Márpedig az írónőnek az 1918. évi őszirózsás forradalom és a bukását követő Tanácsköztársaság idejét megörökítő visszaemlékezéseit valamiért mégis érdemesnek tartotta megjelentetni a szegedi Lazi. Annak ellenére, hogy a Trianonban elvesztett területek fegyveres visszavételét sürgető, először 1920-ban napvilágot látott műnek mára jó pár kiadása van. Az angol és francia fordításokat nem számolva már 1928-ban az ötödiknél tartottak. A II. világháború közepe táján is megjelent belőle egy harcra buzdító rövidített változat, aztán a szocializmus alatt betiltották. A könyvtári példányokra "ZA" feliratú címkét ragasztottak: kizárólag a korszak kutatói által olvasható "zárt anyag" lett. Eszméi ekkor Clevelandben éltek tovább, ahol 1977-ben a Tormay Cécile Emlékbizottság jelentette meg.
A legújabb politikai fordulat után ismét szabaddá vált a hazai pálya, ám a korlátok lassan dőltek le: 1998-ig kellett várni, hogy valaki ki merje adni, akkor viszont rögtön a mű szellemiségéhez hű utószóval, ami kiemeli, hogy az írónőt "a zsidó Bródytól és Molnár Ferenctől szellemben és előkelőségben egy világ választotta el". Különféle kiadók 2003-ban, 2005-ben és most, 2009-ben is piacra dobták - jegyzetek és mindennemű magyarázat nélkül. A legújabb, Lazi-féle kiadás is lemondott róla, hogy a korabeli politikai eseményeket az úri középosztály szemszögéből értelmező memoárhoz tudományos igényű kommentárt fűzzön, helyette inkább az 1923-as angol verzióból vett át a kor liberális és szocialista politikusait köztörvényes bűnözőknek vagy őrült megszállottaknak mutató, körözött személyek rendőrségi fotóira emlékeztető, rossz minőségű fényképeket. (A leghatásosabb talán mégis az a kompozíció, amin a képaláírás szerint "terroristák", azaz vöröskatonák vonszolnak egy frissen megnyúzott férfitestet.) Míg a különféle kiadásokat pár éve még csak szélsőjobbos standokon lehetett beszerezni, a mű iránt érdeklődő olvasókat újabban nyíltan kiszolgálják a könyvterjesztők: a Lazi példányai most már a Libri vagy az Alexandra boltjaiban is kaphatók. (Azért még a Kuruc.infónál is megrendelhető, sőt mi több, a portál "kiemelten ajánlja"). Miközben a Bujdosó könyv olvasótábora egyre nő, újraértékelése elmaradni látszik: a 2007-ben megjelent új magyar irodalomtörténet csak azt szögezi le a könyvről, ami lényegét tekintve a szocialista korszakban készült elődjében is benne volt: antiszemita propagandaszöveg. Ami igaz is, de értékelésnek kevés. A Bujdosó könyv nem csupán a kommunisták irányította rövid életű Tanácsköztársaság, hanem az ellen a polgári demokratikus állam ellen is lázított, amely a feudális Magyarország modernizálását szolgáló törvényeket hozott, például a szavazati jogot a korábbi 6-7 százalékról (!) a lakosság 50 százalékára kiterjesztette. Tormay Cécile a mai jobboldal és szélsőjobb ikonikus figurája, de azért a kiadónak és a könyvterjesztőknek érdemes lett volna elgondolkodniuk, vajon nem lesz-e a demokráciába vetett bizalmat aláásó könyvből kinyerhető üzleti haszonnál nagyobb a modernizációval már megint nehezen boldoguló társadalmat érő kár.
A dzsentri származású Tormay antiszemitizmusát a háború utáni válság tapasztalatából fakadó félelem motiválta. A krízist természetesen saját osztályára, az elszegényedő, ráadásul a trianoni békével további súlyos vagyoni veszteséget szenvedő nemességre tartotta veszélyesnek, amit régi feudális tradíciót követve a magyar nemzettel azonosított. (A fogalomba beleértette a nekik alárendelt parasztságot és a hivatalnokká vált réteget is.) Úgy érezte, a nemzet vétlen áldozattá vált, tehát védelmezésére bármilyen eszköz megengedett. A könyv lapjain beszámolt a "polgári" oldal szervezkedéséről, melyben ő is aktívan részt vett, hogy a jobboldali és szélsőjobboldali politikusokat egy táborba gyűjtse. Abban reménykedett, hogy felkelés tör ki a "nemzet leigázására törő zsidók" és a fő cinkosuknak tekintett "hazaáruló" Károlyi Mihály "korrupt" és "tolvaj" szocialista, illetve liberális kormánya ellen, s az ellenforradalom visszaállítja a tekintélyen alapuló rendet. Aminek változatlan megtartását kívánta, arra a "magyar" címkét aggatta, ami nem tetszett, azt "zsidónak" minősítette.
