Könyv - Közelebb, pubi, közelebb! - Szép Ernő: Hetedikbe jártam, Indiszkréció

Könyv

Szép Ernő nyilvántartott remekei már az életében megjelentek, de egy-egy kallódó könnyűsúlyú kismű alaposan megváratta a rajongókat. Több mint fél évszázados késése volt a két éve megjelent, s ezzel az első kiadását elkönyvelő Natáliának, s most itt az újságokból előhalászott Indiszkréció - egy újabb, eddig jobbára ismeretlen kisregény a süllyesztőből. Köves Gábor

Mellé, hogy kilegyen a kötetnyi Szép-próza, egy másik, valamivel jobb sorú kallódót is sikerült a kötetbe venni: így került egy keményfedél alá az 1926-ban született (de újrakiadást utoljára 1957-ben látott) Hetedikbe jártam és a Színház című lap 1946-os évfolyamában folytatásokban közölt Indiszkréció. Egy "így jöttem" diákregény és egy "így mentem el" hódítási regényke: a hetedikes kamaszdiák a Berettyó-parton, a kétszáz oldalt is meghaladva, felkészül, majd a pesti fiatalember alig nyolcvan oldalon hódítási vizsgát tesz az úriasszony-fakultáson.

A felnőttségéből visszanéző-visszaérző szerző, legyen a neve itt Szücs Pali, a nagy együttérzők egyik utolsó példánya. Emlékeivel is messzemenőkig előzékeny, ha szembejönnek, kalapot emel előttük, s előre köszön, azok pedig meghálálják e feltétlen bizalmat; egymás sarkára hágva jelentkeznek a hetedikből. Abból a poros, kisvárosi évfolyamból, ahová olyan nagyszabású alakok jártak, mint Dugó, a duplaajkú, Kiss Kálmán, a különutas, a kis Szigmenth, a törékeny porcelánkutya, vagy Béler, a jellem, nem is beszélve Báró Grekszliről és az ő bárói címéhez méltatlan füléről, vagy a földmíves ifjú Biki Kovácsról. Mind Szép szeme fénye, örömmel mustrálja őket, majd szomorú lemondással és egy bajtársias szervusszal visszaengedi a bandát abba a ködös masszába, ahonnan emlékük felmerült. A kipróbált Szép Ernő-irány ez, olyan világ, ahol minden már elmúlt, vagy elmúlófélben van éppen. Itt csak kiesni lehet az életbe, és onnan tovább esni. Az efölött érzett felindultság azonban csak élesíti a részleteket, minden apróság, emberi mulandóság megörökíttetik: egy jellegzetes tanári lábmozgás vagy bajusztologatás éppúgy, mint egy tanárfeleség "célirányos szép kis vádlija", egy diáktárs "prózai sablon füle" vagy egy dús szülői szakáll. E nagy leltárkészítésben szinte menetrendszerűen torpan meg egy sóhajtásra a líra követe, mert fáj az élet, fáj nagyon, s mikor e fájások előveszik az elbeszélőt, az élet apró kellékeitől hirtelen a nagy egészig jut el. Amikor viszont már nagyon fájni kezdene a mindenség, s a költői képek tapasza sem elég a sebekre, mindig előkerül egy frappáns fülleírás, valami kicsi, de jól irányzott, fülek, cipők, szakállak terhére elkövetett élc vagy szellemesség, csak hogy ismét visszataláljunk a világtérképen Szentmártonba. Kicsit exkuzálja is magát az elbeszélő minden ilyen földet érésekor, a hoszszabb elrévedések után azonban mindig történik valami csínytevés, vagy érkezik egy érdekes átutazó, mint mikor a helyi kávédarálóról lekászálódik lovag Vöntcsövy Ábránd, Afrika oroszlánja, a világraszóló magyar szabadsághős, aki, a legendának némileg ellentmondva vadászpuskákat jött részletre ajánlgatni. De itt a részeg tornatanár, a gimnáziumi szolga, a szejpítő-szivarozó főgimnáziumi igazgató - derűs-szellemes, egyszersmind hajszálpontos leírás mind egy szálig. És persze tovább is van, mert Szépnek röntgenszeme van, mely belelát a füzet lelkébe is, mely füzet meggondolja az asztal fájdalmát, és mélabúsan leomlik. E megrendítő tragédia után máris viccel az igazgató, s így hörög: hol vették ezt az erkölcztelen moczkot?

S ha már a kérdéseknél tartunk: "Érdekli kegyeteket a Béler Béla cipője is? Engem, őszintén szólva az is érdekel, egy ilyen Béleren." Szépnél a füzet lelke és a cipő is érdekes, a költői kérdések pedig ilyen költőietlenek tudnak lenni, mint ez a cipős is, és persze a legprózaibb részek azok, ahol a legköltőibb tartományokba kalandozik a szerző. Hát ilyen ez a Szép, de ez is érdekes egy ilyen Szépen. Mellesleg Bélernek Bergsteiger fűzős cipője van, meg ezüstórája, Lolának viszont dr. férje, szobalánya és telefonja, mert Lola, az Indiszkréció című kisregény csábítója igazi úrinő. A Hetedikbe jártam helybéli patikása még így szólt az utcán megpillantott kis szőke után: héj, kisanyám, de jó volna még egyszer, ami már egyszer jó lett volna. Az Indiszkrécióban az egyszer és a még egyszer is megesik, de sokkal több nem esik ennél: egy úrinői hálószoba és holdudvarának leírását kapjuk, hozzá pedig kabaré- és hakniművészek, krokisták és kuplésok, az előző nap lefirkantott humoreszkek és a sanzonnak nevezett iparcikkek szerzői alkotják a megörökített társaságot. Az utóbbiak közé tartozik maga a szerző is, akit egy ilyen előző nap lefirkantott humoreszk láttán rendel magához a szépasszony. Először az asztalához, majd a hálójába. Közelebb, pubi, közelebb! - így az asszony, és a pubi (civilben költő) megy is, de először nem megy neki, tán mert túl gyors a tempó, és különben is, ő szerelmes akar lenni ebbe az úrinő Lolába. Drukkol is nagyon a saját szerelmének, hisz végre, a sok trafikoskisasszony, fogorvosi asszisztensnő, táncosnő, színinövendék és varróleány után egy igazi, életnagyságú úrinő. De persze - újabb Szép Ernő-i fogás - az úriasszony fogalmának fensége sehogy sem fér össze a hús-vér valósággal, melyben a fenséges dáma kimondja azokat "az élettan körébe vágó szavakat, amelyeket a kéziszótárakba nem szokás bevenni". De nem csak az ifjonti költő kisded csalódása van benne e rövid és a Hetedikbe jártamhoz képest vállaltan kisigényű, ám összetéveszthetetlenül Szép Ernő-s ízű darabban, hanem meg van örökítve a pezsgő mellé rendelt költő is. A polgári közönséget szórakoztató "ügyes fiú" és a mindenkit megröhögtető "drága poéta", és benne van az is, de ez már regényen kívüli, kiadói erény, hogy ez az ügyes fiú és drága poéta milyen messze került a szilaj és szűzies szentmártoni hetediktől.

Noran Libro Kiadó, 2010, 321 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.