Az olyan nagyrendezvények, mint a világkiállítások, olimpiák vagy az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programsorozatai majdnem minden esetben nagyszabású építkezésekkel járnak együtt. Legtöbbször különleges építészeti minőséget képviselő épületek biztosítják az események lebonyolítását, melyek alkalmasak arra is, hogy a média figyelmét a rendező városra irányítsák. Pécsen is hasonló terveket dédelgettek a 2010-es EKF program tervezésekor. Az előkészítés során született kulturális városfejlesztési koncepció azzal az ígérettel kecsegtette a város vezetőit, hogy az EKF beruházásai erősíteni fogják a helyi gazdaság versenyképességét. A politikai döntéshozók számára meglehetősen ködös célokat éppen a kulturális intézmények építését célzó úgynevezett "kulcsprojektek" tervei tették kézzelfoghatóvá. A megvalósítás azonban már korántsem volt gördülékeny, és tucatnyi közéleti botrány után végül egyetlen projekt sem állt készen a megnyitóra. Azóta a kulturális évad véget ért, és megannyi fiaskót követően úgy tűnik, a későn elkészült épületek között akad kettő, amely túllépett a magyar EKF valóságán.
Ha minden a forgatókönyvek szerint alakult volna, akkor a Regionális Könyvtár és Tudásközpont, illetve a Kodály Központ 2010-ben hasonlóan emblematikus épület lehetett volna Pécsen, mint amilyen a marhabendőhöz hasonlított kiállítótér volt 2003-ban Grazban, vagy amilyen a 2009-es EKF-évadra épült Ars-Electronica Médiakutató Intézet volt Linzben. A 2010 decemberében átadott Kodály Központ hatmilliárd forintból épült multifunkcionális épület, Dél-Dunántúl legnagyobb hangversenyterme és konferencia-központja. A Regionális Könyvtár és Tudásközpont a városban eddig elszórtan elhelyezkedő különböző (városi, megyei, egyetemi és két kari) könyvtárak állományát integrálja, továbbá kutató- és dokumentációs központokat, hallgatói szolgáltatói irodát, könyvesboltot, éttermet, kávézót is magában rejt. Az épület 3,6 milliárd forintból épült.
A kezdet kezdetén Pécsen mítosza lett az EKF programnak. Maroknyi civil szakértő készítette a rendezés jogáért kandidáló város pályázatát, és az általuk megfogalmazott célok a rendezvénysorozat lebonyolításával járó primer előnyöknél sokkal nagyobb lehetőségeket mutattak. A "léptékváltás" programjának nevezett tervekkel a rendszerváltás óta először a jövőnek szóló városvízió született. A Regionális Könyvtár és a Kodály Központ is egy kulturális gazdaság alap-infrastruktúrájaként jött számításba. (A tudásközpont közvetlenül nem kapcsolódott az EKF-programsorozathoz, azonban olyan kulturális alapszolgáltatást nyújt, amely 10-15 éves intervallumban biztosan megkerülhetetlen lett volna.) A pécsi elképzelések jól festettek a kandidáló város pályázatában, de a cím elnyerését követően a szakértői víziók megvalósulását hamarosan ellehetetlenítette a városháza napi politikai gyakorlata. A lelkesedés kiábrándultságba váltott, a gazdaság és a kulturális élet megújítását szolgáló fejlesztési tervek rövidesen a központi támogatások megszerzésének eszközévé zsugorodtak. A Kodály Központ és a Regionális Könyvtár építészeti teljesítményei mégis átmentenek valamit az eredeti elképzelésekből.
