabadságnak már úgy nyilatkozott név nélkül egy szocialista vezető, hogy „Jóskát megvették”, vagyis az alpolgármesteri fizetés volt a döntő szempont, nem a város érdeke. A Narancs is beszélt olyan szocialistával, akinek meggyőződése, hogy az áprilisi időközi választást többek közt Lévai miatt bukták el, aki nem volt elég aktív, és „ez már akkor is gyanús volt”. Lévai azonban légből kapottnak tartja a vádakat. A jobbikos polgármester, Dobó Zoltán pedig úgy véli, az MSZP méltatlanul bánt Lévai Józseffel, hiszen ő volt az, aki miatt „az MSZP nem süllyedt el a városban és a város környékén”. Dobó beismerte: igenis számoltak azzal, hogy a felajánlás az MSZP-ben feszültségek forrása lehet. (A párt sikeresen keltett feszültséget a Fidesznél, erről később.)

A Jobbik, nem meglepő módon, másképp látja a helyzetet. Mirkóczki Ádám pártszóvivő szerint sem Vona Gábor, sem a Jobbik más vezető politikusa nem adott semmilyen utasítást a párt önkormányzati képviselőinek, hogy kivel, milyen együttműködés lehetséges helyi szinten. „A Jobbikban elképzelhetetlen, hogy a pártközpontból mondjuk meg, hogy egy vidéki városban a képviselőnk mit és hogyan csináljon. Azt kell mindenkinek képviselnie, ami a he­lyiek érdeke, és ami a saját programja. Hogy ezt kiknek a támogatásával tudják megvalósítani, az nekünk mindegy. Országos szinten is azt tudjuk támogatni, ami a programunk része, vagy abból következik” – mondja a Narancsnak. Mirkóczki álságosnak nevezte az MSZP hozzáállását. Tapolcán „megtiltják, sőt kizárással szankcionálják az együttműködést, Gyöngyösön pedig elnézik. Ez elvtelen képmutatás.”

Gyöngyös

Tapolcához hasonlóan Gyöngyösön sem volt meg az ősszel megválasztott polgármester többsége. Hiesz György – aki 2002-ben MSZP–SZDSZ, 2006-ban szocialista színekben lett polgármester – ősszel az MSZP–DK–Együtt hármas jelöltjeként lett városvezető, de a hat baloldali képviselő mellett a Jobbik szintén hat, a Fidesz pedig három városatyát delegált a testületbe. Ma azonban működőképes önkormányzata van Gyöngyösnek, amiben a helyi Jobbiknak épp akkora szerepe van, mint Hiesznek.

Hiesz György

Fotó: MTI

A polgármester rögtön szervezni kezdte, hogy a patthelyzet miatt ne kelljen új választást kiírni. „A Fidesztől a választás másnapján délelőtt azt a jelzést kaptam, hogy rendben, benne vannak az együttműködésben, nem akarnak új választást, és nem akarnak új Esztergomot sem. Este mégis visszakoztak, kedden pedig azzal jöttek, hogy új választás kell. Valószínűleg fentről megkapták az utasítást. A Jobbik viszont kezdettől azt mondta, hogy csak akkor vesznek részt az együttműködésben, ha a Fidesz is beszáll. Ez ügyes volt, el kell ismerni, ezzel a húzással ugyanis olyan helyzetbe hozták a Fideszt, hogy ők csak veszteség árán hátrálhattak volna ki a helyzetből, és egy új választáson valószínűleg rosszabbul szerepeltek volna. A Fidesz is belátta, hogy nincs más út, és létrejött a háromoldalú megállapodás. Abban a négy hónapban, amíg a megegyezés (amelynek értelmében ma fideszes és jobbikos alpolgármestere van Gyöngyösnek – N. G. M.) nem jött létre, minden lényeges előterjesztés átment egyhangú támogatással” – mondja Hiesz.

