Az Együtt 2014!-hez történő csatlakozást elutasító, Schiffer András képviselte irány kongresszusi többségéhez jórészt a vidéki LMP-s tagok szavazata kellett – különböző érveléssel, de ezt erősítette meg több vidéki pártbeli forrásunk is. Hangsúlyozták azt is, hogy vidéken is „akadtak olyanok, akik Bajnaiék támogatására szavaztak”, ráadásul szerintük „durva túlzás lenne vidék–főváros ellentétére leegyszerűsíteni a jelenlegi szembenállást”. Pedig ez a törésvonal nemcsak a kongresszuson, de a 15 fős frakcióban is kitapintható: míg a csatlakozáspárti nyolc képviselő közül – a lehetmas.hu-n található életrajzok szerint – mindössze egy vidéki, addig a Schiffert támogató hatok közül öten. „Itt elvekről van szó, nem lakhelyről!” – vélekedett meglátásunk alaptalanságáról egy tag, aki nem is volt hajlandó belemenni az ilyen irányú részletekbe. Mások azonban igen.
Kettővel kevesebb
„A kongresszuson határozott döntés született, ami véleményem szerint a megerősödéshez is hozzájárulhat, amennyiben azt országos szinten képviselni tudjuk” – mondja a magyarnarancs.hu-nak Gertsmár Ferenc veszprémi önkormányzati képviselő. „Az LMP a sarkára állt”, mert a csatlakozás elfogadása az eddigi „kétpólusú rendszer folytatásának kedvezett volna” Gerstmár szerint, aki a párt legfőbb feladatának továbbra is az „ökopolitikai alternatíva” felmutatását tartja. Kérdésünkre, hogy utóbbi mennyire sikeres lakóhelyén, úgy reagált: noha a rendes taglétszámuk jó ideje stagnál (ez jelenleg az egész megyében 13 főt jelent), a segítő tagok száma nőtt az utóbbi időben, ez pedig reményekre adhat okot, mert így elindulhat a politikai aktivitás (például utcai standolás, helyi ügyek feltárása) Várpalotán és Balatonfüreden. (Utóbbi két település már egy másik választókörzet, mint a veszprémi, és itt nincs is önkormányzati képviselete az LMP-nek – a szerk.) „Én az egyik legaktívabb képviselő vagyok az önkormányzatban, eddig több mint 30 napirend előtti kérdésem, interpellációm volt. Igaz, ellenzéki helyzetben nem könnyű eredményt felmutatni, de próbálkozom olyan javaslatokkal, mint a zöld gazdaságélénkítési stratégia, vagy a részvételi költségvetés.” Ezt pedig vagy támogatják, vagy nem. Főleg nem.
A legutóbbi kongresszus
Fotó: MTI
Veszprémben még másfél éve járt a Narancs LMP-ügyben: akkor Gertsmár egyik fogadóóráját látogattuk meg, ahol rajtunk kívül nem jelent meg érdeklődő. A képviselő akkor is bizakodó volt: „jó a viszonyom a helyi sajtóval: a városi tévé és újság, de a megyei lap is eljön, ha eseményre hívom őket” – ecsetelte. (Korábbi, az LMP vidéki hálózatával foglalkozó cikkünket itt olvashatja.) Akkor 15 fő volt a területi rendes taglétszám – most csupán 13. Mindez szerinte annak tudható be, hogy a tervezett „dinamikus fejlődés elmaradt az országos hálózatépítésben”. Gerstmár szerint ennek oka lehet az egzisztenciális félelem attól, hogy valaki „arccal” felvállalja a pártot. Konkrét esetről azonban nem tud, hogy valakit pártszimpátiája miatt megkülönböztetés érne – derült ki, amikor erre rákérdeztünk. „A tapasztalatok mások vidéken, mint a fővárosban. Nálunk például az európai politikai kultúra szabályai szerint zajlik a munka az önkormányzatban” – avat be a helyi viszonyokba a dunántúli politikus.
Kísért a liberális múlt
„A szocialista-liberális kormányzati időszak megítélése vidéken negatívabb, mint a fővárosban” – ezzel magyarázza Kriskó Dávid, Bács-Kiskun megye koordinátora azt, hogy a Schiffer által jelölt utat miért támogatták többségében a vidéki tagok. Kriskónak, ha az együttműködést említjük, elsősorban a 4K!, a Védegylet, illetve a Hallgatói Hálózat ugrik be – a Millán és a Szolidaritáson kívül. „Helyben kapom a jelzéseket. Többen mondták, hogyha csatlakoztunk volna, ők egyből szakítanak a párttal, most azonban jelezték belépési szándékukat. Ezért azt várom, hogy dinamikusabban fog növekedni a párthoz csatlakozók száma.”
Az ország legnagyobb területű megyéjében 34 rendes tagja van a pártnak és körülbelül ugyanannyi segítője, továbbá 200 regisztrált szimpatizánsa és 500-nál valamivel több FB-követője. Kriskó az elmúlt időszak helyi szintű eredményeként említi, hogy a – végül érvénytelen – népszavazáshoz a megyéből mintegy hatezer aláírással járultak hozzá, de tartottak lakossági fórumokat, valamint a bajai időközin – a Szolidaritással közösen – 7,5 százalékos eredményt értek el.
