Az alapötlet ambiciózus és ígéretes. A pesti gettó végnapjaiban a zsidó pincér kihallgatja a nácik összeesküvését, majd hetven évvel később unokája bogozgatja a megvalósulás küszöbén álló terv szálait. Egy oknyomozó újságíró, egzotikus fővárosunk, aktuális politikai utalások és a múlt árnyai, no meg persze szex és erőszak: krimi recept szerint, és több is annál. De a Times magyarországi tudósítójának könyvében minden túl direkt és túl sok.
"Napjaink Budapestjén" egyszerre tombol a multikulti és az alvilági maffia, az utcán bármikor vehetsz gépfegyvert, a házak titkos bordélyokat rejtenek. Minden szereplő legalább félig külföldi és/vagy végzetes családi szálakkal kötődik egy másik szereplőhöz. A cigánybűnözés ellen a Pannónia Gárdát bevető széljobbos miniszterelnököt az érthetőség kedvéért Hunfalvi Attilának hívják, kokainozik és kurvázik, szabad idejében pedig cigány fiúkat gázol el a járdán. Az EU leendő, idegengyűlölettel kampányoló elnöke csalja a feleségét, és a férfi légikísérők kényeztetését sem veti meg. Nagyon gonoszak, na, ugye, értjük. Történelmünk egy útikönyv alaposságával és kedélyével tárgyaltatik, a politikai konfliktusok sablonosak, a fel-felcsapó érzelmek belevesznek a naivitásba és az érzelgősségbe, a párbeszédek ügyetlenül sejtelmesek. Ettől még élvezhető, végiggondolt munka a szerző most megjelent első regénye (interjúnkat lásd az április 22-i számban), nem lenne baj, ha lenne folytatás, de egyelőre még várnunk kell az igazán erős kortárs pesti krimire.
Fordította: H. Kovács Mária. Agave, 2010, 333 oldal, 2980 Ft
*** alá