A jobbikos alpolgármester siet leszögezni: „Ez nem koalíció, ez kényszerhelyzet.” Kévés Tamás azt mondja, ha nem lett volna kiegyezés a pártok között, a város irányíthatatlan lenne, alpolgármester nélkül mulasztásos törvénysértést követtek volna el, a büntetést pedig közpénzből fizetnék. „Ezt nem akartuk. A mi fel­tételünk az volt, hogy a Fidesz is szóljon bele a városvezetésbe, akár alpolgármesteri szinten, és akkor mi is belemegyünk.” Kévés azt tapasztalja, hogy a három­oldalú együttműködés inkább tetszik a választóknak, mint nem. „A választás után elment majdnem négy hónap, és a szavazóink köréből jött az igény, hogy igenis szóljunk bele a dolgokba mi is. Azóta sok vitánk van a polgármesterrel, amíg a testület elé kerülnek az előterjesztések, rengeteg a kötélhúzás. De ezek nem ideológiai csaták, inkább szakmai kérdések, olyanok, mint például hogy melyik utcát újítsuk fel, melyik szorul rá jobban. Ez jobb, mintha destruktívan állnánk a dologhoz, és működésképtelen lenne a testület. Az emberek békére, együttműködésre vágynak, elegük van a politikai háborúkból.” Kévés azt is mondja, hogy önkormányzati partnereivel egy közös érdekük van: Gyöngyös felemelkedése.

A szocialista párt a hasonlóságok ellenére igyekszik különbséget tenni a gyöngyösi és a tapolcai helyzet között. Gyöngyös szerintük azért más, mert nem a Jobbik oldalára állt egy baloldali politikus, hanem hárompárti összefogás jött létre. Ebben még lehet is valami, igaz, Tóbiás József pártelnök korábban idézett mondatával („A Fidesz–Jobbik világa és a baloldal, a demokratikus Magyarország világa között nincs átjárás. Ennyi!”) a gyöngyösi helyzet nincs összhangban. Hiesz György amúgy az őszi patthelyzet után egyből felkereste Tóbiást és Botka Lászlót, akik azt mondták, „működőképes város kell, írásos koalíció nem”. Vagyis a pragmatista felfogás érvényesült, és a gyöngyösi modell egyelőre működőképes – igaz, Hiesz óvatosságra int. „Kérdés, mi lesz pár év múlva. Érdekes lesz, amikor majd egymás ellen kell kampányolnunk, noha együtt vezettük a várost.” Amikor a Jobbikról kérdezzük, a polgármester azt mondja, abban nem vitatkozik velük, hogy ne lennének jogos kérdésfelvetéseik. „Van vidéken romaügy? Van. De ezt nem szank­cio­nálni, hanem megoldani, kezelni kell, például oktatással. Ezeket a problémákat nem szabad a baloldalnak bojkottálnia, beszélni kell róluk.” Ideológiai vita Gyöngyösön nincs egyelőre, a polgármester szerint ez azért is van, mert a Jobbik vigyáz az egyensúlyra. „Elmondom, hogy néz ez ki: nemrég megrongálták Gyöngyösön a zsidó temetőt, másnap mondtam az alpolgármestereknek, hogy sajtótájékoztatót tartunk, és egységesen elítéljük ezt. Kévés Tamás húzta a száját, kérdezte, ­miért pont ezzel a témával foglal­koz­zunk, van egy csomó más probléma is. Végül csak kiállt, és lenyilatkozta, hogy a zsidó temetőben történt rongálás minősíthetetlen volt.” Hiesz így összegez: „Ma a Jobbikot se lenyelni, se kiköpni nem tudjuk, ahogy arra sincs bevált módszer, hogy miképp kezeljük. Erre mondom azt, hogy mi vagyunk itt, Gyöngyösön a kísér­leti laborató­rium. Kár, hogy sok segítséget nem kapunk.”

