Kiállítás

Sárkányok mindig lesznek

Könyv

Érezd úgy magad, mint egy kalandor! Keresd a sárkányt! De nem úgy, mint lovag, hanem úgy, mint felfedező. Ne a királylányt akard megmenteni és levágni mind a hét fejet, hanem csak kutass, figyelj és ismerkedj! Mert mi a sárkány? A gyerekkorod réme. Vagy hőse. Aki az aranyat őrzi, aki tüzet okád, vagy aki szerencsét hoz és védelmedre kel. A benned levő ellenség vagy a leghűbb barát. Süsü, a híres, vagy világirodalmi toposz.
A kereszténység űzött ördögmetaforája vagy a keleti mítoszok víz alatti birodalmainak uralkodója…

Mindezt megmutatja a PIM sárkányos kiállítása, amely tényleg megszólít minden korosztályt: úgy tud a legkisebbeknek mesélni a kultúrtörténet és az irodalom nyelvén, hogy közben a felnőttek is élvezhetik. Akkor is, ha nem próbálnak ki minden kipróbálhatót, nyomdát, kínai tekercset. A kiállítás létrehozói jól gazdálkodtak ötlettel, hellyel és kreativitással: letisztult formavilág kísér végig a logón is látható sárkányfogakkal, nyers fafelületekkel; vagy éppen egy sötét labirintussal – a sárkányok rejtelmes világát idézve –, szemünk előtti és lábunk alatti világított tárlókkal, hogy igazi sárkánycsontokat és leleteket is lássunk. Eközben a gyerekeknek szóló rövid magyarázatok és a felnőttebbeknek szóló hosszabb idézetek szegélyezik az utat, amelyekben éppúgy előkerül Kosztolányi, Babits, Pilinszky vagy Borbély Szilárd, mint a Báthory család címere vagy épp a sárkányt ölő Szt. Margit. Az ismert és kevésbé ismert példák felhozatalában egyetlen kivetnivalót találhatna a sárkányokat védő kalandor: kicsit hangsúlyosabb a „rossz sajtó”, a kedves, barátságos, sőt bölcs sárkányok hajszálnyival kevesebb teret kapnak. De Tolkien vagy a kortárs fantasy világa éppúgy elénk terül, mint az ógermán mítoszoké. Válogathatunk kedvünkre a felkínált és kézzelfogható sárkányos irodalomból, olvashatunk, rajzolhatunk – barátkozhatunk meg­talált, saját sárkányunkkal.

Petőfi Irodalmi Múzeum, november 6-ig

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?