Elégtétel nélkül – Perek a lőrinci azbeszt miatt

szerző
Magyar Krisztián
publikálva
2015/10. (03. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egyre felháborítóbb a lőrinci azbesztügy: miközben még mindig nem indult el a nagyjából 80 tonna veszélyes hulladék szakszerű elszállítása, a volt cementgyár területén található halálos anyag miatt megbetegedők pere lassan tragikomédiába fullad. Úgy tűnik, a haldokló felpereseket az állam nem veszi komolyan.

Emberek halnak meg egy évtizedekig felelőtlenül működtetett cementgyár és annak szakszerűtlen bontása miatt Lőrinciben és környékén. A Hatvan mellett található város kálváriájáról szóló történet bejárta az országos médiumokat, azonban eddig nem kezdődött el a korábbi gyárterületen lévő mintegy 80 tonna azbesztszármazékot is tartalmazó veszélyes törmelék elszállítása.

A helyiek két fronton harcolnak; az egyik talán sikerrel zárul. Egy decemberi kormánydöntést követően 1,3 milliárd forintból – minden bizonnyal 2015-ben – rekultiválják a területet. Vannak azonban, akiken ez már nem segít: sokan megbetegedtek, illetve meghaltak az azbeszttel történt érintkezéssel vagy belélegzésével kapcsolatba hozható mellhártyarákban (mesothelioma). Környezetszennyezéssel oko­zott egészségkárosodás miatt néhányan be is perelték a Selyp Invest Kft.-t és a magyar államot – előbbi a jelen­legi, utóbbi a cementgyár területének egykori tulajdonosa. A pereskedők szerint a cementgyár környékén élők közül többen a termelés során és a tulajdonosváltás utáni szakszerűtlen bontás következtében levegőbe került azbeszt – a hosszú lappangási idő következtében akár 25-30 évvel ezelőtti – belélegzése miatt betegedtek meg. Az eljárások elindultak, ám az első néhány tárgyalás furcsa­ságai után néhányan úgy látják, hogy az alpereseknek egyáltalán nem fontos az ügyük; az érintettek között akadt olyan is, aki azt mondta, hogy szerinte „a fejesek a felperesek halálára játszanak”.

Szabálytalanul bontottak

Lőrinci jelenlegi selypi városrészében 1971-ben indult a cement- és azbesztcsőgyártás, az állami tulajdonú üzem 1995-ben Eternit Vállalat, majd 1996-tól Etercem Kft. néven működött tovább. Közben az Európai Unió egy rendelettel megtiltotta az azbeszttartalmú termékek előállítását, így 2005-ben elkezdődött az akkor az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez tartozó kft. felszámolása. Az eljárás során a gyárat a felszámoló Mátraholding Zrt. eladta a Huntyre Kft.-nek, amely vállalta, hogy lebontja az épületeket, és rekultiválja a területet.

false

 

Fotó: Komka Péter / MTI

Helyi forrá­saink szerint már ekkor gyanakvást keltett, hogy egy vállalkozás miért is vesz meg egy ekkora romhalmazt, ráadásul úgy, hogy azon azbesztszármazékot tartalmazó hulladékok is vannak. Ezzel együtt is azt remélték, hogy eltűnik a káros anyag – a Huntyre Kft. azonban nem tett semmit. Lőrinci egyik 2009-es képviselő-testületi ülésén a cég képviselője még arról sem tudott beszámolni, mit akar a területtel. Rusznyák Dániel egyebek közt azt mondta: „Amint tudom, hogy mit tudok csinálni, fejleszteni, ami mindenkinek jó lesz, akkor egyeztetünk, és el fogom mondani.” Időközben a Huntyre a környezetvédelmi előírásokat figyelmen kívül hagyva kezdte bontani az épületeket, így a már bezárt üzem káros tevékenységét követően újabb azbeszt kerülhetett a levegőbe por formájában, amelyet a környéken élők – a területtől néhány száz méterre lévő óvodába és iskolába járó gyermekek is – belélegezhettek. A bontást a hatóságok több bejelentés, majd a helyszíni szemle után le is állíttatták. Közben a területet megvette a 2011-ben mindössze 500 ezer forintos tőkével alapított Selyp Invest Kft., amely folytatta a bontást. Erre egyébként kértek és kaptak is engedélyt, de az előírásokat ők sem tartották be, amit az önkormányzati hivatal munkatársai – és úgy tudjuk, hogy a Levegő Munkacsoport is – jelzett a környezetvédelmi és munkaügyi hatóságoknak, amelyek ismét leállíttatták a munkálatokat. Ennek ellenére a kft. többször illegálisan tovább dol­gozott a területen. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség tavaly hivatalosan is megállapította, hogy a cementgyár területén igazoltan keveredett az azbeszttartalmú veszélyes hulladék az építési-bontási törmelékkel. Ezután a Selyp Invest Kft.-t az önkormányzat 2014 szeptemberében feljelentette. A helyiek szerint az utóbbi társaság, illetve a Huntyre egyértelműen azzal a céllal vásárolta meg a területet, hogy kitermelje a számukra hasznosítható fémet, de a törmelékkel már egyik vállalat sem foglalkozott. (Nem messze a volt cementgyártól egy szintén bezárt cukorüzemet egy másik cég ugyancsak azért vehetett meg, hogy összeszedje az ott található fémet.)

