Pest megye valamennyi, a megyei önkormányzathoz tartozó múzeumának központja, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban található. Innen irányítják a város tizenegy kiállítóhelyét, a megye öt területi múzeumát, hét megyei kismúzeumát és hat kiállítóhelyét. A megyei önkormányzat döntése szerint júniustól a megyei múzeumi szervezet irányító intézménye - a szentendrei Ferenczy Múzeum - kizárólagosan látja el a megyei múzeumi feladatokat, az eddigi öt területi múzeum pedig - a nagykőrösi Arany János, a ráckevei Árpád, a ceglédi Kossuth-, az aszódi Petőfi- és a váci Tragor Ignác - kiállítóhellyé minősül. A múzeumi alkalmazottak lefokozásként élik meg a fejük fölött meghozott döntést. Nem indokolatlanul. (A törvény szerint a múzeumban a szakalkalmazottak gyűjtik, nyilvántartják, megőrzik, restaurálják és bemutatják a kulturális javakat, s tudományos kutatómunka, publikálás is folyik. A kiállítóhelyen viszont a tudományos és gyűjtőmunkára nincs sem pénz, sem ember, ott a megbízott idegenvezető vagy közművelődési szakember engedi be és kalauzolja a látogatókat.) A megyei önkormányzat viszont hatékonyabb feladatellátást prognosztizál kevesebb vezetővel.
A megyei múzeumigazgatói posztot rendszerint a megyei közgyűlésben többséget szerzett politikai oldal embere tölti be. ' dönti el, mennyit és milyen célra oszt szét intézményei között az évről évre apadó költségvetési keretből. A hatáskör nélküli területi múzeumoknak még ahhoz is engedélyt kell kérniük, hogy megvegyék a vécépapírt a következő hónapra.
Átszervezések
Az általános pénzszűke nem hagyta érintetlenül Pest megyét sem. Az új, jobboldali többségű megyei önkormányzat januárban Kálnoki-Gyöngyössy Márton egyetemi adjunktust bízta meg a múzeumi szervezet költségeinek racionalizálásával. Ám amíg több megyében a szakma és esetenként az önkormányzatok bevonásával láttak neki a változtatásoknak - az önkormányzattal közös működtetéstől az intézménybezárásig -, Pest megyében az átszervezés egyeztetés és hatástanulmány nélkül, a munkavállalói érdek-képviseleti szervek kihagyásával kezdődött meg. Miközben múzeumi és civil szervezetek folyamatosan tiltakoznak a kulturális minisztériumnál a "megye múzeumi hálózatának szétverése" ellen, az öt, átminősítés előtt álló területi múzeum igazgatójának még a miniszteri jóváhagyás előtt, így jogszerűtlenül visszavonták a megbízatását, és más munkakörbe helyezték őket.
Kálnoki-Gyöngyössy Márton szerint azért nem volt szükség egyeztetésre, mert nem tervezik a százfős szakalkalmazotti létszám leépítését a területi múzeumokban, csupán a teremőrzést, a védelmet és a takarítást kívánják a továbbiakban vállalkozói jogviszonyban működtetni. Ám a volt múzeumigazgatók - akik közül ki betegállományban, ki a nyakába akasztott fegyelmi per után várja a folytatást - némelyike attól tart, hogy "kiállítóhelyi" működési engedéllyel a többi múzeumi szakalkalmazott sem maradhat a helyén. Egyeztetés híján csak találgatják, milyen költségcsökkenéssel jár, ha a különböző szakágakat központilag, Szentendréről irányítják. Aggályosnak tartják továbbá külsősre bízni a vagyonvédelmet, a termek őrzését. Mi történik, kérdik, ha a megbízott külső vállalkozás éppen kirendelt takarítónője tudatlanságból rossz vegyszert használ az értékes kiállítási tárgy letörölgetésekor, ki intézi a helyi múzeum levelezését, ki tartja helyben a kapcsolatot az alapítványokkal, egyesületekkel, amelyek adományai tervezhetővé teszik a szakmai munkát, és kinek lesz szabad bejárása a leletanyag nagyobbik részét őrző raktárakba, ha azok egyáltalán megmaradnak.
