Perrel és tüntetéssel próbálja védeni magát Mezőhegyes a kormánnyal szemben

  • narancs.hu
  • 2015. november 4.

Kis-Magyarország

Egész Mezőhegyes sorsa múlhat azon, mi történik majd a neves ménesbirtokkal. A kormány úgy tűnik, nem szeretné, hogy tovább működjenek. Ők tüntetnek. Ízelítő friss cikkünkből.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban terjedelmes méretű riportot olvashatnak Mezőhegyesről. Ebben írjuk, hogy a „hosszú évek óta 8 ezer hektáron gazdálkodó Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. és a város alól az állami földek megpályáztatásával húzta ki a talajt a kormány: a gazdasági társaság által használt, egybefüggő földterületből két részletben több mint 6 ezer hektárt pályáztatott meg, és a maradék részt sem kapja meg a zrt. Így 2017. január 2-án annak ellenére kell levonulniuk mind a 8 ezer hektárról, hogy elő-haszonbérleti és elővásárlási joguk volt a területre. A tartós bérletbe adott földek közül nagyjából 2500 hektárnyit elárvereznek.”

Cikkünkből megtudhatja, kiknek lehet érdeke a ménes felszámolása, és azt, hogy mivel próbálnak Mezőhegyesen ellenállni ennek. Részletesen beszámolunk az állam ellen indított perről, valamint arról, hogy a „helyiek – bár elkeseredettek – még nem adták fel: november 15-én demonstrációt tartanak Mezőhegyesen azért, hogy megmentsék azt a gazdálkodási formát, amely számukra a mindennapi megélhetést, a városnak pedig a működést biztosítja. A demonstráció szervezői meghívták a helyi Fidesz-vezetőt és a kormánypárti vagy az ahhoz közeli önkormányzati képviselőket is. Azokat, akik 2017-től családjukkal együtt a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. által használt földeken gazdálkodhatnak majd.”

Magyar Krisztián teljes cikkét a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.