Érezd úgy magad, mint egy kalandor! Keresd a sárkányt! De nem úgy, mint lovag, hanem úgy, mint felfedező. Ne a királylányt akard megmenteni és levágni mind a hét fejet, hanem csak kutass, figyelj és ismerkedj! Mert mi a sárkány? A gyerekkorod réme. Vagy hőse. Aki az aranyat őrzi, aki tüzet okád, vagy aki szerencsét hoz és védelmedre kel. A benned levő ellenség vagy a leghűbb barát. Süsü, a híres, vagy világirodalmi toposz.
A kereszténység űzött ördögmetaforája vagy a keleti mítoszok víz alatti birodalmainak uralkodója…
Mindezt megmutatja a PIM sárkányos kiállítása, amely tényleg megszólít minden korosztályt: úgy tud a legkisebbeknek mesélni a kultúrtörténet és az irodalom nyelvén, hogy közben a felnőttek is élvezhetik. Akkor is, ha nem próbálnak ki minden kipróbálhatót, nyomdát, kínai tekercset. A kiállítás létrehozói jól gazdálkodtak ötlettel, hellyel és kreativitással: letisztult formavilág kísér végig a logón is látható sárkányfogakkal, nyers fafelületekkel; vagy éppen egy sötét labirintussal – a sárkányok rejtelmes világát idézve –, szemünk előtti és lábunk alatti világított tárlókkal, hogy igazi sárkánycsontokat és leleteket is lássunk. Eközben a gyerekeknek szóló rövid magyarázatok és a felnőttebbeknek szóló hosszabb idézetek szegélyezik az utat, amelyekben éppúgy előkerül Kosztolányi, Babits, Pilinszky vagy Borbély Szilárd, mint a Báthory család címere vagy épp a sárkányt ölő Szt. Margit. Az ismert és kevésbé ismert példák felhozatalában egyetlen kivetnivalót találhatna a sárkányokat védő kalandor: kicsit hangsúlyosabb a „rossz sajtó”, a kedves, barátságos, sőt bölcs sárkányok hajszálnyival kevesebb teret kapnak. De Tolkien vagy a kortárs fantasy világa éppúgy elénk terül, mint az ógermán mítoszoké. Válogathatunk kedvünkre a felkínált és kézzelfogható sárkányos irodalomból, olvashatunk, rajzolhatunk – barátkozhatunk megtalált, saját sárkányunkkal.
Petőfi Irodalmi Múzeum, november 6-ig
