„Azt beszélik Turán, hogy az Orbán Ráhel férje (Tiborcz István – M. I.) vette meg a kastélyt, csak nem tudni, mi a szándékuk vele, ők akarnak benne lakni, vagy luxusszállodát csinálnak belőle. Az egyszerű turaiak így se, úgy se tehetik be oda a lábukat, pedig a kastély nagyon a szívünkhöz nőtt. Én például oda jártam iskolába, az anyám is ott tanított. Mesevilág volt, ha beléptem, Csipkerózsikának képzeltem magam. A gyerekeimmel és az unokámmal is sokat sétáltunk nyaranta a kastélykertben. Itt ezekben a szobákban forgatott az Angelina Jolie meg a Brad Pitt (Vér és méz földjén – M. I.). Bizony, Turának ilyen világraszóló látványossága van” – mondja büszkén egy középkorú nő, akit a kastélykertben séta közben kérdeztünk meg, hogyan fogadták a turaiak, hogy tavaly decemberben tulajdonost cserélt a nyolcezres Kelet-Pest megyei település egyetlen turisztikai látványossága, a romjaiban is pazar küllemű Schossberger-kastély.
Most kőhalom
Az épület a hozzá tartozó tízhektáros parkkal már évtizedek óta magánkézben van, hiszen 1991-ben a kastély akkori kezelője, a Lapkiadó Vállalat jogutódja, a Pallas eladta egy indiai befektetőnek 125 millió forintért. (Állítólag valójában magyar politikusok akarták megszerezni a kastélyegyüttest egy a Bahamákon bejegyzett indiai cégen keresztül, de bizonyíték híján e vélekedés puszta szóbeszéd maradt.) A turaiak szerették volna, ha az indiai tulajdonos – akit helyben „turai maharadzsának” neveztek, és akit látni nemigen látott senki – kastélyhotelt épít, de a terv nem valósult meg, egyrészt az 1996-ra tervezett budapesti világkiállítás elmaradása miatt, másrészt azért, mert Turának – sőt a Kelet-Pest megyei térségnek – nincs más látnivalója, amiért a turisták idejönnének.
Az épület állaga folyamatosan romlott, ezért a műemlékvédelmi hatóság és az önkormányzat felváltva helyezett kilátásba újabb és újabb büntetéseket az elmaradt felújítások miatt. A bajt tetézte, hogy 1994-ben tűz ütött ki a kastély tetőterében. Hosszas viták után az indiai befektető kiszállt a kastély üzemeltetéséből, és mint a Múlt-kor magazin 2005. augusztusi számában olvasható, rögtön akadt vásárló is: két fiatal, ingatlanfejlesztéssel korábban nem foglalkozó ügyvéd pályázati pénzekből kívánta felújítani a kastélyt. A Turai Kastély Kft.-t Gajdos Róbert és Márkházai Sándor hárommillió forint törzstőkével alapította meg, ami némi kétségeket ébresztett, hiszen a szállodai hasznosításhoz akkori becslések szerint is 4–6 milliárd forintra lett volna szükség. Szendrei Ferenc, Tura független polgármestere úgy emlékezik, az önkormányzat minden segítséget megadott, hogy az új tulajdonosok pályázni tudjanak: két hét alatt védetté nyilvánították a kastély parkját, mert „nagyon akartuk, hogy megnyerjék hozzá azt a négyszázmillió forintot. Ennek fejében vállalniuk kellett a fenntartási kötelezettséget, de ennek sem igazán tettek eleget” – mondja.
| ||
Miután a Turai Kastély Kft. tulajdonosai mégsem tudták előteremteni a szükséges forrásokat, hogy csökkentsék a veszteségeket, a kastélyépületet és a parkot megnyitották a közönség előtt. Nyitottak a filmipar és a média felé is, nem is eredménytelenül, hiszen a kastélyban és a kastélyparkkal szemközti, Mária Terézia korabeli magtárban több magyar és külföldi filmet is forgattak. A kevés pénzből elkezdték a felújításokat, így az óratorony és a pálmaháztetőt felújították, megszüntették a beázásokat – ám a teljes renoválás az ahhoz szükséges további milliárdok híján változatlanul elmaradt.