Az egyre aggasztóbb egészségügyi adatok, egyebek közt a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve által tavaly kiadott vizsgálat eredményei is egyértelműen arra utalnak, hogy az azbeszt jelenléte miatt nőttek a környéken élők egészségügyi kockázatai. „Hazai átlagot meghaladó, statisztikailag is alátámasztható korai (15–64) halálozást tapasztaltunk Lőrinciben a férfiak körében a rosszindulatú daganatok és az emésztőrendszeri betegségek, mindkét nem esetében pedig a keringési rendszer betegségei esetében” – áll a település önkormányzatához is eljuttatott dokumentumban, amelyben az is szerepel, hogy a „mesotheliomát mint kiemelt daganattípust vizsgálva hazai átlagot meghaladó halálozást tapasztaltunk Lőrinci közigazgatási területének megfelelően”. A problémát a környék háziorvosai is jelezték, akik az országos átlaghoz képest tömegesnek mondható mellhártya-daganatos megbetegedésekről számoltak be. A kétezres évektől a területen dolgozó három háziorvos évente egy-két, minden bizonnyal azbeszt által okozott daganatos betegséget regisztrált. Ez a szám 2013-ban jelentősen megugrott, a három orvosnál összesen 10 olyan esetet regisztráltak, amelynél egyértelmű volt az összefüggés a daganat kialakulása és az azbeszt között; a szövetmintákon végzett vizsgálatok során a rákos elváltozást kiváltó azbesztrost azonosítható volt. A páciensek elsősorban a korábbi üzem 5-7 kilométeres körzetéből kerülnek ki máig: Lőrinciből, a közeli Zagyvaszántóról és Petőfibányáról.

Óriási fájdalmak az azbeszt miatt

Több környékbeli is arról számolt be lapunknak, hogy egy néhány évvel ezelőtti bontás során az egyik épület összedőlt, és hatalmas mennyiségű por – azzal együtt azbeszt is – jutott a levegőbe. „Többcentis rétegben lepett el mindent a por, a lakások ablakán alig láttak ki az emberek” – mesélte egy férfi, aki több társával együtt a helyszínen nézte végig a szakszerűtlen bontás egyik leglátványosabb részét. A helyiek szerint az üzem leállítása után sokan hordtak el az ott található sittből otthoni használatra, így az életveszélyes anyag közvetlen környezetükben, a padláson, kocsibejárókban, udvarokon is kifejtheti hatását. A területről guberálók a még megmaradt fémhulladék után kutatnak manapság is, annak ellenére, hogy tisztában lehetnek a következményekkel.

A ritka, legtöbbször a mellhártyát megtámadó daganatfajta kialakulását követően a betegség óriási fájdalmakkal jár, az esetek többségében gyors lefolyású halálhoz vezet. Kezdeti tünetei egyebek közt a nehézlégzés, az erőltetett köhögés és a fájdalom, illetve folyadékképződés a tüdő tájékán. Ha nem fedezik fel idejében a daganatot, akkor nincs esély a túlélésre, legfeljebb a beteg életminőségének javítására van némi lehetőség. A túlélési idő szerencsésebb esetben sem több egy-másfél évnél.