Vác kontra Szentendre
A Duna bal partján kistérségi vezetésre törekvő Vác múzeumi egyesülete szerint elfogadhatatlan, hogy száz évnél régebben működő múzeumát kiállítóhellyé fokozzák le. Vác esetében a megyei és városi (szocialista irányítású) önkormányzat viszonyát súlyosbítja a váci múzeum épülete körül kialakult, 13 éve rendezetlen helyzet. Molnár Lajos váci alpolgármester elmondta, hogy a város térítésmentesen átadott a megyének egy városi tulajdont képező, nagy értékű telket, lebontatta a rajta lévő romos épületet annak reményében, hogy azon a megye segítségével új múzeumi épület épüljön. A kiviteli és építési tervek elkészültek, és a megyével közösen a város létrehozott egy közalapítványt is, amelynek az volt a feladata, hogy szorgalmazza az új múzeum megépítését. "Ezért ért bennünket mint derült égből a villámcsapás a hír: a megyei közgyűlés minden előzetes tájékoztatást mellőzve Vácon át akarja minősíteni a területi múzeumot kiállítóhellyé, és bizonyos biztonsági okokra hivatkozva a megyei múzeumigazgató utasítására a már kiásott épületalapokat is betemették." A város kultúráért felelős vezetői úgy gondolták, ezzel a döntéssel még távolabb kerülnek attól, hogy Vácnak többek között a Memento Mori kiállítást is befogadó múzeumépülete legyen a városközpontban. (A Memento Mori a váci templomban talált XVIII. századi múmiákat állította ki, azokat, amelyek aztán nagy sikerrel szerepeltek a Természettudományi Múzeumban is.) Ezért úgy döntöttek, elvi támogatást adnak a polgármesternek ahhoz, hogy folytasson tárgyalásokat Pest Megye Önkormányzatával és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságával a váci Tragor Ignác Múzeum önkormányzati fenntartásba vételéről.
Váccal párhuzamosan Szentendre is pályázik múzeumépületre - a vácinál nagyságrenddel nagyobb, ötmilliárdos, (!) úgynevezett Castrum-projekttel. A tervek szerint az egykori római katonai tábor helyén kívánják összevonni a szentendrei kiállítóhelyeket. Ide költözne a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Ferenczy Múzeum, amely 2010-ig maradhat jelenlegi helyén, a szerb egyház egyik belvárosi épületében. Várhatóan az egykori római katonai tábor feltárása és a területére tervezett, közel 10 000 négyzetméteres múzeumi épületkomplexum megépítése lesz Pest megye legfontosabb beruházása a ciklusban, és ez "óriási turisztikai jelentőséggel" is bír - olvasható egy szentendrei internetes portálon. Más forrásból úgy tudni, egyelőre még a teljes terület sincs a megyei önkormányzat tulajdonában, ami elengedhetetlen lenne legalább ahhoz, hogy a tervezési munkák megkezdődhessenek.
De nemcsak Vác, a többi Pest megyei városi múzeum is tehetetlenül szemléli Szentendre térnyerését. Talán ezért is fogalmazódott meg a kérdés, vajon Szentendrének megvan-e a leletanyaga, ami ezt a volumenű pályázatot indokolná, és hogyan, milyen pénzügyi garanciák mellett vállalható egy ilyen monstre épületkomplexum működtetése. "Nincs szükségük leletanyagra a Castrum-projekthez, sőt több is van, mint amennyi a pályázat beadásához szükséges" - nyugtatta meg lapunkat Kálnoki-Gyöngyössy, és emlékeztetett a megye múzeumainak tragikusan alacsony látogatottságára. "Egyedül Szentendrének van jelentős, optimális esetben 80-100 milliós bevétele, a többi településen az 50-60 milliós költségvetési keretből működő múzeumok bevétele alig éri el az állami normatíva két-három százalékát" - állította.
Zomborka Mártát, a váci Tragor Ignác Múzeum igazgatóját február elején felfüggesztették, majd egy vizsgálat után visszahelyezték a pozíciójába - de csak hogy ezek után a többi területi múzeumigazgatóval együtt felmentsék posztjáról. Jelenleg szentendrei munkavégzésre van kirendelve. A volt igazgatónőnek vezető szerepe volt a véletlenül megtalált XVIII. századi kripta feltárásában és a váci múmiákhoz kapcsolódó leletanyag kiállításában. Szerinte a múzeumnak nem a belépőjegyből keletkezik az igazi haszna, hanem a kiállításokhoz kapcsolódó, ott forgalmazható emléktárgyak értékesítéséből. Az effajta bevételekhez azonban először a terméket kell létrehozni, pénzt kell invesztálni.
Leszólás
Holport Ágnes, az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezető főtanácsosa, Pest megye referense két hete még nem látta az öt múzeumra vonatkozó működési engedély módosítási kérelmét, mint mondja, csak szóbeli jelzésből tudnak arról, hogy a megyei önkormányzat a területi múzeumokat kiállítóhellyé minősítené. Jogilag járható útnak, muzeológiailag azonban szinte elképzelhetetlennek tartja, hogy Szentendréről közvetlenül intézzék a legapróbb feladatot is. "Amennyiben valóban nem lesz létszámleépítés, az átszervezés nem hoz költségcsökkentést, egyébként is, tudomásom szerint Szentendrén éppen hogy létszámfejlesztés történt" - mondja a főtanácsos. Arra a kérdésre, hogy a minisztérium emelt-e kifogást, amiért a múzeumigazgatóknak az általuk vezetett intézmény átminősítése előtt mondtak fel, a főtanácsos azt válaszolta: a jogsértő állapot megszüntetése a megyei önkormányzat kompetenciája, a minisztérium azonban arra kérte a megyei múzeumigazgatóságot, hogy vizsgálja felül az átszervezést, és ne hozzon olyan döntést, ami a városok ellenére van.