Kőcsiga és nyitott könyv
Mindkét új intézmény a belvárostól keletre, a vasút és a főút által határolt területen, egymás közelében, sportpályák és szanált lakóházak helyén épült fel. Ha a 6-os úton Budapest felől érkezünk, akkor a Zsolnay gyárat elhagyva először a hangversenyterem monumentális térplasztikája tűnik elő. A kőcsigának becézett épület spirálisan formált tömege úgy fest, mint egy hatalmas fosszília, melyet nemrég szabadítottak ki a felszín alól. Előtte újonnan létesült városi park, az út túloldalán szanálásra érett lakóépületek. A főút mellett továbbhaladva a Regionális Könyvtár nyitott könyvre emlékeztető, üveglapokkal burkolt homlokzata egy Shell-kút és egy McDrive takarásában bukkan fel, és sötétedés után egy benzinkút kocsimosójának szolgáltat háttérvilágítást. A külvárosi jellegű környezetben a város kortárs kultúráját megújító intézmények városépítészeti szempontból egyelőre csak a jövő ígéretét hordozzák magukban. Klasszikusnak számító recept szerint azért kerültek volna ide, hogy a fejlődés első elemeként további beruházásokat vonzzanak a környékre. Tudatos fejlesztési elképzelésről mégsem lehet beszélni, mivel a véletlen sodorta őket egymás közelébe. Az építési helyszínek kiválasztása ugyanis csak részben volt szakmai döntés: a könyvtár helyét az akkori polgármester, Toller László ingatlanpanamát sejtető önkényes elhatározása jelölte ki. Végül a jó építészeti megoldásoknak köszönhetően a sokat kritizált polgármesteri akarat nagyon is valószerű fejlesztési szituációt eredményezett. A két épület kijelöli a városrész hangsúlyos pozícióit. Térbeli láncolatot - vagy ha úgy tetszik, kulturális tengelyt - létesítenek a történelmi belváros keleti vége és a barnaövezetben található Zsolnay Komplexum között, s így a belváros körzetében lehetővé válik egy égetően hiányzó városi zöldövezet kialakítása.
Mivel az építészeti pályázatok kiírása idején nem álltak rendelkezésre konkrét tervek a városrész hosszú távú fejlesztésével kapcsolatban, mindkét győztes terv egy távoli jövőben kibontakozó urbanisztikai helyzethez próbál alkalmazkodni. Az egyik épület távolságtartással, a másik erőteljes jelenléttel kíván megfelelni a bizonytalan jövőnek. A Balázs Mihály által tervezett Regionális Könyvtár épülete kivár, nem zavartatja magát a tisztázatlan szituáció miatt, és semlegesen formált építészeti eszközeivel képes elhatárolódni a zavaros környezettől. Ezzel szemben az Építész Stúdió által tervezett Kodály Központ a jelenleg elhanyagolt környezet közösségi visszahódítását szeretné elősegíteni. Ahhoz az állapothoz alkalmazkodik, amikor az elhagyatott Balokány-liget megtelik élettel, és újra az aktív városi kikapcsolódás helyszíne lesz. Rangos konferencia-központ működését nehéz éttermek és szolgáltatások nélkül elképzelni. A szlömös terület problémáinak kezelése vagy a benzinkút/Penny Market/McDrive hármas elköltöztetése nélkül pedig nem kerülhet sor az épületekben működő funkciók kibontakozására sem.
Pécsen több mint hatvan éve szeretnének hangversenytermet. A most megvalósult épület túltesz azon, ami az álomban szerepelt. A 11 ezer négyzetméteres Kodály Központ jóval több egy hangversenyteremnél. A multifunkcionális épület feladata, hogy biztosítsa a szimfonikus zenekar magas színvonalú alkotótevékenységének feltételeit, szélesítse a zenefogyasztó közönség körét, Pécs városát pedig pozicionálja az európai konferenciaturizmus piacán.
Az épület központi magjában található koncertterem magas színvonalú belsőépítészeti kialakítása igazi csemege, amely méltó keretet biztosíthat a világ bármely részéről érkező produkció számára. Számos kivételes technikai paraméter segíti a ház működését. Ilyen az egyharmad részében dönthető padozatú nézőtér, a sínrendszeren mozgatható széksorok, az akusztikailag tervezett előadóterem, illetve próbatermek, a programozható fénytechnika vagy például a három részben süllyeszthető színpad és zenekari árok. A pécsi hangversenyteremnek más az akusztikai rendszere, mint a MűPában találhatóé - képességeit a falburkolatba épített több száz diffúzor beállítása határozza meg. A mérési eredmények jó paraméterekre utalnak, de egy ilyen rendszer hangolásához idő és tapasztalat szükségeltetik.
