magyarnarancs.hu: Az új parlament megalakulásának napján már tüntettek az új földforgalmi törvény ellen a külföldiek földszerzésének lehetősége miatt. A kielegyenafold.hu oldalon pedig egy felhívás jelent meg, miszerint alaptörvény-ellenes, hogy még nem alakultak meg a helyi földbizottságok, amelyek a földvásárlásokat hivatottak ellenőrizni, akár megakadályozni. Ön szerint is baj van a törvénnyel?
Raskó György: A legalapvetőbb probléma az, hogy nem gazdasági, hanem politikai törvényt alkottak. Példa nélküli, hogy ilyen hisztériát lehet kelteni a föld tulajdonlásával kapcsolatban, mint ahogy az is példa nélküli, hogy a gazdasági társaságokat, szövetkezeteket kizárják a vásárlók köréből. Nincs még egy ilyen ország, ahol ez történik. Egy normális helyen az áll a fókuszban, hogy mi történik egy adott termőterületen – ezt szabályozzák a földdel kapcsolatos törvények. Legyen környezetvédelmi, állatjóléti szempontból ideális, legyen hatékony, teremtsen értéket… De ez a törvény a hatalom építéséről szól.
| ||
Az meg csak hab a tortán, hogy a helyi földbizottságok törvényben meghatározott feladata szerintem szembemegy az alaptörvénnyel. Ezt az Alkotmánybíróságnak előbb-utóbb vizsgálnia kell. A majdan megalakuló helyi földbizottságokba – az eddigi ismereteim szerint – a helyi földművesek kerülnek, akik majd meghatározzák, ki vásárolhat földet az adott településen, és ki nem. De ki látott már olyat, hogy egy helyi földvásárlásban egyébként érdekelt társulat beleszóljon egy földvásárlásba!? Ezt valószínűleg az Európai Unió sem fogja szó nélkül hagyni.
magyarnarancs.hu: Többek szerint a földbizottságok akár garanciát is jelenthetnének a már eddig is helyileg erős potentátok további erősödése ellen. Sokaknak éppen az nem tetszik, hogy ezek a bizottságok még nem álltak fel, és a nagyra nőtt Agrárkamara veszi ezt is kézbe. Az is probléma, hogy ha ezek a bizottságok idővel mégis megalakulnak, akkor vélhetően a helyi nagygazdák foglalják el, a kisebb gazdálkodók pedig kiszorulnak belőlük.
RGY: Még egyszer mondom, nem egészséges dolog a föld tulajdonlásából politikai kérdést csinálni. Ez álvita. A mezőgazdaság szempontjából nem az az érdekes, hogy kié a föld. Az uniós agrárpolitika a földdel mint tulajdonnal nem is foglalkozik, egyetlen erre vonatkozó megjegyzése, utalása, feltételrendszere nincsen. Ezzel szemben szabályozza, hogy egy-egy országban a mezőgazdasági termelők környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszer-biztonsági szabályokat betartva használják a földet. A magyar földforgalmi törvény azonban azt szabályozza, hogy egy támogatott társadalmi réteg kiemelt helyzetbe jusson a földtulajdont és a használatot illetően is.
| Raskó György 1952-ben született Karcagon. Első munkahelye az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat volt, ahol piackutatóként dolgozott. 1977-ben az Agrárgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa lett. 1982 és 87 között különböző nemzetközi projektekben vett részt, és oktatott (Világbank, FAO). 1990-től a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs főosztályvezetője, 1991-től közigazgatási államtitkár. 1994-től 1998-ig országgyűlési képviselő az MDF színeiben. 1995-től a Royal Tokaji Borászati Kft. ügyvezető igazgatója, 2000-től elnök a Csopak Holdingnál, 2003-tól a Mezőszövnél, 2004-től a Győzelem Mezőgazdasági Szövetkezetnél, 2006-tól pedig a Ceres Zrt.-nél. Gazdasága Lajoskomáromban van. (Forrás: mfor.hu) |
A külföldiek egyébként ebbe csak azért kerültek bele, mert a koppenhágai szerződés előírta, hogy az uniós tagállamok polgárainak ugyanolyan feltételeket kell biztosítani, mint a magyar állampolgároknak. A törvény becsületére legyen mondva, ezt végül teljesítette. Ugyanolyan feltételekkel bármely uniós polgár vásárolhat földet, mint a magyar állampolgárok, bár ide egy trükkös módszert betettek: a helyi földbizottságokat, ezek meghiúsíthatják a vásárlást. Mondjuk ha én ott vagyok egy faluban mint földműves, és bekerülök a bizottságba – különben is haverok, a helyi potentátok fognak odakerülni, nem a földönfutó szegények lesznek –, akkor persze hogy a havert fogom segíteni a földhöz jutásban.
magyarnarancs.hu: Azért mégiscsak jobb ez a törvény, mint a húsz évvel ezelőtti, vagy nem?
