„Ennek a szobornak nincs helye Székesfehérváron” – Éjszakai akció a tervezett Hóman-emlékmű ellen

Kis-Magyarország

Hóman-ellenszobrot állítottak az Eleven Emlékmű civiljei Székesfehérváron. Ezzel szeretnék felhívni a figyelmet egy újabb emlékezetpolitikai baklövésre. Ebből még balhé lesz.

Felállították Hóman Bálint szobrát Székesfehérváron – csakhogy nem az önkormányzat és a Jobbik alapítványa hozta előbbre a december végére tervezett avatást, hanem civilek foglalták el az eddig is tiltakozást kiváltó szobor tervezett helyét még vasárnap éjjel, a Bartók Béla téren.

false

 

Fotó: Nemes Csaba, forrás: Facebook

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Ciszterci Szent István Gimnáziummal szemben tervezett Hóman-szobor – melynek létrehozását 15 millió forinttal támogatta az Igazságügyi Minisztérium – együttes tiltakozást váltott ki (korábbi cikkünk itt olvasható). Eddig önkormányzati képviselők, tanárok, művészek, szerkesztőségek és írószövetségek fejezték ki nemtetszésüket Hóman szobra ellen, szintén az ellenzők közt van a Mazsihisz, de Trócsányi László – akinek a tárcája biztosította a támogatást – és Colleen Bell amerikai nagykövet is. (Trócsányi azt mondta: ő nem támogatta volna a szobrot.)

A jelen helyzet szerint Hóman születésének 130. évfordulójára állítanának szobrot Székesfehérváron az egykori kultuszminiszternek december 29-én, ám úgy tűnik, a terv a budapesti Szabadság téri szobor körüli demonstrációhoz hasonló akadályokba ütközhet.

A civilek tiltakozásuk során bár nem vitatják Hóman középkort kutató történészi tevékenységét, amely általános elismerést élvez, ám politikai tevékenységét, a zsidótörvények megalkotásában játszott szerepét vállalhatatlannak tartják. „Ennek a szobornak nincs helye sem Székesfehérváron, sem másutt” – véli a Cser-Palkovics András polgármesternek írt nyílt levelében az Eleven Emlékmű csoport, amely egyébként most már több mint 600 napja kezdeményez nyílt párbeszédet a Szabadságszínpad civiljeivel közösen a Szabadság téren.

false

 

Fotó: Nemes Csaba, forrás: Facebook

Hétvégi térfoglaló akciójuk során – helyi civilek kezdeményezésére – éjszaka szimbolikusan állították fel saját, alternatív Hóman-szobrukat, amely a tervezett alkotás árnyképe, egy installált állvány, és ezt informatív, Hómanról és a Horthy-korszakról szóló dokumentummásolatokkal, fotókkal, mécsesekkel és emlékkövekkel vették körül, a kövekre személy- és helységneveket írtak.

Az Eleven Emlékmű csoport tagjai úgy fogalmaztak: emlékjeleiket elhelyezve – akárcsak a Szabadság téren – a szobornak szánt helyen arra akarják emlékeztetni az embereket, „amit a kedélyes zsánerszobor egyszerűen eltagadna”. Nyílt levelükben a csoport tagjai hangsúlyozták, hogy „a XXI. századi Magyarországon, egy magát demokratikusnak tekintő európai államban köztéri szobor nem hirdetheti egy olyan politikus emlékét, aki kezdeményező szerepet vállalt a magyar zsidókat súlyosan diszkrimináló törvények megalkotásában, vagyis tevőlegesen hozzájárult hatszázezer honfitársunk tragédiájához”. Ezért az Eleven Emlékmű csoport a Hóman-szobor ügyét úgy tekinti, mint „annak a manipulatív kormányzati emlékezetpolitikának a töretlen folytatását, amely a budapesti Szabadság téri német megszállási emlékmű botrányához vezetett”. Úgy gondolják, nem nézhetik tétlenül, hogy „hivatalos helyről ismét megerősítést nyerjen az egykori magyar állam és vezetőinek mentesítése a legsúlyosabb történelmi bűnök felelőssége alól”.

Az Eleven Emlékmű csoport hétvégi akciója még csak a kezdet volt. Az installált szobormásnál elhelyezett szimbolikus, két egymással szembefordított fehér szék „annak a társadalmi párbeszédnek a nélkülözhetetlenségére emlékeztet, amely olyannyira hiányzik mind a politika, mind a társadalmi élet mindennapjaiból”.  Ezért december 7-én az elevenek a helyszínen csendes tiltakozása után moderált beszélgetést tartanak a Hóman-kérdésről és a nemzeti emlékezet problémáiról. A városvezetőket addig is arra kérik, hogy köztéri installációjukat ne köztisztasági, városképi vagy rendészeti ügyként kezeljék, „ne akadályozzák, és ne távolíttassák el, hanem tekintsék annak, ami: kegyeleti megnyilvánulásnak és szabad polgárok véleménynyilvánításának”.

A december 7-i székesfehérvári Eleven Emlékmű-esemény bővebb információi itt találhatók, a beszélgetést Rényi András vezeti.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.