Jelenleg nehéz lenne megválaszolni a kérdést, hogy az új épületnek köszönhetően mennyire szélesíthető a komolyzene közönsége, de az bizonyos, hogy megfelelő menedzsmenttel és finanszírozással komoly előrelépést eredményezhet a város zenei életében, és alkalmas arra is, hogy a Pécsen elképzelt kulturális gazdaság alappillére legyen, ha egyszer lesz ilyen.
Az új épületek nem szűkölködnek látványos építészeti eszközökben. A Kodály Központ minden felületén kővel burkolt spirális tömegkompozíciója nélkülözi az épületek klasszikusnak számító alapegységeit: a fal jó részét, a párkányt vagy a tető hagyományos formáit. A ferde síkokkal határolt épület a kortárs építészet legfrissebb nemzetközi tendenciáival összhangban monumentális szobrászati plasztikaként viselkedik.
A Regionális Könyvtár homlokzati üvegburkolata is divatos építészeti kliséknek megfelelően készült. Az üvegtáblák áttetsző kerámiabevonatot kaptak, amely a lábazaton használt vágott felületű kőburkolat mintáját ábrázolja. Ennek köszönhetően a homlokzaton fátyolos derengés jelenik meg, mintha finom háló fedné. A homlokzatképzési eljárás gyakran alkalmazott módszer, de az általa létrehozott esztétikai hatás már egyedi, és csak itt tapasztalható élményt hoz létre. A könyvtár fő attraktivitása az úgynevezett "kaptár", amely egy óriási méhkast idéző biomorf képződmény gyanánt áttöri az épület födémjeit, beleértve a tetőteraszt is. A funkciója szerint csupán egy lépcsőt rejtő vasbeton süveget belül egyedileg tervezett Zsolnay kerámia burkolja. A közel 20 méter magas, lenyűgöző térélményt nyújtó organikus forma izgalmas feszültséget teremt a szabályos geometriai rendben komponált rendszerben.
Az épületek által képviselt formanyelv és a hozzá társuló építészeti minőség minden bizonnyal új korszakot nyit majd a kortárs építészet és a városlakók közötti viszonyban, még akkor is, ha az egyedi és megismételhetetlen eszközök között könnyen találhatunk ellentmondásos megoldásokat. Így például a Kodály Központ spirálisan formált tömegkompozíciója sok helyen indokolatlanul túlbonyolódik, a közlekedésszervezés rendszerében pedig nem köszön vissza az épület spirális kompozíciója. A fogadótér feletti szabadon bejárható tetőrész használati funkciójának értelme is megkérdőjelezhető, az előadóterem nagyszerű belsőépítészeti kialakítása után pedig a közlekedőtereké igazán lehangoló. A regionális könyvtár a letisztult alaprajz ellenére túlzsúfolt, s a bútorok nagyságrendekkel alulmúlják az épület klasszisát. A "kaptár" organikus formája izgalmat keltően jelenik meg a racionális alaprajzi rendszerben, pozíciója mégis bizonytalan marad, és végül nem találja meg szerepét az épületben.
*
A hangversenyterem és a könyvtár a ma divatos receptúráknak megfelelően globálisan értelmezhető építészeti ikonokat ad Pécsnek. Jelentősen megnövelik a nemzetközi kortárs építészet jelenlétét abban a városban, amelyet eddig a nemzeti kulturális narratívákból táplálkozó organikus építészet és a helyi kötődéseket kereső modern építészet dominált. Pécs megkapta az épületektől azt, amit az EKF program eredeti tervei ígértek. A "kaptár" belső tere és a hangversenyterem enteriőrje minden bizonnyal visszaköszön a város hivatalos reprezentációiban, a könyvtár lágy fényű homlokzata vagy a Kodály Központ szobrászati térplasztikája pedig idővel a városi táj jelszerű eleme lesz. Mindkét épület alkalmas arra, hogy Pécset pozicionálja Európa kulturális térképén, és kifejezésre juttassa azt a kreatív energiát, amely bizonyosan a város sajátja lesz, ha egyszer valóra váltja a "kulturális léptékváltás" programját.
A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.
