Nem is a tárgyi tévedés - amit mond, talán a résztvevők harmadára igaz - miatt idézzük, csak illusztrációként: ilyen retorikai térbe érkezett az Akademie Schloss Solitude, a Literaturhaus Stuttgart és a JAK fesztiválja.
"A haza csak nemzetközi kontextusban újradefiniálható" - mondja a három nap főállású moderátora, Keresztury Tibor, és a külföldi kollégákkal párban fellépő magyar írókból valóban a legjobbat hozta ki ez a helyzet. A közönség is nemzetközi és népes, hála a profi szervezésnek és tolmácsolásnak, a helyszín pedig a kalandos lelkűeknek kedvez: az A38 hajókorlátja fölött a Dunára tekintő néző elmélázhat a vén Európán. Erdős Virág versei indítják a szombati zárónapot, ezek után mélázzon, akinek két anyja van, aztán Dan Sociu román költő igazít el Közép-Európában: nagyszerű versét magyar cigány nagyapjának ajánlja, akit ma temettek. Erdős a jelenre való reagálásról, az irónia végéről és a pátosz elkerülhetetlenségéről beszél, Sociu szerint viszont a szociális témák csak arra jók, hogy eladd a könyved, igazából úgyis az univerzális kérdések érdekelnek minden írót. Erre is válaszol a libanoni Lina Mounzer, aki szerint az "univerzális" és a "neutrális" valójában a fehér nyugati férfi nagyon is sajátos nézőpontját jelöli. Párja, Garaczi László meg Erdőssel nyit párbeszédet, amikor a humor fontossága mellett érvel: "amíg a megértő irónián tudunk nevetni, addig van remény". Jön még Tóth Krisztina, végül a slammerek és az ováció. Lám, egy napot sem tudok rendesen elmesélni, pedig három volt, mint ahány magyar igazság.
A38, december 1.
