Mintha

Janne Teller: Semmi
szerző
Lengyel Imre Zsolt
publikálva
2012/6. (02. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás


"Semminek sincs értelme." Ez a Semmi ("jelenleg a legnépszerűbb és legprovokatívabb kamaszirodalom a világon") első mondata. Érzünk valamit? Nem csoda, ha nem, Pierre - aki ezt mondja - sem sokat, hiszen így folytatja: "Ezt régóta tudom." És tudja az elbeszélő, aki a szövegben elmesélt események idején Pierre osztálytársa, és tudja a többi gyerek is. Posztegzisztencialista mű ez: az élet végső értelmetlensége nem nyugtalanító gyanú vagy borzasztó felismerés már, hanem általános tudás, sőt közhely. Ám Pierre tovább megy egy lépéssel: "Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá" - folytatja, és otthagyja az iskolát, amin viszont a többiek felháborodnak. Vagyis távolról nézve tűnhet csak úgy, hogy a célokban hívők és a hitetlen nihilisták közötti sokszor megírt összeütközés előadása következik még egyszer: a transzcendens értelem hiánya annyira evidens nemcsak Pierre-nek, hanem a vele amúgy szemben álló elbeszélőnek is, hogy aki ilyesmiben hinni akar, annak nem nagyon van kivel azonosulnia ebben a regényben. Pierre-t is csak azért nem lehet bepanaszolni, mert "a felnőttek nem akarják hallani, hogy tudjuk, hogy igazából semmi se valami, és mindenki csak úgy csinál, 'mintha'". Tudják - és nem is ekörül forog a történet, hanem a mintha körül. Mert Pierre szerint bármit csinálni csak abszolút célok érdekében lenne érdemes - ez önmagában egy értelmes és tiszteletre méltó filozófiai hagyományokra támaszkodó kijelentés. Ám mivel ilyen célok nincsenek - elvégre néhány milliárd év múlva állítólag még az univerzum is elpusztul -, nem kell csinálni semmit, hiszen a társadalom által szentesített célok az örökkévalóság perspektívájából nevetségesen jelentéktelenek.

 

Az osztálytársai erre válaszul kezdenek egyre durvuló akciójukba - ők is tisztában vannak vele, hogy csak "annak a látszata a lényeg, hogy vittük valamire", a látszathoz viszont ragaszkodnak, hiszen élni akarnak. A gyerekek egy halomba kezdik gyűjteni mindazt, ami igenis fontos a számukra, és egyre emelik a tétet - áldozat ez és felmutatás, vagyis egyszerűen csak nem a társadalomtól várják többé az igazolást, hanem Pierre-től. Később pedig már, ahogy csoporttá szerveződnek az öncéllá váló feladat körül, képesek lesznek egymás számára legitimálni cselekedeteiket: a minél nagyobb áldozat morális értékre tesz szert. Végül a regény groteszk szatírába forduló csúcspontján az egész világsajtó ünnepelni kezdi őket, ők pedig fokozhatatlanul és vitathatatlanul értelmesnek gondolják művüket - Pierre azonban a fejükre olvassa, hogy visszaértek oda, ahonnan indultak, ez az elismerés is csak társadalmi, így relatív és korrupt. A cél addigra valóssá szilárdult illúzióját szétzúzva pedig a hőstettekből ismét értelmetlen áldozatok lesznek.

Okos és fontos tanmese a Semmi, arról, hogy transzcendens garanciák nélkül vagyunk kiszolgáltatva egymásnak, a bármikor elmozdítható morális koordináta-rendszerek legitimáló és korrumpáló hatása pedig kívülről nézve voltaképpen szétszálazhatatlan. Felelősség illúziók nélkül: egyszerre vonzó és rémítő program - nem csoda, hogy a könyvet a dán iskolákban előbb betiltották, majd kötelezővé tették. Az pedig, hogy minderről egy sok-sok példányban eladott műben olvashatunk - Bárány Tibornak a pedagogikus utószó kiveszőben lévő hagyományába életet lehelő elemzésével -, remekül mutatja a mintha legyőzhetetlen optimizmusát - meg ennek iróniáját.

Fordította: Weyer Szilvia. Scolar, 2011, 172 oldal, 2495 Ft

Jelenlegi értékelés
5

szerző
Lengyel Imre Zsolt
publikálva
2012/6. (02. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Janne Teller
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Ember alatti állapotok
Állatkínzás Magyarországon
Interjúk
Ennio Morricone, Mathieu Kassovitz, Vajda Gergely
Természetjáró melléklet
Teljesítménytúrák, Zemplén
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...