Hol gyár állott

Hol gyár állott

Fotó: Komka Péter / MTI

A mesotheliomában szenvedők, illetve a már elhunytak családtagjai közül nyolcan perelték be a korábbi tulajdonos magyar államot és a terület mostani birtokosát, a Selyp Invest Kft.-t. Egyelőre azért csak ennyien, mert a jogszabályok szerint kártérítési pert azok kezdeményezhetnek, akik a betegség bizonyítását követő egy éven belül elindítják az eljárást. Ám ezek az emberek a saját túlélésükkel vannak elfoglalva, a kezelések, az egyre romló állapot miatt csak a legelszántabbaknak van testi-lelki erejük a perrel foglalkozni. Többen azt sem tudták korábban, hogyan lehet nekikezdeni; úgy értesültek a lehetőségről, hogy az egyik beteg véletlenül beszélt a helyzetéről egy ügy­védnek, aki azután felkarolta az ügyüket. Jelenleg öt beteg, egy időközben elhunyt férfi felesége és az édesanyjuk halála miatt további két személy perel. Az eljárások ugyan elindultak, azonban egy jogalkotási hiba miatt a helyzet közel sem egyszerű. A polgári törvénykönyv szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak (NFM), míg a nemzeti vagyonról szóló törvény alapján a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek (MNV) kell képviselnie az államot. A persorozat hosszú hónapokig el sem indulhatott, mert a bíróság nem tudta eldönteni, melyikük az alperes képviselője. Közben az első beteg, aki perelt, György Zsolt meghalt.

A február közepéig megtartott tárgyalásokon változatlanul ott tartottak, hogy a bíróság próbálta kitalálni, ki jogosult az alperes képviseletére. Az egyik beteg első tárgyalási napja például annyi volt, hogy a bírónő közölte: rossz helyre, a fejlesztési minisztériumnak küldték ki az idézést, nem pedig az MNV Zrt.-nek, így aztán mindenki mehetett, amerre látott, az államot képviselő ügyvéd meg se jelent. Február közepén egy másik beteg és az őt támogató sorstársai hiába utaztak Zagyvaszántóról Budapestre. A súlyos mellhártyadaganattal küzdő férfi tárgyalása tragikomikus jelenettel kezdődött és ért is véget: a bírónő egy végzésre hivatkozva azt közölte, hogy mégsem az MNV, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jogosult az állam képviseletére. Az ezt követő tárgyaláson megint változott a helyzet, akkor ugyanis nem volt probléma, hogy az MNV Zrt. képviselője van jelen, a halasztást indokolva a bírónő azt közölte, hogy „a felperes keresete egyes pontokban módosításra szorul”.

Peren kívül nem egyezkedik az állam

Mivel a felperesek ügye több bíróságon folyik, érdemes lenne a bíróknak megegyezniük abban, hogy akkor ki képviselheti az államot. Az azbesztkárosultak ügy­védje lapunknak elmondta: hiába a gyorsított eljárás, a betegeknek egyre kevesebb az esélyük arra, hogy életben maradjanak a tárgyalások befejeztéig. „Ezeknek az embereknek az a bűnük, hogy rossz helyre születtek, és hogy levegőt vettek” – hangsúlyozta Igyártó Gyöngyi, akitől megtudtuk, korábban peren kívüli egyezséget is felajánlottak a vagyonkezelőnek és a fejlesztési minisztériumnak, ám többszöri megkeresésükre sehonnan nem reagáltak. A felperesek most már összesen több százmillió forintot követelnek az államtól és a Selyp Invest Kft.-től.

