A gloire fénye - Minimum tizenegyes! - a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - világirodalom

szerző
Vári György
publikálva
2009/46. (11. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

1. Marcel Proust: A megtalált idő. Az eltűnt idő nyomában 7.

(Atlantisz, fordította: Jancsó Júlia) - 62 pont

2. Maurice Blanchot: Mikor eljön az idő (Kalligram, fordította: Bende József) - 48 pont

3. Jacob & Wilhelm Grimm: Német mondák (Kalligram, fordította: Adamik Lajos és Márton László) - 43 pont

4. Thomas Pynchon: Súlyszivárvány (Magvető, fordította: Széky János) - 42 pont

5. Wolf Haas: Csontdaráló (Scolar, fordította: Bán Zoltán András) - 41 pont

6. Andrzej Stasiuk: Kilenc (Magvető, fordította: Körner Gábor) - 37 pont

7. Alice Munro: Asszonyok, lányok élete (Park, fordította: Mesterházi Mónika) - 33 pont

8. Gustave Flaubert: Két barát (Napkút, fordította: Romhányi Török Gábor) - 33 pont

9. Filip Florian: A király napjai (Magvető, fordította: Karácsonyi Zsolt) - 31 pont

10. Donald Barthelme: A holtapa (Scolar, fordította: Orbán Katalin) - 31 pont

11. Daniel Kehlmann: Hírnév (Magvető, fordította: Fodor Zsuzsa) - 30 pont

Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Dunajcsik Mátyás, Elek Tibor, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi, K. Kabai Lóránt, Lapis József, László Ferenc, Lóránd Zsófia, Margócsy István, Menyhért Anna, Mikola Gyöngyi, Németh Zoltán, Pallag Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szilágyi Zsófia, Szegő János, Tarján Tamás, Turi Tímea, Urfi Péter.

A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.

A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban. Cím: 1072 Budapest, Rákóczi út 14. fokusz.budapest@lira.hu

Június volt, mikor utoljára kikértük ítészeink megfontolt véleményét a magyarra fordított világirodalomról, verőfényes nyárkezdet. Nagyot fordult azóta a világ ("változnak az évszakok", ahogy az örökzöld nóta mondja, felette pontosan). Az akkoriak közül csak a még mindig előkelő helyen befutó egykori győztes, Thomas Pynchon, valamint Filip Florian kísért el bennünket, továbbá velünk maradt Wolf Haas is, de ő már egy újabb regénnyel véteti észre magát. Aki ilyen szorgalmas, az megérdemli, hogy minden listán szerepeljen.

E heti dicsőségtáblánk legfontosabb szereplője azonban mégis vitán felül az Atlantisz Kiadó. Megjelent ugyanis náluk, a szerző halála után majd 90 esztendővel Az eltűnt idő nyomában című regény utolsó része, szerzője pedig elfoglalhatta méltó helyét a Magyar Narancs sikerlistájának elején. Ez, ha nem várunk ennyit a fordítással, nem fordulhatott volna elő. A könyv megjelenése igazi, nagy irodalmi ünnep, jól teszik, ha megvásárolják a megelőző három kötettel együtt, és ha rendes sorozatot akarnak, ugyanabban a fordításban, ugyanazzal a borítóval (tényleg szépek), akkor különösen érdemes befektetniük: Jancsó Júlia újrafordítja az első három kötetet is. A könyvről szép ismertetőt írt Proust nagy és értő rajongója, szavazónk és szerzőnk, Dunajcsik Mátyás az ÉS-be Búcsúszimfónia címmel - kiderül belőle, mi a közös Kondor Vilmos hard-boiled krimijeiben és Az eltűnt idő zárókötetében. Továbbá e sorok szerzője is szólott a kötetről a Literán Combray, Balbec, Verdun cím alatt.