Ózd

A Jobbik Tiszavasvári mellett (erről bővebben keretes írásunkban) Ózdon is megtalálta a módját, hogyan ossza meg a Fidesz-frakciót. Az őszi választáson hiába győzött Janiczak Dávid, a testületben nem volt többsége a Jobbiknak, miután a párt öt képviselőjével szemben nyolc fideszes és egy baloldali (MSZP–DK) ült. Decemberben azonban a Fidesz-frakcióból kiváltak hárman, és függetlenként kezdtek dolgozni  – azóta rendre megvan Janiczak többsége is. Ennek is betudható, hogy a Fidesz májusban feloszlatta ózdi szervezetét.

Janiczak Dávid

Fotó: MTI

Ám a szocialistáknál sem uralkodnak idilli állapotok, a párt hirdetett értékrendszeréhez képest ugyanis erős orientációs zavarról tanúskodnak az alábbi esetek. Például a Roma Világsátor ügye. Janiczak tavalyi győzelmét a világsátor elleni tiltakozáshullám alapozta meg. Ennek során előbb a helyiek pártokon átnyúló támogatását szerezte meg, majd 2013 szeptemberében az akkor még fideszes városvezetés is belátta, hogy a kialakult hangulatban nem lehet Ózdon létrehozni roma kulturális központot. Az önkormányzat vissza is vonta korábbi támogatását, és ezzel a helyi MSZP-s képviselő is egyetértett – ahogyan ugyanazon év egyik legbotrányosabb intézkedésével, a nyári vízcsapkorlátozással is. Annak idején szerettük volna megkérdezni, miért döntött így, és Boda István azt felelte: nem akar nyilatkozni, mert építik „a pártot, és most nem lenne jó semmi­féle nyilvánosság”. (Boda amúgy nem sokáig építette a pártot, mert hamarosan otthagyta, és tavaly ősszel már függetlenként indult. Vesztett, ám annyi szavazatot vitt el, amennyivel a baloldali jelölt beelőzhette volna a győztes jobbikost.) Nyakó István, aki az országgyűlési választáson a térség baloldali jelöltje volt, azt mondta az esetről: az ózdi MSZP megkereste a pártvezetést, de be kellett látni, nincs mit tenni, hiszen néhány hét alatt több aláírás gyűlt össze a világsátor létesítése ellen, mint amennyivel a polgármestert megválasztották. „A közhangulatot, a lakosok álláspontját, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat hallgatását megtapasztalva, ezeket mind figyelembe véve hoztuk meg az ügyben az elutasító döntést. Nehéz szívvel, teszem hozzá” – mondta lapunknak Nyakó.

Múlt ősszel az a Veres Zoltán jutott be baloldaliként az ózdi testületbe, aki ma már szintén nem „építi a pártot”, miután elfogadta a jobbikos polgármester felkérését, és májustól az újonnan megalakult Ózdi Sport- és Élményközpont vezetését látja el. Janiczak a döntésről azt mondta, hogy Verest szakmai alapon kérte fel. Mi arról érdeklődtünk Veresnél, hogy miért adta fel képviselői posztját egy jobbikos vezetésű önkormányzat egyik cégének a vezetéséért. Veres jelezte, hogy ő már nem politikus, erről nem kíván nyilatkozni, azt viszont hangsúlyozta: nem politikai, hanem szigorúan szakmai döntést hozott. Az új baloldali képviselő Ózdon az a Kiss Sándor, aki azzal hívta fel magára lapunk figyelmét, hogy május 6-án – első szavazási napján – támogatta azt az új bérlakásrendeletet, amely jogvédők és politikusok tiltakozását is kiváltotta, sőt a helyi Fidesz sem támogatta. Az új szabályozás értelmében Ózdon nem kaphat bér­lakást az, aki büntetett előéletű, ahogyan azok a családok sem, amelyeknek korábban elszámolási vitájuk, azaz tartozásuk volt az önkormányzat felé. Például a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda szerint a rendelet több ponton jogsértő és diszkriminatív, mert „a szociális rászorultság nem függhet össze azzal, ha valakit a büntető törvénykönyv alapján bármilyen jellegű bűncselekmény elkövetése miatt korábban elítéltek”, továbbá az egyik családtag esetleges büntetett előélete nem járhat azzal, hogy a szociális ellátásból az egész család kiszoruljon.