Tormay Cécile büszkén vallotta, hogy már akkor fasiszta volt, amikor Mussolini még fel sem tűnt a láthatáron. Igazat mondott. Gondolkodásának fenti jellemzői - a mindent eluraló válság érzete, aminek leküzdésére az áldozatnak tekintett csoport védelme érdekében a törvények áthágása is megengedett; az erőt és tekintélyt sugárzó állam utáni vágy; az erőszakos módszerek elfogadása és a felelősnek tartott "idegenek" kirekesztése - a fasizmus kutatásában új eredményeket felmutató történész, Robert O. Paxton szerint (lásd: The Anatomy of Fascism, Penguin Books, 2005) együttesen a fasiszta ideológia alapelemei. Tormay Cécile korai fasiszta könyve igazolni látszik Paxton ama feltevését, miszerint az európai fasizmusok egymástól függetlenül alakultak ki - Magyarországon sem náci import volt. Ami a bizniszt illeti, a Lazi jó lóra tett. A Bujdosó könyv négy újabb kiadása közül az első hármat a könyvtárak még legfeljebb egy-egy példányban szerezték be, a frissen megjelent kötet esetében viszont már nem bátortalankodtak. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 19 fiókjában tartanak belőle kölcsönözhető példányt, s az olvasók tényleg viszik, mint a cukrot. Vannak, akik nem értik, hogyan terjedhetnek a fasiszta eszmék ilyen sebességgel két elvesztett háború után is Magyarországon. Hát így.
Kádár Judit
Nyitottak minden iránybaA szegedi székhelyű Lazi Könyvkiadó Kft. 1994-ben alakult; mostanra kapcsolatban áll csaknem minden könyvnagykereskedéssel és bolthálózattal, így kiadványai gyakorlatilag minden online vagy utcai könyvesboltban megvásárolhatók. Ahogy a kiadó honlapján olvasható, fő profiljuk "az értékes magyar és külföldi szépirodalom, a filozófiai témájú művek megjelentetése, de jelentős a kézműves-, foglalkoztató kiadványok és a szórakoztató könyvek száma is. Fő célunk az igényes, szép könyvek kiadása". A kiadó több mint kétszáz eddig kiadott kötete között megtalálható Ady, Babits, Arany János és Jane Austen mellett Szabóné Erdődi Emese Száraztészta figurák és Palkó Lívia Batyubábok című kötetei is, továbbá Sade márki munkásságának jó része, sok vadászattal, önismerettel, ezotériával foglalkozó kiadvány, de még kifestőkönyvek is. A már jogdíj fizetése nélkül kiadható Tormay Cécile-művek közül nem a Bujdosó könyv az első, amit a Lazi (is) megjelentetett: korábban kiadták már a sokkal kisebb polémiát kavaró A régi ház és az Emberek a kövek között című regényeket, és az Örök Magyarország névre keresztelt novellaválogatást. A kiadó egyébként elkötelezett híve Tormay munkásságának; az ajánlásokban ilyen mondatok szerepelnek: "A huszadik századi magyar irodalomnak talán egyetlen jeles alkotója sincs, akit olyan méltatlanul sújtott volna a feledés, mint Tormay Cécile-t, s mindez az igen 'eredményes' kultúrpolitika következménye volt. Valójában a legnagyobbak között lenne a helye, hiszen íróink közül egészen a legutóbbi időkig ő járt legközelebb az irodalmi Nobel-díj kiérdemléséhez, aminek beteljesülését talán csak korai halála hiúsította meg"; "[a]z igaztalan feledésre az ad némi magyarázatot, hogy a baloldali irodalmi körök és a hozzájuk lojális sajtó már a harmincas években rágalomhadjáratot indított ellene. A módszerek - a suba alatti híresztelések és a sajtóban nagy feltűnéssel megjelentetett, majd halkan visszavont igaztalan vádak - a mai ember számára is kísértetiesen ismerősek. A rendkívül érzékeny tehetség a hazug vádak súlya alatt összeroppant". A Narancs kérdésére Hunyadi Csaba, a Lazi Könyvkiadó irodalmi szerkesztője elmondta, hogy a Bujdosó könyvet egyrészt azért adták ki, mert az életmű leporolásának ez volt a következő állomása (a legközelebbi Az ősi küldött lesz), másrészt azért, mert A régi háznak akkora sikere volt, hogy elkapkodták az első 3000 példányt, és újra kellett nyomni a kötetet. Arra a kérdésre, hogy miért mellőztek mindennemű magyarázó jegyzetet a szövegből, Hunyadi azt felelte: "Nem volt célunk megakasztani az olvasót a jegyzetekkel, hiszen ez - noha kinézetre szakkönyvnek tűnik - félig szépirodalmi mű, egy irodalmi napló." Amikor azt firtattuk, hogy miért nincs a kötetben még egy, az olvasót meg nem akasztó elő- vagy utószó sem, Hunyadi így felelt: "Nem akartunk állást foglalni. Az olvasó maga döntse el, hogy a könyvet elolvasva a kuruc.infón vagy éppen a Magyar Narancsban olvas róla információkat." Hunyadi elmondása szerint a Bujdosó könyv nem rondít bele a kiadó profiljába sem, hiszen hogy komoly problémák lennének a könyvvel, az is "csak egyfajta vélemény - mások meg nagyon örülnek neki. Kiadtuk a Schindler listáját is - nyugtat meg bennünket Hunyadi -: nyitottak vagyunk minden irányba". Kovács Bálint |