RGY: Nincs még egy ország Európában, ahol sikerült az embereket ennyire meghülyíteni a földdel. Az a bohóckodás, ami a 90-es évek közepén zajlott, leírhatatlan. Sikerült a kisgazdáknak szavazatokat szerezniük egy rövid időre, de ez a rövid idő elegendő volt arra, hogy nagyon rossz pályára állítsák a magyar mezőgazdaságot. Noha a földterületeken alakult családi gazdaságok és egyéni gazdálkodók elindultak egy úton, a szövetkezeteket szétverték vagy szétlopták, jobbára az azokban vezető pozíciókban levők. Az 1994. júniusi földtörvény sem engedte a gazdasági társaságok vásárlását, a birtokmaximumot 300 hektárban határozták meg. Megindult egy kényszeres vásárlás a politikai hisztéria okán is. Ha én gazdálkodni akarok, biztosítani kell a területet, ahol a megvásárolt gépeket optimálisan ki tudom használni. De miért is kényszerültem földvásárlásra nagyobb mértékben, mint ahogy szerettem volna? Mert minden gazdasági társaság tulajdonosa vagy nagygazda így gondolkodik: fogcsikorgatva vásárolni a földet, bár ez gyakorlatilag tőke kivonása a mezőgazdasági termelésből. A tőke kikerül a mezőgazdaságból, helyette nagyobb hitel kerül be az ágazatba. A másik kényszer a hatályos szabályokban keresendő (előbérleti jog, sorrendiség), mintegy ezekkel szembeni védekezés a vásárlás. No és persze nem lehet eltekinteni a spekulációktól sem, hiszen 2003-ban egy hektár föld ára – mondjuk egy jó minőségű szántó – 300 ezer forint volt, ma ugyanilyen minőségű föld hektárjáért másfél millió forintot kérnek. Nálunk húsz éve túlpolitizált a földügy. Az unióban nem erre költik a pénzüket a gazdák.
magyarnarancs.hu: Kiknek a kezén halmozódhatott fel nagyobb mennyiségű föld?
RGY: Eddig a politikai hisztériáról beszéltünk, de most jön a lényeg. A valóságban azt történt, hogy kizárólag azok vettek földet, akik most az Orbán támogatta középparaszti réteghez tartoznak. Ha ugyanis megnézzük a KSH adatait, az derül ki, hogy az első Orbán-kormány idején 660 ezer családi alapon vezérelt gazdaság – családi vagy egyéni – volt, ebből 51 ezer 10 hektárnál nagyobb birokon gazdálkodott. Ez utóbbiak felének volt annyi pénze, hogy földet tudjon vásárolni, vagy földet meg tudjon tartani, ergo az életképes kategóriába tartozott. Az elmúlt tíz évben a gazdaságok száma 450 ezerre csökkent, de az életképesek száma nem változott, ma is 25 ezer körülire tehető a számuk, tehát mindösszesen 5 százalék képes arra, hogy nem csupán feléli a megtermelt vagyont, de fejleszteni is tud. Ezeknek az életképes gazdálkodóknak az átlagos birtokmérete 2000-re megduplázódott, ma pedig átlagosan 74 hektárra tehető. Most, ezzel a földtörvénnyel ők jutnak ismét helyzeti előnybe.
magyarnarancs.hu: Ha életképesek, akkor mi a baj?
RGY: Két dolgot csinál a kormány: elvesz állami földeket, és odaadja a baráti körnek. A földmutyi ezt igazolja. Ezek az állami földek persze nem annyira jó minőségűek, többnyire rétek, legelők, nemzeti parki területek, szinte csak a busás földalapú támogatás besöprésére jók. Amúgy is „csak”
| ||
a termőterület 10 százalékát teszi ki a földpályázatok során szétosztott föld. Ami lényegesebb, hogy gazdasági társaságokat kényszerít a földek leadására a törvényben meghatározott 1200, illetve 1800 hektáros limittel, nem azért, mert rosszul gazdálkodnak. Magyarul a jelen politikai szándékot kifejező törvény nem jó a cégeknek, társaságoknak, szövetkezeteknek, amelyek jól működtek – többek alól már most százszázalékosan kihúzták a talajt –, nem segít a 10 hektáros vagy az alatti gazdáknak, hanem kedvez annak a majd 500 ezer középparasztnak, akinek a gazdaságai közül mindössze 5 százalék életképes. A szomorú az, hogy hosszabb távon sincs motiváció arra, hogy növekedjenek. Hiszen ott a tuti, kockázat nélküli jövedelem, a földalapú, abból kényelmesen meg lehet élni. Adott esetben a hektáronkénti 65 ezer forintos támogatás biztos és jelentős jövedelmet jelent.
