Tasnádi István A kőmajmok háza című ifjúsági regénye 88 oldalon át tartó bravúr: egyszerre olvasható mágikus meseként és realista, "földhözragadt" történetként. A 2012-ben 9-10 éves Kornél és az 1982-ben ugyanilyen idős Gyuri párhuzamos (és persze nagyon is összekapcsolódó) kalandjaiban a szerző mindvégig gondosan ügyel arra, hogy semmiről ne lehessen eldönteni: egy varázslatos, ismeretlen és néha veszélyes világ létezésének bizonyítéka, avagy hétköznapi semmiség. Ez nemcsak technikailag izgalmas (mindig minden apró részletre tökéletesen passzol mindkét, mondjuk úgy: gyermeki és felnőttmagyarázat), hanem az is szép, amit e kettősség "jelent": pontosan leírja, ahogyan egy gyerek felnőni kényszerül, ahogyan szembe kell néznie a dolgok valóságával - mint amikor megtudja, hogy az öreg kutyát nem egy farmra vitték el. Csak épp Tasnádi ennél fontosabb és általánosabb problémákat jár körül: az anyukájával élő Kornél arra keres mágikus magyarázatot, miért nem ismeri az apukáját, Gyuri pedig arra, miért nem sikerül semmit úgy csinálnia, ahogyan elvárnák tőle. Ennél könnyedebben, érthetőbben és szebben talán nehezen lehetne egy gyerekkönyvben körüljárni a témát - és Tasnádi végül nem mondja ki a felnőttek világképének igazságát.
A leginkább drámaíróként ismert szerző gazdag és különleges szókinccsel, a múlt és a jelen ügyes összekapcsolásával teszi még élvezetesebbé regényét, A csodálatos szemüveg zseniális illusztrátora, Herbszt László képei viszont ezúttal kissé unalmasak, túl gyorsan befogadhatóak - de szépek, és legalább technikájukban különlegesek.
Pozsonyi Pagony, 2012, 88 oldal, 2650 Ft