Amikor arról érdeklődtünk, hogy baloldaliként miért támogatott egy szegények ellen (is) irányuló rendeletet, Kiss azt mondja: azzal egyetért, hogy Ózdon szigorítani kell a bérlakás-jogosultság feltételein, igaz – teszi hozzá –, sok ideje nem volt tanulmányozni az előterjesztést. Persze tisztában volt vele, hogy mire szavaz. „Nézze, nagyon nehéz helyzetben vagyunk mi itt Ózdon. Ha igennel szavazunk, azt mondják ránk, hogy jobbikosok vagyunk, ha pedig nemmel, akkor azt, hogy a Fidesz szekerét toljuk. És tartózkodni se lehet mindig, mert akkor meg azt mondják ránk a városban, hogy minek vagyunk ott? Tartózkodni mindenki tud!” Kiss emiatt mondja azt, hogy nem lehet csupán elvi alapon politizálni, azt kell nézni, mi a jó lakosságnak. „Ami az ő érdeküket szolgálja, azt tudom támogatni, ami nem, azt meg nem. Pusztán politikai érdeket kiszolgáló elképzelést ugyanakkor nem tudok támogatni.” Kiss Sándor hozzáteszi: az ózdi baloldal megerősítésén folyamatosan dolgoznak a társaival, rendezvényeket szerveznek, és tartják a kapcsolatot a lakossággal. Építik a pártot.

 

És a belvárosiak?

 

A felidézett esetek a szocialisták viszonyait ismerő forrásunk szerint jól mutatják, hogy az MSZP milyen mértékben decentralizált párt; a helyi szervezetek sokkal kisebb kontrollal működnek, mint a Fidesznél. (Ezt támasztja alá, hogy Tiszavasváriban a helyi Fidesz egyből kizárta a dezertáló tagot, míg Tapolcán a helyi szocialisták egyetértettek Lévai ­lépésével, és a pártvezetés lépett – N. G. M.) Tóbiás felhívása mintha ezzel menne szembe, aminek célja az is, hogy „a helyi dealek ne jelentéktelenítsék el a pártot”. „A lényeg, hogy következetes stratégiát alkalmazzon a párt. Vagy álljon ki amellett, hogy semmiben sem működnek együtt, vagy amellett, hogy csak egyes szakmai kérdésekben. A lényeg a következetesség” – hangsúlyozza forrásunk. Más arra hívja fel
a figyelmet, hogy a helyi Jobbik-szervezetek egyre jobban ráéreznek a helyi témákra. „A Fidesz példáján látni, hogy nem lehet következmény nélkül ellopni a Jobbik ügyeit. Ebből az is következhetne a kelet-magyarországi szocialisták számára, hogy romaellenes politikával nemigen lehet politikai profitot realizálni. Pásztor Albert sem lett miskolci polgármester.”