Lapunk megkereste az MNV Zrt.-t és a minisztériumot is: előbbitől azt a választ kaptuk, hogy nem nyilatkoznak folyamatban lévő peres eljárásról, az NFM-nél a rendelkezésükre álló tizenöt nap alatt még ennyit sem sikerült összehozni. Pedig csak arra lettünk volna kíváncsiak, hogy a megkésett állami beavatkozás után tudnak-e segíteni a már megbetegedett embereken és azok család­jain, továbbá az azbesztügy kapcsán kevésbé vonzóvá vált térség kap-e valamilyen extra támogatást azért, hogy a veszélyes hulladék elszállítása és a tereprendezés után jobb legyen a helyzetük. A minisztériumon belül annak a Szabó Zsolt fejlesztés- és klímapoliti­káért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkárnak címeztük a levelünket, aki a térség fideszes országgyűlési képviselője is egyben. „Miután a képviselő úr még egy helyi fórumon is azt hangoztatta, hogy mindent megtesz értünk, bíztunk abban, hogy az illetékes minisztérium államtitkáraként talán segít majd. De eddig ennek jeleit mi, az azbeszt miatt megbetegedett emberek nem láttuk” – nyilatkozta Szabó Zsoltról az egyik felperes.

Azok a betegek, akikkel beszélni tudtunk, úgy érzik, cserbenhagyták őket; rajtuk az már nem segít, hogy az idén „valamikor” elkezdik a terület azbesztmentesítését. Többen úgy nyilatkoztak, hogy az is megfordult a fejükben, hogy az állam tudatosan húzza az időt, és a halálukat várja. „Belekerültünk a huszonkettes csapdájába, hiszen az ingatlanjainkat itt már senki sem veszi meg, nekünk nincs pénzünk elköltözni, és esetleg olyan gyógykezelésekre költeni, amelyek megkönnyíthetik az életünket. Elsősorban már nem magunkért, hanem a gyermekeinkért, az unokáinkért küzdünk, hogy nekik legyen lehetőségük elmenekülni erről a környékről. A fiam néhány száz méterre lakik a családjával a volt cementgyártól, a feleségével most várják az újabb gyermekü­ket, hatalmas veszélynek vannak kitéve” – mondta lapunknak Paziczki Lászlóné Katalin, akinél 2013-ban diagnosztizálták a mellhártyarákot. Kezdetben úgy tűnt, a kemoterá­piás kezelés hat, de négy hónap múltán a tumor ismét nőni kezdett. Ezután részt vett egy amerikai kísérleti kezelésen, de az sem segített, sőt egy ökölnyi kocsonyás anyag képződött a tü­dején, amelyet nem tudnak már lecsapolni. „Fulladok, fáradt és gyenge vagyok, mellkasi és hátfájdalmaim vannak” – mondta a Zagyvaszántón élő nő, aki a sok huzavona után a februári tárgyalásán már annak is örült, hogy a bírónő egyáltalán meghallgatta, és jegyzőkönyvbe vetette a személyes történetét. „A következő tárgyalásom várhatóan áprilisban lesz. Mondta a bírónő, hogy ide már nem kell eljönnöm, elég, ha az ügyvéd képvisel. De mindenképp szeretnék ott lenni, mégis az én életemről van szó, miközben azt is tudom, hogy versenyt futunk az idővel” – hang­súlyozta Paziczki Lászlóné Katalin. Ő is a peren kívüli megegyezésben bízott, hiszen így lehetősége lett volna eljutni egy olyan zürichi klinikára, ahol speciális eljárással kezelik a mellhártya-daganatos betegeket. Mint mondta, nem érti a jogértelmezésből fakadó bizony­talan­sá­gokat, hiszen itt emberi életekről van szó: embertelen, ahogyan bánnak velük.

Az első pert elindító, azóta már elhunyt György Zsoltot a felesége képviseli tovább. Amint korábban a férje, most ő is azért küzd, hogy a gyermekeivel el tudjanak menni a fertőzött területtől néhány száz méterre található házukból, ahol egyébként egy örökösödési vita miatt lehet, hogy nem is lesz maradásuk. Sándor Juditnak három gyermeke van, közülük a legkisebb izomsorvadásban szenved, az édesanya jelenleg 12 órás váltott műszakban dolgozik, hogy fenn tudja tartani a családot. „Borzasztóan élünk, annyi papírmunkám lenne az örökösödés miatt is, hogy nem győzöm. Nem tudom, mi lesz velünk, nem tudok a gyermekeimmel eleget foglalkozni, a meg­élhetésért kell küzdenem. A lányom segítsége nélkül képtelen lennék ellátni a családot, a legtöbbször most sem alszom napi négy óránál többet. A tárgyalások kapcsán is az az érzésem, hogy valami nagyon nincs rendjén” – mondta lapunknak.