Amikor tavaly Turán jártunk, azt hallottuk, hogy a Schossberger-kastély egyedisége okán is bekerülhet a nemzeti kastélyprogramban felújítandó kastélyok sorába annak ellenére, hogy nem állami tulajdonban van. Ebből aztán semmi nem lett. Stemler Balázs, az egyébként ciprusi hátterű Turai Kastély Kft. marketingért felelős vezetője korábban elmondta: a kastély még így, romos állapotában is évente nagyjából tízezer turistát vonz; a kastélykertet rendben tartják, de pályázati pénz nélkül, csupán a belépők árából lehetetlen elvégezni a felújítást.
Ismerős arcok
2015 szeptemberében ígéretes vevő jelentkezett a turai önkormányzatnál. „Jöttek a Márkházaiék, hogy komoly vevő lenne a kastélyra. Ők ismerték a vevőt, de számunkra titkos volt. Mivel műemlékről van szó, az önkormányzatnak elvileg elővásárlási joga lenne, de egy ilyen kistelepülés, amelyiknek ennyire meg van nyirbálva a költségvetése, mit csinálna vele. Úgyhogy mondtam, Sanyi, hajrá, ha beszorultatok ezzel a kastéllyal, akkor mi nem leszünk a gátja, mert még néhány év, és összedől. Mindenki tudta, hogy ennek a kastélynak már nincs tartalék ideje” – mondja Szendrei polgármester. Így aztán a tavaly október 6-i képviselő-testületi ülésen Tura egyhangúlag lemondott az elővásárlási jogáról, szabad utat engedve az üzletnek.
Szendrei Ferenc polgármester a Narancsnak arról beszélt, hogy ők nem jártak utána a vevők kilétének, már csak azért sem, mert az eladó az ingatlan tulajdonosa, a Turai Kastély Kft. volt. „Ha valaki rendbe teszi, mert kap rá ötmilliárd forintot, és utána üzemelteti, mert egyébként csak viszi a pénzt, ez mindenképp jó a városnak. A Galga mentén az emberek nagyon örülnek, hogy megmarad a kastély. Ha szálloda lesz, akkor munkahelyeket teremt, esetleg felvevőpiacot jó minőségű élelmiszereknek. A hatalmas beruházási költség miatt nem tudom elképzelni, hogy magáncélra használják majd.”
Az önkormányzat, miután lemondott elővásárlási jogáról, a helyi lapban értesítette a turaiakat, hogy a kastélynak ismét új tulajdonosa lesz – akinek a személye egyébként máig ismeretlen az önkormányzat előtt. Az átlátszó.hu derítette ki, hogy a vevőt képviselő Hamar Ügyvédi Iroda tulajdonosa az a Hamar Endre, aki korábban Tiborcz Istvánnal, Orbán Viktor vejével vitt közös üzleteket. Hamar Endre a Sistrade Kft. többségi tulajdonosa, amelyről korábban azért cikkeztek több helyen, mert a cég készített elő több olyan közbeszerzést, amit aztán az akkor még Tiborcz Istvánhoz köthető Elios nyert meg. (Lásd: Fényből nyert milliárdok, Magyar Narancs, 2015. január 22.) Maga Hamar is 2014-ig résztulajdonosa volt az Eliosnak, korábban pedig a Hamar & Tiborcz Tanácsadó Kft.-ben volt üzlettársa Tiborcz Istvánnak, akivel mindketten a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában végeztek.
Érdekes elem, hogy a turai kastélyvásárlást hivatalosan jegyző TRA Real Estates Kft.-t csak 2015 szeptemberében alapították 3 milliós alaptőkével. E cég tulajdonosa egy másik cég, a BDPST Ingatlanforgalmazó és Beruházó Zrt., amit szintén tavaly nyáron alapítottak. A TRA és a BDPST vezetője is dr. Tóth Judit, akiről annyit sikerült megtudni, hogy ügyvédként a BDPST többségi tulajdonosa is. A kisebbségi tulajdonos a debreceni dr. Szabó Loránd Aurél. Az opten.hu adatbázis alapján egyiküknek sincs látványos ingatlanpiaci múltja, márpedig a kastélyvásárlás körülményei komoly befektetőre utalnak: annak ugyanis nincs nyoma a dokumentumokban, hogy a 200 millió forintos vételárat és az eladó korábbi 80 milliós bankhitelét nem hitelből fizette ki a vevő.