Az állattenyésztés is a cégeknél van ma is 85 százalékban. Ez viszont macerás, dolgozni kell vele, érteni kell hozzá. A preferált gazdálkodói réteg eddig sem vágott bele, de eztán sem fog, tehát folytatódhat az ágazat hanyatlása, amelyre egészében az extenzív gazdálkodás lehet jellemző, ami viszont már az egész ország baja lehet. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet feketén-fehéren kimutatta: a 10 hektárnál nagyobb területtel rendelkező réteg 76 százaléka csak szántóföldi termesztéssel foglalkozik, amihez nem kell munkaerő, csak éves szinten egy-egy hónapos munka: vetés, betakarítás. Egyébként meg megy Balira, meg Afrikába vadászni... Az Európai Unió kimutatta, hogy amíg 2000-ben 660 ezer munkaerőegység volt hazánkban (teljes foglalkoztatási időre számítva), addig 2010-ben 440 ezer, ma pedig mindösszesen 418 ezer, és ebből csupán 185 ezer kap fizetést. Melyik gazda fog járulékot fizetni, meg társadalombiztosítást? Majd nő a közfoglalkoztatás tovább, amivel viszont a valóságos piaci szereplők nem tudják felvenni a versenyt, akik legálisan foglalkoztatják az alkalmazottaikat. Beláthatatlan következményekről beszélünk.
magyarnarancs.hu: Hát ez nem túl fényes jövő.
RGY: Összességében az állattenyésztés, a jövedelmezőség, a foglalkoztatás csökkenni fog, de a növekedés is leáll. Gabonával nem lehet növekedni: húsz év alatt el lehet érni, hogy az átlagtermés
| Piszkos földek Felcsúttól Borsodig A botrányos földbérleti pályázatokat összegző cikkünk itt olvasható. |
5 tonnáról felmegy 6 tonnára, a hozzáadott érték tartalma rendkívül alacsony, az agrár-GDP-hez alig járul hozzá. Mondjuk tíz év múlva az a 6-8 kedvezményezett gazda az 74 hektárról felmegy 100 hektárra, és éldegél nyugodtan a földalapú támogatásból, meg a csekélyke hasznából, csinál magának egy havi másfél milliós jövedelmet.
magyarnarancs.hu: Csakhogy a földalapú támogatást nem kapjuk örökké.
RGY: Jó, hogy ezt előhozta. Látom a környékünkön, aki akar, bérel birkát, mert azt igazolni kell a földhöz. A támogatás megszűnése után majd rájönnek, hogy hatékonyan kell gazdálkodni. Kivittem a bank képviselőit a határba, nézzék meg a saját szemükkel, hogy a szomszéd magángazda földjén vajon milyen lesz a termés az enyémhez képest. Az enyémen legalább duplája fog teremni. Ha majd abból kell megélni, meglátjuk, mi lesz. Hat év múlva ott fognak könyörögni, hogy vegyük vissza? Ezzel nincsenek tisztában a haverok.
magyarnarancs.hu: Ön szerint létezik jó forgatókönyv?
RGY: Egy okos ország megnézi, milyen erőforrásai vannak, mivel lehet komparatív előnyöket elérni. Nekünk van jó minőségű földünk, víz pedig dögivel. Ha ezeket számba véve képesek lennénk 30 milliárd euró nagyságrendet produkálni, akkor ez jó eredmény lenne. Ehhez képest a magyar export eléri a 8 milliárd eurót, és Fazekas Sándor miniszter még erre is büszke! Pedig háromszor akkora területen érjük el ezt, mint amekkorán a hollandok 75 milliárd euró exportot állítanak elő. Mi az agrárpotenciál 40 százalékát használjuk ki most, míg a 80-as években a 70 százalékát. Igen, harminc évvel ezelőtt rosszabb technológiával, vetőmaggal tudott teljesíteni az ország.
A mostani földtörvény rosszabb lesz a korábbinál, hiszen zárt rendszer lesz, nem lesz a föld iránt verseny a vásárlás korlátozása miatt, lemegy az ára, a bérleti díja. A gazda nem fog foglalkoztatni, se fejleszteni, csak azt, amit az unió előír. Extenzív gazdálkodás lesz, stagnálás. Pedig valamit tenni kellett volna, itt volt a lehetőség. Eddig is Magyarország kapta a legtöbb támogatást – 3600 milliárd forintot tíz év alatt – az agráriumban az újonnan csatlakozók közül, amiből a döntő támogatás a szántóföldre jutott. Irracionálisan sok támogatást kaptunk, az agrár-GDP mégis csupán 15 százalékkal nőtt. Ehhez képest a velünk együtt csatlakozó országok közül a legalacsonyabb agrártermelés-növekedés itt van nálunk. Ezért mondtam, hogy a legbutább földtörvény, amit valaha láttam, pedig már sok helyen megfordultam... Dél-Amerikában megfigyeltem, hogy a választások előtt ingyensört, -ebédet és -pólót osztogattak a nincsteleneknek. Cserébe megmondták, hogy kire kell szavazni, mert különben nem kapnak munkát többé a gazdától. Itt is ez lesz. Ez egy politikai törvény lett, semmi köze a gazdasághoz. Megteremtik vele falun a stabil szavazóbázist, a kétharmadhoz szükségest akár, hosszú távon, bebetonozva.
