Alighanem házi rekordot állított fel a Gyulai Hírlap. Az idei harmadik számban 11 fotóról köszön vissza a fideszes polgármester, továbbá 14 cikk és képaláírás, valamint egy egész, illetve egy negyedoldalas hirdetés is foglalkozik vele. Az eset – amúgy – csupán egy csepp a vidéki média egyre kilátástalanabb tengerében.

Az önkormányzati kiadásban megjelenő Gyulai Hírlaptól eddig sem állt távol a jobboldali szimpátia, de a 2012/3. szám minden korábbi teljesítményen túltesz, hiszen a békési fürdőváros hetilapjának szerkesztői gyakorlatilag elárasztották az újságot Görgényi Ernő fideszes polgármesterrel. Ekkora terjedelemben, ennyi fotón, ennyi hirdetésben egyszerre még bizonyosan nem szerepelt ebben a lapban a városvezető. Az összképet valamelyest árnyalja, hogy a 14 oldalas lap két oldalban visszatekint a tavalyi esztendőre.

Polgi kétszer a gyulai Hírlapban

Görgényi így 11 fotóról köszön vissza, továbbá 14 cikk és képaláírás, valamint egy egész, illetve egy negyedoldalas hirdetés is foglalkozik vele.
Jóllehet az előző önkormányzati ciklusban, ellenzékben is különleges elbánásban részesült Görgényi, illetve a Fidesz az önkormányzati lapban – noha ekkor MSZP-s támogatottságú polgármestere volt a városnak. A dolog magyarázata, hogy az akkor 24 tagú testületnek 11 fideszes tagja volt, s két-három képviselőt mindig maguk mellé állítottak. Az is segítségükre volt a helyi médiatúlsúly megteremtésében, hogy a lap főszerkesztője, Mocsár-Pörjés József, valamint a Fidesz-frakció akkori vezetője, Baranyó Géza közösen tulajdonoltak egy olyan céget, amely a helyi politikai és közéleti ellenfeleket gyalázó honlapot működtetett, ahol a cikkek szerzői nem vállalták a nevüket. (Erről bővebben lásd korábbi írásunkat.)

Csepp a tengerben

Polgi sokszor a gyulai Hírlapban

Vidéken a média és ezzel együtt a sajtódemokrácia romokban hever – több mindennel lehet a szigorú állítás mellett érvelni. A települési újságok döntő többségét az önkormányzatok adják ki, ahol a főszerkesztők kiválasztása politikai döntés kérdése. Az a tény, hogy megyénként egy megyei napilap létezik, gyakorlatilag kizárja a versenyt. Ráadásul a megyei napilapok többségére egy versenyhivatali vizsgálat miatt még a kartellezés gyanúja is rávetült. (Erről az esetről bővebben szintén egy korábbi cikkünkben olvashat.)

Másrészt azt is tapasztalni, hogy a megyei napilapok – tisztelet a kevés kivételnek – szeretnek jóban lenni a helyi, térségi hatalommal. Nem bírálnak, hanem éves hirdetési megállapodást kötnek a megyeszékhelyek önkormányzatával, a kormányhivatalokkal, miközben újságíróikat gályarabként tartják – és eközben csak az árbevétel számít. Mindezt jól jellemzi, amit kollégáinak mondott a vidéki napilappiacon működő kiadóigazgató: ha a lapban néhol cikkeket találnak az olvasók, csupán azt jelenti, hogy azt a felületet nem sikerült hirdetésként eladni.