KÖNYVMELLÉKLET

Péntek Orsolya: Az Andalúz lányai

  • Lakner Dávid
  • 2015. július 4.

Könyv

Nem egyszerű rácsatlakozni Péntek Orsolya első regényének világára, de ha türelmesek vagyunk, hangulatos atmoszférát teremthet számunkra a kevésbé női, mint család- vagy még inkább fejlődésregénynek nevezhető kötet. A legtöbb helyen elolvashatjuk, hogy a történet egy ikerpárról, a földön járó Szterkéről és a légiesebb Dorkról szól, de valójában Az Andalúz lányai az előbbi szemszögéből mutatja be egy horvát–osztrák–olasz felmenőkkel rendelkező nő érését, fejlődésének történetét.

Péntek Orsolya maga idézte fel, hogy egykor döntenie kellett, a festést vagy az írást választja, és végül az utóbbi győzött, de a másikról sem tudott végleg lemondani. Ezt láthatjuk Szterkénél is, aki a festés mellett egy antikváriumban dolgozik, hivatása pedig rátelepszik éle­tére, így amikor a nehezebb időszakokban a világ is elveszti számára színeit. A regény erőssége a prousti akaratlan emlékezés mellett ez: mindennek színe és szaga van, érzékenyen felfestett képeken keresztül jutunk el a rendszerváltás előtti és utáni évtized Magyarországához. A történetben több helyütt is akadnak homályos foltok, de ezek nem bántóak, másrészt meg a hangsúly nem is ezen van. A lánytestvér látásmódjának kimaradása viszont kelthet bennünk hiányérzetet. A regény egy tervezett trilógia első része, és az író a másodikban ugyanezeket az évtizedeket kívánja bemutatni Dork szempontjából. Teljesebb képet így kaphatunk majd, amellett, hogy ez a kötet is kerek egész, és ígéretes kezdés.

Kalligram, 2014, 300 oldal, 3000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.