Tolna megye egyik legszegényebb falujában jártunk, ahol több programmal, de saját erőből próbálnak előrébb jutni. Az életre nevelést már az óvodában elkezdik.

Ritkán fordul elő, hogy Orsós Janika első valamiben. Ám most őt tartják Gyulajon a leggondosabb nyúltenyésztőnek. A hatodikos fiú arra lehet büszke, hogy az ő állatai hozták az első szaporulatot a faluban, méghozzá azokban a ketrecekben, amelyeket az egykor szebb napokat is látott parasztház mögötti, kicsit sötét, kamraszerű helyiségben állított fel. Az üzlet még ősszel kezdődött, akkor határozta el, hogy nyúltenyésztő lesz.

A gyulaji nyulak
Janiéval együtt húsz gyulaji család vesz részt a Nyúl-unk a munkáért programban, amelyet a Zika Szövetkezet és a Nagyhajmási Gazdaszövetkezet indított útjára a múlt év júniusában. A faluban húsz, az országban összesen kétszáz család jutott a nyertes pályázatok után térítésmentesen nyúlketrecekhez, tenyészanyákhoz és bak nyúlhoz. Tartottak nekik elméleti és gyakorlati képzést, járt mindehhez oktatási segédanyag, továbbá kaptak a nyulak kezdeti tartásához szükséges takarmányt és eszközöket. Tolna megyében a Szekszárdtól mintegy ötven kilométerre fekvő Gyulaj önkormányzata volt az egyetlen, amely sikerrel vett részt a kiíráson, a támogatások összértéke családonként mintegy százezer forint volt. Gyulajon egyébként alig több mint ezren élnek, az aktív korú lakosság megközelítőleg harminc százaléka munkanélküli, a faluban élők több mint fele pedig roma származású.

A képek ősszel készültek

Az igazgatónő
A nyertes pályázatot Lacza Zoltánné, a helyi iskola igazgatója készítette. Három éve, amikor az iskola vezetője lett, pedagógiai programját arra a tényre építette, hogy a lakosság fele roma. „A továbbtanuló gyulaji gyerekek sokszor, sok helyen kudarcot vallottak. Nehezen fogadták be őket a városi társaik, sokba került a szülőknek a visszautazásokat fizetni és a kollégiumok elvárásait teljesíteni. A sok kudarc iskolai hiányzásokhoz, lógásokhoz vezetett. Így merült fel, hogy helyben indítsunk képzést a középiskolai oktatásból kiszorult iskoláskorúaknak. Mivel ehhez szinte csak a szabad földterületünk volt adott, kézenfekvő volt, hogy az iskolában mezőgazdasági szakmacsoportot indítsunk. Ezt is tettük.”
A fiatalok így lassan olyan ismeretekre tettek szert, amelyek segítségével otthonuk eddig gazos, elhanyagolt kertjeiben zöldségeket, burgonyát, paradicsomot, paprikát, uborkát termelhetnek. „Most a 9–10. évfolyamokon összesen 25 gyermekünk van, akik egy 800 négyzetméteres területet gondoznak. Hamarosan megérkezik a faluba a megrendelt vetőmag, s tavasszal újrakezdődhet a kerti munka, mindenki a saját parcelláján termeli majd a különféle zöldségeket.” Az igazgató hozzátette azt is, hogy a gyerekek saját parcellákat kaptak az önkormányzat sokáig szintén műveletlen területén.

Az óvodában kezdik
A tinédzserek sikereit látva határozták el az iskola pedagógusai, hogy ezt a programot felmenő rendszerben, az óvodás korúakkal kezdve működtetik. „Az ovisprogram célja, hogy megismertesse, megszerettesse a különböző egészséges alapanyagokat. Az ovisok a növénytermesztés folyamatát a 9–10. osztályosok kertjében nézhetik meg és tanulhatják. A folyamatot könnyíti, hogy szinte minden nagyobb gyereknek van ovis testvére” – emelte ki az igazgató.

A diákok sorsának javítására emellett egy tehetséggondozó programot is kidolgoztak a gyulaji iskola szakemberei. Most épp az országos általános iskolai nemzetiségi tanulmányi versenyek között szereplő cigány népismereti-műveltségi verseny írásbeli fordulójára készülnek. Az iskola diákjai tavaly az első és a második helyet is megszerezték.
A Kunyhóból a csillagokba elnevezésű projektjükkel az Oktatásért Közalapítvány Tehetségsegítő szolgáltatások térségi hálózatának kialakítására című pályázatán egymillió forintot nyertek 2010-ben. Ebből az összegből azt finanszírozzák, hogy a gyulaji iskola tanárai a környékbeli hátrányos helyzetű települések pedagógusainak átadhassák tapasztalataikat a tehetséggondozásról, valamint egy közös munkatervet dolgozzanak ki az együttműködésre. Lacza Zoltánné szerint ezek a pályázatok adnak esélyt arra, hogy az  ilyen kistelepülésen élők is közösséget alkossanak, és kicsit derűsebben lássák az amúgy meglehetősen borús helyzetet.