A 444.hu januárban derítette ki, hogy 2015. augusztus 14-én személyesen Tiborcz István fizette be a 100 ezer forintos illetéket a BDPST Zrt. bejegyzésekor. A cég a TRA Kft. mellett két másik cégben is tulajdonos: az AMX HS Real Estate Management Hungary Kft.-ben és az AMX Nador House Hungary Kft.-ben. A szintén 2015 nyarán alapított mindkét cég vezérigazgatója Suat Gökhan Karakus, a Török Üzleti Világtanács magyarországi vezetője. (Az Átlátszó legutóbbi információi szerint az utóbbi társaság, a budapesti Nádor téren a megszerzett volt Postabank-székházból luxushotelt építtető – és ennek érdekében a tér fáit kivágató – AMX Nador „tulajdonost, nevet, székhelyet és ügyvezetőt is váltott; a projektcég egy jordániai üzletember, Ammar M. A. Abu Namous kezébe került”.)
Márkházai Sándor, a turai kastély eladója egy másik cégével, az AMT Hungary Bútorgyártó és Forgalmazó Kft.-vel januárban elnyerte a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) egy légpárnás hajóra még ősszel kiírt pályázatát – írta korábban az Átlátszó. A NAV az eredetileg tervezett 45 millió forint helyett jóval többet, 58,4 milliót költött a járműre (amelyre az Ukrajna felől érkező cigarettacsempészek miatt van szüksége a Tiszán).
A kastély jövője
A turai kastély adásvétele csendben lezajlott. A vevők 200 milliós vételárat ajánlottak érte, és külön ajánlatot tettek a magtárra is, amelyet az eladó el is fogadott. Emellett kiváltották a Széchenyi Bank 80 milliós jelzálogjogát, december 2-án pedig bejegyezték a TRA Real Estates tulajdonjogát a Schossberger-kastélyra. A valódi vevő kilétét most is homály fedi, pedig közben megindultak a munkák. Ottjártunkkor láttuk, hogy a védett park fáit gyérítik, de az épülethez még nem nyúltak hozzá, az továbbra is látogatható az 1200 forintos belépőjeggyel. Láthatóan nemigen érdekli a helyieket, hogy kastélytulajdonosként ki juthat uniós forráshoz a felújítási munkálatokra. A megkérdezettek azt mondták, a privatizáció óta szinte el is felejtették, hogy „van egy kastélyuk”. Abban bíznak, hogy az új tulaj „nagyon tőkeerős vállalkozás”, mert ha ismét rossz kezekbe kerül az épület, még megérik, hogy a kastály összedől. A helyiek a munkalehetőségek bővülésében bizakodnak, már csak azért is, mert hamarosan célegyenesbe fordul az a projekt, amely Turára tervezi Európa majdani legnagyobb, termálvízzel fűthető paradicsomtermesztő üvegházát. A termálvízből később persze juthat a kastélyszállodának is.
| Mágnások, nácik, szovjetek Az 1883-ban épült, kalandos sorsú neoreneszánsz kastély fénykora hatvan évig sem tartott. A Felvidékről Budapestre érkező, majd a turai birtokot az Esterházy családtól megvásárló Schossberger Zsigmond főleg sókereskedésből gazdagodott meg. A kiegyezéskor már az ország egyik legnagyobb bankára, bárói címét Ferenc Józseftől kapta. A család legtöbb tagja tavasztól őszig időzött a kastélyban, így tett Schossberger Zsigmond unokája, a későbbi kémiai Nobel-díjas Hevesy György is. A kastélyt a korban elképzelhető legnagyobb luxussal tervezték: vízvezeték, korszerű fűtő- és szellőzőrendszer, villanyvilágítás, sőt étellift bújt meg a cifra falak mögött. A zsidó származású mágnáscsalád nagyobb része a Horthy-korszak idején költözött végleg Pestről Turára. A II. világháború idején Schossberger Zsigmond egyik unokája, Schossberger Viktor gazdálkodott a birtokon; őt munkaszolgálatra vitték, ahol meghalt. Testvére, Klára Angliába menekült. A világháború alatt rövid ideig náci frontparancsnokságot rendeztek be az épületben, majd szovjet katonai kórház is volt benne. A háború után államosították, és évtizedekig iskola működött benne. Az idősebbek emlékeznek a lakószobákból átalakított osztálytermekre, a pálmaházhoz vezető szalonból átalakított tornateremre és az óvodára, amelyet az intéző házából alakítottak ki a gyerekeknek. Az iskola 1973-ban kapott új épületet, és az addigra már jelentősen lelakott kastélyépület újabb húsz évig omladozott tovább. |
