Jacobson szívesebben gondol önmagára a zsidó Jane Austenként, mint az angol Philip Rothként; Booker-díjas regényében a zsidó identitás összetettségét járja körül az irónia eszközeivel.

A zsidó főhősök, Libor és Finkler eleinte úgy acsarkodnak, mint két Disney-mellékszereplő, hajtogatják a maguk Izrael-, illetve palesztinbarát érveit. Később azonban elhagyják ezt a karikatúraszerű viselkedést, és adott élethelyzetekben következetlenebbül, azaz emberibben reagálnak. Finkler legszívesebben levetné zsidó identitását, annyira szégyelli magát az izraeli belpolitika miatt mindaddig, amíg meg nem találja helyét a hasonszőrű, saját zsidóságukat szégyellő zsidók társaságában. A harmadik főszereplő, a goj Treslove ugyanakkor irigyli két barátjától ezt a szűkebb csoporthoz való tartozást, és a fejébe veszi, hogy zsidó akar lenni, sőt: már az is, csak eddig nem tudta. Érdekes módon elsőként a paranoiát sajátítja el. Jacobson regénye ugyanakkor túlmutat a zsidóság kérdésén, és általánosságban szól az ember egymásnak feszülő vágyairól: a csoporthoz tartozás és a csoport elleni lázadás kettősségéről.

Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy amennyiben a kiadó egy rangos irodalmi díjjal kitüntetett regény magyarra ültetését egy tehetséges, de a széppróza tálalásának titkaiban járatlan fordítóra bízza, akkor ennél több energiát kell szánnia a szöveg gondozására. Szójáték esetén például nem megoldás: a) meghagyni eredeti nyelven, b) lefordítani tartalomhűen, c) elmagyarázni lábjegyzetben. Márpedig itt mindháromra találni példát.

Fordította: Karetka Zsófia. Noran Libro, 2011, 341 oldal, 2990 Ft