A történetek hétköznapi eseményekkel indulnak, innen lépnek át a gyermeki agyműködésnek megfelelõ természetességgel a fantázia, a mese, az álom világába. A kulcs: a cselekményszervezõ erõvé emelt szerepjáték. A címadó mesében teljesül az ötéves Kamilla és a nyolcéves Miklós vágya: elõbbi Tomsi, a kistesó, utóbbi pedig apa bõrében találja magát, így tapasztalják meg, hogy semmivel sem könnyebb a mások élete. A Mindenkipipõkében a család tagjai a szõnyegen játszva, egymás után veszik fel és formálják a saját képükre a klasszikus mese szerepeit. A Színházi mesében a gyerekek nézõbõl aktív résztvevõvé válnak, amikor a kulisszák mögött bóklászva a Diótörõ színpadán találják magukat. A mesék észrevétlenül vezetnek rá az eltérõ nézõpontok és értelmezések létére, e latens hermeneutikára pedig ez a korosztály már igencsak fogékony. A Barbik és vonatok alulmarad a többi írással szemben, másfelõl azonban hatásosan ijesztgethetjük a benne szereplõ Trutyi Dutyival a vasárnapi ebédben turkáló csemetét. Ha pedig merõ véletlenségbõl ismerünk olyan szakbarbár fiúcskát, mint a kis Miklós, a vonatkozó mese olvastán feltétlen vigyük el a Közlekedési Múzeum ideiglenes Titanic-tárlatára, ahol garantáltan észrevételez néhány pontatlan adatot.
Rácz Nóra rajzaival. Pagony, 2012, 103 oldal, 2560 Ft