Az új megyei igazgató a szerkezetátalakítástól színvonalas múzeumi szolgáltatást, a helyi kiskirályságok megszűnését, gyorsabb információáramlást, jól feldolgozott gyűjteményeket és az egyenetlenségek megszűnését várja. "Egyelőre nem a kiadáscsökkentés a fő cél, hanem egy olyan költségvetési struktúra kialakítása, ahol a saját bevételek jelentősebb mértékben jelennek meg, mint eddig. Megengedhetetlen, hogy amíg az egyik múzeumunk néprajzosa 3500 darabos gyűjteményt kezel, a másik ugyanannyi pénzért 19 000 darabot" - mondja a magát teljesítményelvű vezetőnek valló igazgató, majd hozzáteszi: "Én ugyan nem hiszek az önfenntartó múzeumban, mégis azt gondolom, a múzeumokban igenis lehet a bevételeket ésszerűen növelni, ehhez viszont óhatatlanul az kell, hogy növekedjen a kiállítóhelyek és a kiállítások látogatottsága." S ha az igazgató ezen igazát nehéz is vitatni, tény az is, hogy a területi múzeumok sosem pályázhattak a kiállításaikra önállóan. A konkrét terveket kizárólag a megyei múzeumigazgatón keresztül adhatták be a különböző alapokhoz. A megyei igazgató döntötte el, egyáltalán továbbítja-e a pályázatot. Kérdés, vajon az elmúlt években miért nem pályázott a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága a múzeumok szakmai megújítását támogató 300 milliós Alfa programra.
Mit ér egy múzeum?
Minél kisebb egy múzeum, fajlagosan annál többe kerül a fenntartása - azaz annál több forintot áldoz egy látogatóra az állami vagy az önkormányzati büdzsé. A világtendencia ezért a nagy alapterületű, változatos múzeumgigászok felé mutat. A Pest Megyei Önkormányzat fenntartásában álló múzeumokra és kiállítóhelyekre - Szentendrét is beleszámítva - tavaly összesen 160 ezer látogató volt kíváncsi. Ebből közel 80 ezren a szentendrei Kovács Margit Múzeumot keresték fel. (Tavaly országosan 27 intézményt látogattak meg százezernél többen.) Az öt, lefokozással fenyegetett múzeum mutatói valóban elég soványak, a látogatók száma tavaly 2000 és 6500 között volt. A költségeket illetően a megyei múzeumigazgatóságtól részletes, bontott tájékoztatást nem kaptunk, ám annyit megtudtunk, hogy az öt múzeum egyenként és átlagban 55 millió forintból gazdálkodhatott, az állandó státusok száma pedig múzeumonként 15-18 fő (plusz a teremőrök). Az átlagosan 400-500 forintos jegy-árak csak töredékét fedezik a kiadásoknak, a többit így vagy úgy a központi költségvetés állja. A kiadások legnagyobb részét a rezsi-, bér- és irodaköltségek jelentik, a szakmai feladatok ellátására mindössze egy-két százalék marad.
Az egy látogatóra vetített költségek tekintetében meglehetősen drága kis vidéki múzeumok fenntartását ha a hatékonyság nem is, de más szempontok indokolhatják. Például a város életében betöltött szerepe, vagy történelmi, kulturális fontossága. Cegléden található például a 2000 darabos Kossuth-ereklye-gyűjtemény, amelyet a kormányzó fiától, Kossuth Ferenctől kapott a ceglédi Kossuth-múzeum; az aszódi Petőfi-múzeumban őrzik Petőfi Sándor egykori szöveggyűjteményét, Toldy Ferenc Handbuch der ungarischen Poesie című antológiáját.
Az ellentmondást a kulturális politika múzeumokra vonatkozó része lenne hivatva feloldani - de hogy az akármikori kulturális kormányzat tudta volna, hogy mit akar kezdeni a közel 1000 magyarországi múzeummal, jóindulattal sem állítható. Budapesten a múzeumi toplista élén álló Természettudományi Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban vagy a Jövő Házában, vidéken az országos múzeumigazgatósághoz tartozó szentendrei Skanzenben, az egri Dobó István Vármúzeumban vagy a visegrádi palotában egymást követik a tömegeket vonzó kiállítások, programok. A szakma egy része azonban méltóságán alulinak érzi, hogy keresse a látogató elégedettségét. Van, aki a közgondolkodás megváltozását okolja a múzeumi látogatottság mélyrepüléséért, mások meg egyéb ötlet híján a nyolcvanas éveket sírják vissza, amikor a múzeumok a vállalatok megkeresésére folyamatosan programokat szerveztek, és az emberek még azt gondolták, hogy a kultúra fontos.
Vagy inkább azt gondoltatták velük.