Schifferrel a viszony
Schiffer András (akit hétfőn – a pénteki leszavazás után mégis – megválasztottak frakcióvezetőnek – N.G.M.) személye a vidéki tagság nagy részénél megkülönböztetett jelentőséggel bír a párton belül. Ő jár legtöbbet vidékre, ahol ő az „LMP arca”, más forrásokból pedig úgy tudjuk, ezeken a kapcsolatain keresztül messze ő rendelkezik a legnagyobb tudással és informális hatalommal országos szinten. Ebben pedig nemcsak Schiffer teherbírása és munkamániája játszik szerepet, de az is, hogy az említett vidéki körben – tapasztalataink szerint – különös tisztelet is övezi személyét. Forrásaink ugyanakkor cáfolták azt az értesülésünket, miszerint Schiffer a kongresszus előtt telefonos „agitációt” folytatott volna. „Andrással kétségtelenül közvetlenebb a viszony, mint a frakció más tagjaival, azonban nem ez a fő oka döntésünknek. Autonóm gondolkodó minden párttag” – így Kriskó. „Az LMP megszervezésében Andrásnak hatalmas a szerepe, évek óta járja az országot. Presztízse is ezért van neki vidéken, mert szisztematikusan építkezik. Persze más képviselő is jön bármikor, ha hívjuk, de András ebbe rengeteg energiát fektet” – véli Gertsmár. (Beszélgetésünk idején találtunk olyan vidéki LMP-honlapot, amelynek nyitóoldalán Schiffer fényképe – vagy eseményhez, vagy bejelentéshez kötődően – négyszer szerepelt, míg a korábbi frakcióvezető Jávor Benedeké egyszer sem.)
A november 15-i lapszámunk Harcban a túlélésért című cikkében írtuk ezt: „a volt frakcióvezető (Schiffer András – a szerk.) vidéki bázisának a fontos döntések meghozatalában nagy a szerepe: az LMP alapszabálya ugyanis olyan egyenlet alapján határozza meg az egy területi szervezet által delegálható küldöttek számát, amely nem arányos az adott szervezet tagsági létszámával, és így a kis létszámú (zömében a vidéki) szervezetek felülreprezentáltak a kongresszusokon. (…) Emiatt ugyanis, noha a párttagok nagyjából fele budapesti és Pest megyei, a kongresszusi küldöttek kétharmadát várhatóan vidéki szervezetek delegálják.”
Számokban a helyzet változatlan
Másfél éve írtuk: az „egész országban nyolcszáz LMP-tagot regisztráltak”. Mostani kérdésünkre pedig Priksz Gábor országos szervező szinte változatlan létszámról számol be: több mint 800 tag (ennek fele nem fővárosi, illetve nem Pest megyei) és körülbelül ugyanennyi segítő. (Az LMP-ben jelenleg egy hónapnyi segítő tagság kell a rendes tagsághoz – a szerk.) „Sikerült gyökeret vernünk Tolnában, Fejér megyében, Borsodban, Nógrádban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Vasban, Zalában, Csongrádban is”, illetve „hatalmas fejlődést produkált Győr”, míg szűkültek a vakfoltok, ezek közt „Somogy megye déli részét, Pápát és környékét, illetve a Csorna–Kapuvár körzetet említeném” – sorolja Priksz.
„Nincs még az ökopolitikának közérthető nyelve, bizonyos témákban ezért szólalunk meg nehezen” – mondta tavaly Falusi Norbert kecskeméti képviselő, amikor a zöld politizálás kezdeti nehézségeiről kérdeztük. Ezért is jutnak el nehezebben az új szimpatizánsokhoz – tudtuk meg akkor. Így 2012 vége felé adódik a kérdés: meglett-e azóta ez a közérthető nyelv? „Ezen folyamatosan dolgozunk, úgy gondolom, az elmúlt időszakban sokat fejlődtünk abban, hogy kiadványainkban egyszerűsítsük, netán vizuálisan lefordítsuk az üzeneteinket. Az ökopolitika eladása nem egy gyors folyamat” – vélekedett Priksz. Másképp látja ezt Gertsmár. „Nem feltétlenül ökopolitikai nyelvre van szükség, hanem a konkrét ügyekben határozott és közérthető ökopolitikai állásfoglalásra. Elsősorban két kérdéskörben kell meggyőző válaszokat találnunk. Az egyik a zöld munkahelyteremtés, a másik az antikorrupciós stratégia.”
Mindezen nemes célok mellett aggodalomra adhat okot, hogy a párt az elmúlt hónapok időközi választásain nem tudott figyelemfelhívó eredményt produkálni, sőt, akadt olyan jelentős, közérdeklődésre számot tartó település – Lázár János egykori városa, Hódmezővásárhely –, ahol még jelöltet sem állított. A hatékony mozgósítás terén „még vannak hiányosságaink, kevés szavazónkhoz van direkt kapcsolatunk e-mail feliratkozás formájában, ezért a mozgósításnak vannak korlátai” – ismeri el Priksz. Hozzáteszi: „a másik tényező, hogy a választók is tisztában vannak vele, hogy ezek egyfordulós, a győztes mindent visz típusú szavazások, ezért az LMP-szavazók hajlamosak otthon maradni, mivel kevés esélyt látnak arra, hogy szavazatuk befolyásolni fogja a végeredményt.”
Priksz hangsúlyozza, hogy az utóbbi gondolat csupán teória részéről. Nem véletlenül: amikor a vidéki LMP-szavazók számáról, választói hajlandóságáról vagy másodlagos pártpreferenciáiról érdeklődtünk más forrásainknál, nem tudtak konkrét választ adni. „Többször szerettem volna itt a városban közvélemény-kutatást csináltatni, hogy pontosabb képem legyen a választóinkról, de a pártban azt mondták, az nagyon drága lenne. Így csak a primer tapasztalatok maradnak, na meg a sejtések.”
