Könyv

Angela Marsons: Elfojtott sikoly

Könyv

Egy ismeretlen szerző rossz címmel és hatásvadász fülszöveggel megjelenő krimije nem feltétlenül sarkallja vásárlásra a reménybeli olvasót. Az Elfojtott sikoly elején ráadásul csak egy magányos kertvárosi hullánk van, és a stilisztikai bakik jó ideig inkább izgatják az olvasót, mint a gyilkos kiléte. Aztán persze beindul a buli, hullanak a fejek, de lassan egyre nagyobb hangsúlyt kap a múlt a jelennél – és ez így is van jól, az ott megbúvó titkok ugyanis sokkal kegyetlenebbek, mint egy elvágott torok, vagy egy konyhakés az önimádó képviselő hátában. A rendőrség szó szerint a mélyére ás a dolgoknak, a félig le­égett gyermekotthon udvara pedig több választ tartogat számukra, mint azt gondolnák. A feszültség oldalról oldalra nő, a gyilkos közbevetett, naplóbejegyzés-szerű gondolatai mindenkit gyanússá tesznek, a megoldás mégis rejtve marad egészen az utolsó mondatokig.

A saját démonaival is keményen küzdő Kim Stone nyomozó szarkasz­tikus, munkamániás, a szociális interakciókkal hadilábon álló, néhol pedig csak szimplán tuskó figuráját nem lehet nem szeretni. Karaktere már az első megnyilvánulások után A híd című svéd–dán koprodukcióban remekelő Saga Norén nyomozót idézi, Stone azonban emberibb, érzelmesebb. Legalábbis többet tudunk meg borzalmas gyerekkoráról, ami magyarázattal szolgál a gyermekotthon volt lakói iránt érzett felelősségére és túlfejlett igazságérzetére éppúgy, mint arra, miért szakít valakivel, aki reggel nála hagyja a fogkeféjét. A szerző ígérete szerint ez még csak a kezdet, hamarosan újra találkozhatunk a frusztrált Kim Stone-nal. Könnyen lehet, hogy nem csak nyomtatásban.

Fordította: Szieberth Ádám. General Press, 2015, 360 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?