Gyula–Nagyzerind

Szijjártó használhatatlan utat adott át, rögtön lezárták

Kis-Magyarország

Már az átadó után lezárták a 700 millió forintból épülő utat, amely egy romániai falut és Gyulát köti össze.

Nagy készülődés volt november utolsó előtti napján a gyulai városháza előtt. Lezárták a neoklasszicista épület előtti parkolókat, sőt egy ideig még a forgalmat is elterelték. A helyszínre mások mellett Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár érkezett, mégpedig azért, hogy egy európai uniós projekt keretében átadják a Gyulához tartozó Dénesmajor és a román határ túloldalán lévő Nagyzerind közti új, nyolc és fél kilométeres utat. Az építkezés 2,55 millió eurós, azaz mintegy 700 millió forintos, döntően brüsszeli forrásból valósult meg.

 

Mindenki vidám: középen Szijjártó


Mindenki vidám: középen Szijjártó

Fotó: MTI

Az átadási ünnepségre dénesmajori és nagyzerindi lakosok is érkeztek, a népviseletbe öltözött zerindi gyerekek magyar, román és uniós zászlót lengettek. A megnyitón Szijjártó Péter arról a versenyképességi hátrányról beszélt, amelyet az okoz, hogy Trianon után utakat vágtak el a két ország között, a gyulai polgármester, Görgényi Ernő Trianonra utalva pedig azt mondta, hogy az úttal „most 92 év igazságtalanságát próbálják helyrehozni”. (Helyreigazítva 2013.01.24. - A szerk.)

Helyreigazítás

2012. december hó 11. napján „Szijjártó használhatatlan utat adott át, rögtön lezárták” címmel megjelent írásunk „A megnyitón Szijjártó Péter arról a versenyképességi hátrányról beszélt, amelyet az okoz, hogy Trianon után utakat vágtak el a két ország között, a gyulai polgármester, Görgényi Ernő Trianonra utalva pedig azt mondta, hogy az úttal most 92 év igazságtalanságát próbálják helyrehozni" mondatában valótlan tényt állítottunk.

Dr. Görgényi Ernő polgármestertől ugyanis nem hangzott el az írásban neki tulajdonított, Trianonra utaló, "most 92 év igazságtalanságát próbálják helyrehozni" kijelentés.

A valótlan tény állításáért elnézést kérünk Dr. Görgényi Ernő polgármestertől.

 

Ez a nemes törekvés azonban csak ábránd marad, mivel az utat az átadó után le is zárták. A nyolc és félből ugyanis mindössze egy kilométer fekszik a magyar oldalon, hét és fél pedig a román részen. És bár a gyulai városházán tartott közös sajtótájékoztató után megnyitották a határt Dénesmajor és Nagyzerind között, de azt hamar be is csukták, ugyanis ameddig Románia nem tagja a schengeni övezet országainak, addig itt csak úgy lehetne használni az utat, ha határátkelőt is építenek hozzá, és biztosítják az ehhez szükséges személyzetet. Ám minderre jelenleg nincs se pénz, se szándék, azt pedig egyelőre nem lehet tudni, hogy Románia mikor lesz schengeni tag.

 

Egy kilométer után ezzel találkozunk


Egy kilométer után ezzel találkozunk

 

Addig is marad az államhatárt jelző tábla és a két hatalmas betondarab, ameddig persze bárki elkocsikázhat, majd visszafordulhat. Jóllehet, nem lesz egyszerű dolga: a közigazgatásilag Gyulához tartozó Dénesmajortól igen rossz minőségű út vezet ki a határ közelébe, ahol a jó minőségű, ám jelenleg használhatatlan új útszakasz kezdődik.

 

És a tábla


És a tábla

 

Bevetésen az örömmédia

Az átadásról tudósító, a helyi önkormányzat kiadásában megjelenő Gyulai Hírlap cikkének címe („Európai úton Nagyzerindre”) finoman szólva is félrevezető. Az „útnak” ugyanis kemény, betonba öntött akadályai vannak a határnál. Ezt a cikk „apró szépséghibának” nevezi, de csakis azután, hogy korábban agyondicsérte az átadási ünnepséget.

(Ha vidéken él, és környezetében értelmetlen közpénzköltést tapasztal, kérjük, írja meg a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu-ra, és mi utánajárunk!)

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.