Egy meg sem hallgatott tanú - Nyíri János és életműve

Azok közé a nagy reményű ifjak közé tartozott, akiknek életét a 20. század drámai fordulatai törték ketté. Túlélte a holokausztot, majd részt vett az 56-os forradalomban, aminek leverése után emigrált. Tapasztalatait két regényben és több színdarabban írta meg, amelyek külföldön nagy sikert arattak, de idehaza szinte teljesen észrevétlenül maradtak.

Szülei kisgyerek korában elváltak, és anyja nehezen tudta őt és bátyját eltartani Budapesten, ezért elküldte családjához, a tokaji borvidékre, ahol Nyíri az általános iskola első pár évét végezte. Apja, a Nyugat harmadik generációjához tartozó Nyíri Tibor (1906-1977) csak alkalomszerűen jelent meg a család életében. Nem sokkal a háború kitörése előtt a gyerek Nyíri visszatért a fővárosba. A német megszállás és a nyilasok hatalomra kerülése után a család egy darabig egy csillagos házban élt, majd hamis papírokkal a külső kerületekben bujkáltak, így sikerült túlélniük a holokausztot, szemben vidéken maradt családtagjaik többségével. A felszabadulás és a katonaság után Nyíri a színművészeti főiskola rendező szakára iratkozott be. 1954-ben végzett

Major Tamás osztályában,

Budapesten, Kecskeméten és Szegeden kezdett rendezni. 1956 őszén Szegeden bekapcsolódott a tiltakozó mozgalomba, majd Pestre ment, ahol rádióprogramokat írt és aktívan részt vett a felkelésben. Nem sokkal a szovjet tankok bevonulása után Franciaországba távozott, 1973-ig nem térhetett vissza.

Párizsban belevetette magát a színházi életbe. A Sorbonne-on és a Comédie Francaise-ben tanult, a Conservatoire-ban tanított. A 60-as évek elején brit feleségével együtt Marseille-ben megalapították a Jeune Thé‰tre de Marseille-t, amely a kor és a hely színházi reformelképzeléseinek megfelelően újfajta, nyitott, demokratikus színházat vágyott teremteni. Az évtized végén az ekkor már kétgyerekes család Angliába költözött, és Nyíri még évekig párhuzamosan rendezett Franciaországban és Angliában. Darabválasztásaiban hangsúlyt helyezett arra, hogy az angol közönség megismerje a francia klasszikusokat és fordítva, emellett fontos kortárs szerzőket (például Genet-t) és saját darabjait is színre állította.

Párizs, 1970

 

A gyerekkori nélkülözések, a korán elszenvedett társadalmi igazságtalanságok és a holokauszt értelemszerűen a baloldalhoz vezette. Ugyanakkor mindig is túl szuverén és kritikus egyéniség volt ahhoz, hogy automatikusan elfogadjon ideológiákat vagy bármilyen párthoz csatlakozzon. Első és legsikeresebb darabja, a Ha már itt a tél a kora 50-es évek budapesti színiakadémiáján játszódó, ideológiai vitákba ágyazott Rómeó és Júlia-történet; románc egy kitelepített, volt horthysta katonatiszt lánya és egy naiv kommunista ifjú között. A mű 1970-es francia bemutatója (Le ciel en bas címen) komoly szakmai esemény volt, amely - két évvel a csehszlovák bevonulás után - jelentős politikai viharokat is kavart. Számos országban sikerrel játszották, német és angol tévéjáték is készült belőle. Idehaza 1991-ben Szőnyi G. Sándor rendezett belőle tévéjátékot.

Nyíri első regénye, a magyarul sosem publikált, 1979-ben a londoni Wildwood House kiadónál megjelent Streets egy gimnáziumi baráti társaság történetén keresztül jeleníti meg az 50-es évek derekának Magyarországát. Egyéni és társadalmi fejlődésregény, amely bemutatja, hogy a különböző egyéniségű és hátterű kamasz fiúk hogyan válnak felnőtté, és az ország miként jut el az októberi forradalomhoz. A folyamat rendkívül intenzív és gyors: kevés idő telik el a gyerekcsínyektől a történelemcsinálásig. A szereplők köré rajzolt széles társadalmi tabló kaotikus világot mutat be: a feloldhatatlan ellentmondásokat a hivatalos ideológia, az eszmék és a valóság között, az egyre növekvő elégedetlenséget, ami végül a társadalmi robbanáshoz vezet. Az utolsó fejezetek drámaian foglalják össze az eseményeket és a főszereplők - egyben Nyíri személyes - sorsát: kiábrándult, gyökereiktől elszakított, magányos felnőttekké válnak egy idegen országban.

A Streets zaklatott, expresszionista ecsetvonásokkal felvetett figurák és jelenetek füzére, sokszor forgatókönyvre emlékeztet. Egyenetlen, kiforratlan könyv, időnként szinte szétesik, de van benne néhány jól megalkotott szereplő és kiváló jelenet, amelyek hitelesen idéznek fel egy életérzést, nyelvet, gondolkodásmódot, ami jellemző lehetett a korra. A Financial Times kritikusa figyelmeztet: a könyv nem azoknak íródott, akik egyszerű jelszavakat akarnak hallani 1956-ról, míg a Literary Review szerint a mű "összetett és erős (...) szándékosan nem túl drámai és magamutogató, de megrendítő és felkavaró, mint minden nagy irodalmi mű."

