„Mélységesen nem érdekelték a madarak” – Jonathan Franzen a Narancsnak

Könyv

Legfrissebb lapszámunkban a könyvfesztivál sztárjával, a Szabadság és a Javítások szerzőjével közlünk exkluzív interjút. Bónusz: Franzen madarakról, kutyákról és egy nagy barátságról – csak itt!

magyarnarancs.hu: Barátjával és írókollégájával, David Foster Wallace-szel (az Infinite Jest 2008-ban elhunyt szerzője) sok mindenben egyetértettek, de volt valami, melynek fontosságáról sehogyan sem tudta meggyőzni Wallace-t, hiába voltak jó barátok. Ez a valami az önnek oly kedves birdwatching, a madárfigyelés volt.

Franzen madarakkal

Franzen madarakkal

 

Jonathan Franzen: Tudomásul vettem, hogy nem mindenkinek klappol a madarak naphosszat való, elmélyült figyelése. Különösebben nem voltam csalódott, de annyit azért megjegyeznék, hogy a barátaim többsége legalább vette a fáradságot, és tett egy próbát, de David oda se bagózott. Semmivel sem lehetett jobb belátásra bírni.

magyarnarancs.hu: Mit sejt a barátja madáraverziója mögött?

JF: Azt hiszem, több tényezőből épült fel ez az ellenállás. Az egyik a kettőnk baráti viszonya volt. Barátok voltunk, ez igaz, de nagyon is rivalizáló barátok. Állandó versenyben álltunk egymással, és egy ilyen rivalizáló barátságban a felek a közelébe se merészkednek annak, amiben a másik jeleskedik. Nyilván én is sok mindent kerültem, csak mert David tűnt ki bennük. Ő például nagyon is otthon érezte magát az amerikai főiskolai környezetben, világéletében szerette ezt a közeget, valamilyen pozíciót mindig betöltött. Én viszont nagyon is ellenségesen viseltettem az amerikai akadémiai világgal szemben, és ebben valószínűleg nagy szerepet játszott David szembetűnő otthonossága is. Nos, ez a lélekboncoló olvasata a dolognak, de létezik egy ennél szimplább magyarázat is; ahogy azt a róla szóló esszémben is megírtam, Davidet mélységesen nem érdekelték a madarak. Ami azért is furcsa, mert semmi e világon, sem élőlény, sem élettelen dolog nem állt hozzá olyan közel, mint a kutyái. Ő és a kutyái egy külön világot alkottak. Élt-halt értük, teljes mértékben azonosult velük, úgy szerette őket, mint senki mást. Ami ezen túl volt, például a természet, a madarak világa, az hidegen hagyta. A saját világába volt bezárva. Egy olyan szigeten élt, melynek ő volt az egyedüli lakója. Meg persze a kutyái, akik boldogok voltak, hogy a részesei lehetnek David privát univerzumának. Szomorú voltam, de tudomásul vettem, hogy ez van. Persze az is lehet, hogy csak én magyarázom bele ezeket a dolgokat.

David Foster Wallace kutyával

David Foster Wallace kutyával

 

magyarnarancs.hu: És ön hogy áll a kutyákkal?

JF: Szeretem a kutyákat. Még a macskákat is, de közülük inkább a szobacicákat részesítem előnyben. Kutyát hallottam a háttérben? Vagy gyerek volt?

magyarnarancs.hu: Nem gyerek, kutya. Itt fekszik mögöttem. Polli, nyugi!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.