Képregény

Stark Attila: Kot W Butach (Csizmás kandúr)

  • Baski Sándor
  • 2013. április 29.

Könyv

A gyermekkönyvekre szakosodott Csimota Kiadó pár éve izgalmas művészeti projektet indított: grafikusokat, illusztrátorokat kértek fel arra, hogy egy-egy klasszikus mesét saját stílusukban adaptáljanak, szigorúan szöveg nélkül, csak a képek segítségével. A Piroska és a farkas, a Hófehérke és A három kismalac után tavaly a Csizmás kandúr került sorra, amelyet szintúgy külön kötetekben dolgozott fel az öt képzőművész.

A könyvek meghökkentő módon magyar helyett lengyel, olasz, görög, portugál, illetőleg norvég nyelvű borítót és impresszumot kaptak, jelezve, hogy az ismert mese melyik nemzeti mutációját vették alapul az alkotók.

A Csizmás kandúr komplett történetét mindössze 18 zsebkönyvméretű oldalban, szöveg nélkül visszaadni persze lehetetlen vállalkozás volna - nem is ez volt a cél. Az illusztrátorok a különféle technikák - hagyományos rajzanimáció, ecsetfilc, fotó, papírkivágás - segítségével a mese legfontosabb motívumait villantják fel, a narratív hézagok kitöltését az olvasókra bízva. Az egyedüli kivételt a street art világából (is) ismert Stark Attila verziója jelenti. A Kulo City alkotója képregényes formátumot választott, megsokszorozva ezzel a korlátozott terjedelmet, így nála a cselekmény egyetlen fontos mozzanata sem marad ki. Míg Csernus Ági, Carolina Búzio, Bodonyi Panni és Paulovkin Boglárka adaptációi elsősorban képeskönyvként funkcionálnak, Stark munkája akár kapudrogként is használható - segítségével könnyedén rá lehet szoktatni a legfiatalabb korosztályt a képregényekre.

Csimota Kiadó, 2012, 24 oldal, 990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.