Nyírinek tíz évre volt szüksége, hogy következő, háborús élményeit összefoglaló könyvét megírja. Ahogy egy interjúban elmondta: "Nagyon sokáig nem tudtam, hogy meg fogom-e írni ezt a regényt. Komoly fenntartásaim vannak a 'holokausztirodalommal' kapcsolatban, ki nem állhatom ezeknek a könyveknek a 'művészetét' vagy azokat a holokauszt-filmeket, amelyekben jól táplált hollywoodi színésznők úgy csinálnak, mintha auschwitzi foglyok lennének. Sosem voltam Auschwitzban. Mit tudhatnék erről? A küszöbön álltam, jó sokáig, és nagyon sok embert láttam, akik átlépték a küszöböt. Aztán rájöttem, hogy az az idő, amit a küszöbön állva töltöttem, sokkal pusztítóbb és sokkal fontosabb volt számomra, mint bármi más, ami velem történt. Úgy döntöttem, hogy megírom a könyvet. Megpróbálom olyan hitelesen rekonstruálni az eseményeket, amennyire lehet. Nem vetem meg a fantáziát, tehát regény lesz, de nem lesznek benne erkölcsi prédikációk."

A Madárország a harmincas évek vége és 1945 tavasza között egy éles eszű, érzékeny, koraérett gyerek nézőpontjából mutatja be a magyar társadalom fokozatos fasizálódását. Míg a Streets különböző formai megközelítésekkel kísérletezett, váltogatta az elbeszélő személyét és nézőpontját, vegyítette az elbeszélést, naplórészletet, belső monológot, levelet, újságcikket, a Madárország hagyományos szerkezetű, lineáris elbeszélés. Főhőse Sondor Jóska, aki a történet kezdetén a vidék és családja szűk, betokosodott világából akar mindenáron kitörni. Később, már Pesten a megélhetés mindennapos gondjai, iskolai konfliktusai, családja folytonos problémái akadályozzák abban, hogy a számára legfontosabb tevékenységnek,

a focinak szentelhesse

magát. A foci sokáig képes áthidalni a vallási, kulturális és osztálykülönbségeket, és eleinte csak az idő, a labda vagy a megfelelő cipő hiánya jelent gondot. Amikor az egykori játszótársak kis híján agyonverik a két zsidó fiút a pályán, világossá válik, hogy nagyon nagy baj van.

A könyv egyik nagy erénye a hitelesen rekonstruált gyermeki látásmód: a spontaneitás, az elemi, sokszor kíméletlen őszinteség, a külvilág tényeit magától értetődő természetességgel elfogadó alkalmazkodóképesség, amely ugyanakkor megfér egy sajátos, valóság, álom és képzelet között lebegő tudati állapottal. Jóska nehezen kezelhető, kemény, időnként tenyérbemászóan pimasz kölyök, aki a nagyapa irracionálisnak érzett hitét kicsúfolja, de áhítattal szeretett nagybátyjával boldogan megy péntek este a zsinagógába. Számos tanárának megkeseríti az életét, de mindent megtesz, hogy a nagyszerű Torma tanító úr bizalmára méltó legyen. Torma hívő keresztény, aki szégyenletesnek tartja azt, ami az országban történik, és amíg az egyik tanítványa fel nem jelenti, és ki nem küldik az orosz frontra és a pusztulásba, mindent megtesz, hogy legalább az osztályteremben a tudás, tisztesség és emberség érvényesüljön. Az egyre sötétebb események ellenére a Madárország korántsem nyomasztó olvasmány; eleven, sokszor nagyon szellemes, időnként megrendítően költői. Nem a mártíromság, hanem a lázadás, ellenállás, az elemi életigenlés regénye.

A Madárország 1989-ben jelent meg Battlefields and playgrounds (Csatamezők és játszóterek) címmel a londoni Macmillan kiadónál. Komoly sikert aratott Nagy-Britanniában, és hamarosan megjelent az angol fordítás alapján készült német kiadás is, melyet az amerikai és az izraeli követett. Az egyöntetűen elismerő bírálatok a holokausztról írt egyik legjobb regénynek ítélték a művet. A Sunday Observer kritikusa egyenesen azt írja: "ez a legjobb könyv, amit valaha a holokausztról olvastam". A Neue Allgemeine Zeitung szerint "rég jelent meg ilyen megrendítő, ennyire megható regény, tele humorral és szomorúsággal". A Kirkus Reviews szerint a könyv "kihagyhatatlan csoda", a Wall Street Journal cikke "a nagy magyar regényt" ünnepli benne.

A Madárország itthon 1990-ben jelent meg a Raj Tamás által vezetett Makkábi-Téka Könyvkiadónál. A kritikai visszhang minimális volt. Dombi Gábor elismerő írását az Új Élet jelentette meg, beszédes elírással "Magyarország"-nak "fordítva" a címet. A Múlt és Jövőben Sanders Iván hívta fel a figyelmet a könyvre, az Ezredvégben Millók Éva méltatta röviden. Az ÉS-ben Magyarnak lenni bűn? címmel jelent meg Csörgő Zoltán interjúja a szerzővel. A könyv gyakorlatilag észrevétlen maradt, és a helyzet azóta sem változott. Ideje lenne, hogy a Madárország odakerüljön a magyar holokausztot egy gyerek szemével bemutató kiváló művek: Kertész Imre Sorstalansága, Ember Mária Hajtűkanyara, Keszi Imre Elysiuma, Konrád György Elutazás és hazatérése mellé.

Nyíri János 2002. október 23-án, pár héttel a 70. születésnapja előtt halt meg rákban. Nem sokkal korábban még befejezett egy regényt, ezúttal angolul, ami nem jelent meg. Francia archívumok őrzik két kiadatlan színdarabját.