A második helyezett szintén francia klasszikus, Maurice Blanchot rejtélyes, nyomasztó szépségű könyve, a Kalligram életműkiadásának második darabja. Nyolcadikként maga Gustave Flaubert is hozzájárul az erőteljes francia mezőnyfölényhez, az a listás szerző, akihez képest még Proust is fiatal. A Napkút Kiadónál megjelent Két barát című könyvének alcíme: Az első Érzelmek iskolája. A fiatal Flaubert ennek az életében ki nem adott műnek is azt a címet adta tehát, amit későbbi, meghatározó jelentőségű nagyregényének. Ez a "zsenge" egy nagy barátság és szétválás, továbbá egy íróvá érlelődés története: irodalmi csemege. A bronzérem is egy Kalligram-könyvé, melynek szerzői, a Grimm testvérek - ez a jelenlegi lista jellemző furcsasága - szintén nem tegnap kezdték az ipart, bár mi elsősorban mesegyűjteményük okán tartjuk számon őket. Most azonban mellérakhatjuk a Német mondák eddigi legteljesebb kollekcióját is (a magyar kötet a legfrissebb német kiadáson alapul).

Wolf Haas újabb Brenner-története ismét bizonyítja mind a kiváló osztrák szerző tehetségét, mind azt - sokadszorra -, hogy fordítója, Bán Zoltán András kivételes stiliszta. A csontdarálóban csirkecsontokat kéne megsemmisíteni, ezekhez aztán egy ponton emberi csontok is keverednek. És persze odakeveredik fentebb emlegetett, immár régi ismerősünk is. Aztán meglátjuk. Andrzej Stasiuk regényéről pedig azt jegyezte meg a New York Times Book Review kritikusa, hogy kiderül belőle: "a posztkommunizmus nem egészen az, aminek hirdetik". Ez nekünk nem akkora meglepetés persze, mint neki, de ez igazán nem ok arra, hogy ne olvassuk a nagyszerű lengyel szerzőt.

Aki meg Alice Munróhoz akar kedvet kapni, és kritikusaink becsszavának nem hisz, elolvashatja Kolozsi László kritikáját a kultura.hu-n (Asszonyok és lányok mocskos kis élete), Bényei Tamás pedig a Műútban teszi fel a regény kapcsán a kérdést: Mégis, kinek az élete? Kolozsi egyenesen azt ígéri, hogy ha végigolvassuk a szöveget, "nekünk is jut a feloldozásból - mintha egy Brueghel-kép szépségét értetné meg valaki velünk -, jut a felszabadulásból is. Munro olyan pontosan ír, hogy szinte megváltja a régmúlt időket". Ez szinte több, mint amit egy regény adhatni képes.

Donald Barthelme Beckettet idéző, kétségbeejtően vicces könyve az apáról szól, az apa hatalmáról és kiszolgáltatottságáról, a szükségszerű cserbenhagyásról és a szabadulás képtelenségéről. A szerző különben honfitársa, Pynchon nagy kedvence.

A német csodagyerek-író, A világ fölmérése című kolosszálisan sikeres, magyarul is olvasható munka szerzője a listánkon szereplő, a regény és a novellafüzér közti félúton járó könyvét - talán nem függetlenül pályájának előbb említett sajátosságaitól - nem utolsósorban a hírnév átkáról írta.

A magyar világirodalmi könyvpiac óriásivá vált, nyugodtan mondhatjuk immár feneketlennek. Éppen ezért nem okoz nehézséget megemlíteni még két művet, amit bízvást ajánlhatunk az önök figyelmébe a listáról lemaradottak közül. Primo Levi és Radoslav Petkovic novelláskötetéről van szó: az Angyali pillangó és Az ember, aki álmában élt. Levit nem kell bemutatni, és a felette figyelemre méltó szerb írónak is jelent már meg egy kötete magyarul - szintén a Jelenkornál, szintén a kiadó vezetője, Csordás Gábor fordításában, 56-os történelmi betéttel.

szerző
Vári György
publikálva
2009/46. (11. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Ugrás a semmibe
Mi lesz a Néprajzi Múzeummal?
Veszélyes takarékoskodás?
Vita a rákgyógyszerek finanszírozásáról
Interjúk
Péterfy-Novák Éva, Thierry Frémaux
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...