Könyv

Szilágyi Gábor: Stephen Sondheim világa

Könyv

Japán tizenkilencedik századi nagy nyitása, a festő Georges Seurat pointillista munkamódszere, az amerikai elnökök merénylőinek panoptikuma, egy korai Ingmar Bergman- és egy érett Ettore Scola-film, vagy épp egy sorozatgyilkos londoni borbély véres története - elég csupán néhány darabtémát elősorolni Stephen Sondheim életművéből annak érzékeltetésére, milyen merész és összetéveszthetetlenül személyes ízlés jellemzi a musical műfajának nagy kísérletezőjét és megújítóját.

A 83 esztendős amerikai mester bírálói szerint a musical népszerű szórakoztató műfajából éppen e kettőt, a népszerűséget és a könnyed szórakoztatást irtotta ki, míg ellenben Sondheim tisztelői és rajongói világszerte magasan Lloyd-Webber báró világsikerei fölé helyezik kedvencük munkásságát, aki addig nem is sejtett komplexitást plántált a Broadway zenés színpadaira. Ez utóbbi, tisztelői, sőt rajongói pozícióból íródott az az informatív és elemző irányú pályakép is, amely Szilágyi Gábor ügyszeretetének hála, most a magyar musicalfogyasztók számára is áttekinthetővé teszi e gazdag, ellentmondásos - és a hazai musicaljátszás féloldalassága révén eleddig csak kisebb részben megismerhető életművet. Nyilvánvalóan nem professzionális munka ez a kötet, a helyenként zavaróan reflektálatlan szövegbe olykor ténybeli tévedések is be-becsúsznak (például a görljeiről híres Ziegfeld itt következetesen Ziegfried néven említtetik), ám a könyvre jellemző adatgazdagság még így is jócskán imponáló. Az árnyalt véleményalkotásra irányuló szerzői törekvés ugyancsak rokonszenvet érdemel, s ha egyik-másik ponton vitába is szállhatnánk a Sondheim-musicalek elemzéseivel, azért a Company, a Sweeney Todd vagy a Follies alkotója (és mellesleg a West Side Story dalszövegírója) iránt érzett szeretetteljes tisztelet bizonnyal megértésre és visszhangra lel majd a hazai sondheimiánusok meghitt berkeiben.

Viva la Musical!, 2013, 221 oldal, 1890 Ft


alá

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.