Egy vidéki város MSZP-s vezetője név nélkül az alábbiakat fejtette ki: „Pestről sok minden máshogy látszódik, a Jobbik is. Angyalföldön egy jobbikos elszabotálta a holokausztmegemlékezést, ami undorító, de a mi megemlékezésünkön a jobbikos ugyanúgy viselkedett, mint a többi képviselő, nem volt balhé. Nyilván a vidéki Jobbikban, főleg a Dunántúlon, az antiszemitizmus nyíltan nincs jelen, ez inkább összeesküvés-elméletekben jelenik meg. A romakérdés inkább Kelet-Magyarországon téma, én a saját dunántúli városomban nem hallottam jobbikost zsidózni vagy cigányozni nyilvánosan.” Egy másik szempontot is említ vidéki forrásunk: vidéken egy ideje a Jobbik a közélet iránt érdeklődők számára karrierlehetőségként is megjelenik. „2006 után a szocialisták vonzereje megcsappant, a Fidesznél pedig a status quo védelme miatt a kiugrás eleve nehezebb egy fiatalember számára. Bezzeg a Jobbikban! Tele vannak az önkormányzatokban a 30-as, fiatal 40-es korosztállyal, köztük olyanokkal, akik csak pár éve politizálnak.” Forrásunk elmondja, hogy többször szavazott együtt jobbikos képviselőtársával: „Volt, hogy ő támogatott minket, volt, hogy mi az ő javaslatát. Nem volt összebeszélés. Olyan ügyekről beszélünk, mint például egy vizsgálóbizottság felállítása, ami a fideszes vezetést ellenőrizte volna, vagy egy látványosan pazarló önkormányzati cég ellenőrzése. A korrupció, a visszaélés ellen többször szavaztunk már együtt. Ebben mi a rossz?” Az együttműködés Tóbiás-féle elutasításáról megértően beszélt, szerinte a pártközpont nemigen tehet másképp. Azt ugyanakkor megjegyezte, hogy szerinte a tapolcai koalíciónál sokkal kínosabb a korábbi MSZP és a Fidesz együttműködése az V. kerületben. „Elcsaptuk a Lévait Tapolcán, oké, szigorúak vagyunk. De akkor mi van azokkal a belvárosi szocikkal, akik asszisztáltak a Rogán-féle ingatlanbizniszekhez? Kényelmesen felvették a fizetésüket, megszavazták a bérbeadásokat, és egy mukkot nem szóltak, hogy itt valami nem stimmel az önkormányzati vagyongazdálkodással. Ők hogyhogy még a párt tagjai? Ez szerintem sokkal aggályosabb, mint a tapolcai ügy.”

Nem tudjuk, hogy a Jobbik-téma mennyire kényes a szocialista vezetés számára, mindenesetre tény: Tóbiás József időhiány miatt végül visszamondta a beszélgetést, egy másik vezető szocialista politikus többszöri hívásunk után egy hete még azt ígérte, megnézi noteszét, hol talál egy kis szabadidőt, és visszaszól. Azóta nem jelentkezett.

Tiszavasvári: ahol a Fideszt harapták meg

 

A szabolcsi önkormányzat élén ősszel a jobbikos Fülöp Erik újrázni tudott, ám – akárcsak Tapolcán vagy Ózdon – nem volt meg a Jobbik többsége. De ott is tudták, mit kell csinálni. Decemberben a távirati iroda arról tudósított, hogy a „Fidesz–KDNP ­tiszavasvári önkormányzati képviselőcsoportja egyhangú döntéssel kizárta soraiból Munkácsi Mihályt, akit a frakció tudta nélkül alpolgármesterré választottak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisvárosban”. A helyi Fidesz szerint képviselőjük „önálló akcióba kezdett”, és „december 8-án titkos találkozón vett részt, ahol alkut kötött, és megállapodott” a Jobbikkal, hogy „alpolgármesterré választása esetén támogatja Fülöp Erik polgármester javaslatait”. Ezzel szemben Munkácsi a helyiek érdekére hivatkozott: „Az alpolgármesteri megbízatás elvállalásával nem árultam el a választóimat, előttem az a cél lebeg, hogy dolgozzak a városért, a város valamennyi lakójáért, legyen az jobbikos, fideszes, független vagy politikától megcsömörlött tiszavasvári ember” – írta. Munkácsi felidézte kizárásának körülményeit is: „Napokig lelki terror alatt tartottak ezt követően, számtalan minősíthetetlen hangnemű telefonhívás, internetes üzenet zúdult rám részükről. Az volt a céljuk, hogy ellehetetlenítsenek és megtörjenek.” Munkácsi – akit korábbi párttársai azzal is vádoltak, hogy eladta magát – ma a tapolcai Lévai Józsefhez hasonlóan független képviselő és alpolgármester.