A mukla olyan, mint a jeti – ha feltűnik valahol, ellopja a show-t. Sven Nordqvistnál gyakran fel is tűnik, ami rendjén is van, hiszen Sven Nordqvist a muklák atyja. Muklaügyi kérdéseinkkel a világon egyedülálló, nagy muklafeltalálóhoz fordultunk, aki nem is késlekedett a Pettson és Findusz-univerzumot új megvilágításba helyező válaszokkal. A végén még Pettson nyugdíjára is fény derül!
| ||
magyarnarancs.hu: A mukláknak, e a folyton láb alatt lévő aprónépnek, nemcsak személyiségük, de zoknijuk is van. Elárulná, honnan szerzik be ezeket?
Sven Nordqvist: London legelőkelőbb áruházában, a Harrodsban szerzik be a zoknijaikat. Ám ha mégsem, akkor saját kezűleg kötik őket.
magyarnarancs.hu: Nem degradáló egy muklára nézve, hogy az eredetüket tekintve mindig előkerülnek az egerek?
| ||
SN: Nem hinném. Nézze, a Pettson és Findusz-könyvek túlnyomó többségét egy régi, nyikorgó, vidéki faházban készítettem. Igazi egértanya volt, nagy forgalmat bonyolítottak a kis, szürke, felettébb fürge társbérlőink: a falakból, a padló mélyéről, de még a plafon magasából is a dolgukra siető egerek hangja hallatszott, s nem csak munkaidőben. Amikor régi házakat építettem újjá, gyakran találkoztam falakba vájt üregekkel – ez adta a muklalabirintus ötletét. Ja igen, és szörnyű szokása az ácsszerszámaimnak, hogy munka közben lábuk kél és kereket oldanak. Na de hogyan is lehetséges ez? Természetesen a muklák a ludasak a dologban. Vidéken élnek, a régi vidéki házak lakói. A modern, nagyvárosi lakásokban ne is keressék őket!
magyarnarancs.hu: Ha épp nem tűnnek el, mostanában is használja a famegmunkáló szerszámokat?
SN: Ha épp nem tűnnek el. A legutóbbi nagy büszkeségem egy játszótéri szerkezet, amit a két kezemmel készítettem. Ez egy „fűrész és kalapács” gépezet: a gyerekek elfordítják az indítókart, működésbe lépnek a fogaskerekek, a végén pedig beindul a fából készült fűrész és kalapács. Egy éve készültem el vele. De lehet, hogy erről már meséltem korábban? Emlékszem, meg kellett néznem a fogaskereket a svéd–angol szótárban.
magyarnarancs.hu: Az egy másik szerkezet volt, amiről mesélt, egy dobozból előugró szörnyeteg, de a fogaskerék valóban szerepelt a szavai között. A Findus borsóról viszont még nem mesélt: az, hogy Findusz erről a közismert, svéd borsómárkáról kapta a nevét, jótékonyan hatott a svéd gyerekek zöldségfogyasztására? Gondolom, a svéd gyerekek legalább annyira nem kedvelik a zöldségeket, mint magyar kortársaik...
SN: Nem állok semmilyen kapcsolatban a borsós vállalattal, a gyerekek borsó- és egyéb fogyasztási szokásaira így nem tudok válaszolni. De felteszem, a cégen belül örömmel nyugtázták az ingyenreklámot.
| ||
magyarnarancs.hu: Mi tagadás, Pettson rendesen benne jár már a korban. Gondolom, a svéd jóléti társadalom nem feledkezett meg róla, szóval, jogosult nyugdíjra…
SN: Amennyiben rendszeresen dolgozott az aktív évei során, és gondosan fizette az adókat, nem látom okát, hogy bármi akadálya lenne a nyugdíjfolyósításnak. Pettson törvénytisztelő állampolgár volt világéletében.
magyarnarancs.hu: Pettson és Findusz kettőse szép példája a szingli apa-gyerek kapcsolatnak. A gyermeküket egyedül nevelő apák felnéznek Pettsonra?
SN: Azt nem tudom, de olybá tűnik, hogy az apák közül is sokan kedvelik a történeteit.
magyarnarancs.hu: Akkor már csak azt árulja el, hogy lesz-e valaha is a mukláknak saját történetük?
Innentől csak az erős idegzetű muklarajongók olvassanak tovább, mert a 69 éves svéd meseíró válasza...
...egy dörgedelmes és megmásíthatatlan „No” (szabad fordításban: „nem”). De az is lehet, hogy nem dörgedelmes, hanem kedves és megértő „nem” ez, az e-mail ilyen esetekre nem ad útmutatást.
(Korábbi interjúnk Sven Nordqvisttal itt olvasható.)