Emberségre vágynak

Mai programok
A betegek úgy érzik, hogy ügyük azért is kellemetlen az államnak, mert ha nekik megítélik a kártérítést, a hosszú, bizonyos esetben 30 évig is elhúzódó lappangási idő miatt évtizedeken át fognak jelentkezni az azbeszttel szennyezett terület környékén élő daga­natos emberek elégtételért. Az eddigi sajtómegjelenések hatására már most sokan kérnek segítséget a mellhártyadaganatos felpereseket vagy családtagjaikat képviselő dr. Igyártó Gyöngyitől, aki azonban lapunknak is elmondta: a szigorú előírások miatt legtöbbjük képviseletét nem tudja elvállalni, például azért, mert már kiestek abból az időkorlátból, amely a betegség diagnosztizálása és a per elindítása között eltelhet. Minden­esetre az önkormányzat, a térség háziorvosai és a pereskedő be­tegek szerint a hatóságok a korábbinál sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a térségnek. Úgy tudjuk, az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal felállított egy szakértői csoportot is, amely legutóbb február 18-án ülésezett, és egyebek közt megegyeztek abban, hogy a volt gyártelep kiterjedt környezetében tovább vizsgálják az azbeszt jelenlétével esetlegesen összefüggő légzőszervi betegségek előfordulási gyakoriságát.

Amikor az év végén bejelentették, hogy 1,3 milliárd forintból megkezdődhet „a Lőrinci–Zagyvaszántó térségében található azbeszttartalmú hulladékok jelentős környezeti, valamint egészségre gyakorolt kockázatának végleges felszámolása”, az erről szóló közleményben az is szerepelt, hogy a kormány szerint szükséges a „bajbajutottak emberséges megsegítése”. Erre az emberségre várnak most azok, akik másban nem bízhatnak.

Csak a fémhulladék kellett nekik?

Próbáltuk elérni a már felszámolt Huntyre és a még elvileg létező, de a rendelkezésre álló adatok szerint semmilyen tevékenységet nem végző Selyp Invest Kft.-t is, azonban megkeresésünkre sehonnan sem reagáltak. A céginformációs adatok szerint a Huntyre Kft. nem veszélyes hulladékok gyűjtésével és újrahasznosításával is foglalkozott. A profiljukban nem szerepelt semmilyen olyan ingatlanhasznosítási tevékenység, amelyből arra lehet következtetni, hogy a számukra értékes fémhulladék kinyerésén túl lett volna bármilyen céljuk is a területtel. A Selyp Invest Kft. nem sokkal azelőtt alakult, hogy megvásárolta a volt cementgyár maradványait. A cégjegyzékben fellelhető adatok alapján ők saját tulajdonú ingatlanok forgalmazásával foglalkoznak, de úgy tűnik, meglehetősen sikertelenül: 2011-es megalakulása óta a kft.-nek 50 ezer forinton kívül nem volt más bevétele. Bejegyzett székhelyén kerestük a vállalkozást, de a megadott budapesti címen semmilyen nyomát nem találtuk a Selyp Invest Kft.-nek. A forrásaink szerint külföldön tartózkodó ügy­vezetőt e-mailen is próbáltuk elérni, de tőle sem érkezett semmilyen reakció.

Lőrinciben, a volt cementgyár területétől nem messze korábban működött egy fémhulladékokat felvásárló telep is, de úgy tudjuk, nem a Huntyre és a Selyp Invest, hanem a guberálók hordták oda a fémeket.

szerző
Magyar Krisztián
publikálva
2015/10. (03. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Interjú Szanyi Tiborral
„Ha felszámolnánk az MSZP-t”
Népesedési intézet az Uránia helyén
Bezárt a csillagvizsgáló
Interjú
Gálvölgyi János 70 éves
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs
Légy tudósítónk! Jelentkezés

Politika

még több Politika...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...