Ugye, mi jó barátok vagyunk?

Michael Caine: Egy angol úr Hollywoodban

Könyv

Michael Caine menő. Kivételesen nem kezdenénk érdemei felsorolásába, egyrészt mert megteszi ezt ő maga is magyarul nemrég megjelent önéletrajzában, de azért sem hozakodnánk elő a közismert filmcímekkel, mert Caine önéletrajzának vannak a filmeknél is hangsúlyosabb vonulatai.


Az egyik ilyen, hogy az elmúlt közel fél évszázad folyamán milyen előkelőségekkel bulizott és kikkel vacsorált (esetleg ebédelt) együtt a sztárszínész, aki szegény sorból és Maurice Joseph Micklewhite-ból küzdötte fel magát a mindenki által jól ismert Michael Caine-né.

Michael Caine-nek közel fél évszázados filmes és társasági karrierje során megadatott, hogy együtt vacsorázzon Barbra Streisanddal, együtt mutatkozzon a Beatlesszel és a Rolling Stonesszal, együtt bulizzon John Lennonnal, és Abramovics páholyából drukkoljon a Chelsea-nek. A híres és/vagy dúsgazdag ebéd- és vacsorapartnerek sora még hosszan folytatható (folytatja is a szerző), meg azoké a filmipari segéderőké (ügynököké, egyebeké) is, akik sokat tettek azért, hogy e nem mindennapi karrier lankadatlanul virágozzék. Az önéletrajzíró színész egyik felettébb idegesítő szokása az állandó köszöngetés (mint akit megtámadott az Oscar-kór), a másik pedig, hogy nem telik el úgy bekezdés, hogy ne derülne ki valamilyen hírességről, hogy micsoda országos (sőt kontinenseken átívelő) cimborája is a szerzőnek. Szerencsés ember az, akinek ennyi jó barátja akad, és a jó barátok közt ennyi a milliárdos és a private jet-tulajdonos. Sűrű felemlegetésük azonban azt a - bizonyára téves - képet festi a főhősről, hogy egy kis urizálásért nem megy a szomszédba (a szomszéd is nyilván jó barát). És ez nem minden, mert egyedülállóan gazdag ismeretanyagra tehet szert Caine könyvéből az is, aki a színész életpályáját ingatlanvásárlásainak és éttermi befektetéseinek tükrében mérlegelné.

Egyesek úgy dicsérnek, hogy nincs benne köszönet, mások meg úgy gyakorolnak önkritikát, hogy az csupa vállonveregetés. Egészséges életszemléletének hála Michael Caine az utóbbiak közé tartozik. Jelszava a "jót vagy semmit" - magáról éppúgy, mint másokról. Az egyensúly kedvéért azért esik némi szó egy elbaltázott házasságról, a hosszú éveken át tartó ivászatról és a kizárólag a lóvéért elvállalt filmekről. Egyike ezeknek a Cápa 4. is - az egész könyv talán legsokatmondóbb epizódja, amikor Caine arról ír, hogy a Hannah és nővéreiért kapott Oscart azért nem tudta átvenni, mert épp a Cápa 4-et forgatta a Karib-szigeteken. Kicsi és mellékes epizód ez, a közelébe sem ér a királynős, a John Wayne-es vagy a Frank Sinatrá-s anekdotáknak. Persze hogy nem ér, mert nincs benne se sztár, se gazdag ember, csak a megfejtés, egy a sok közül, hogy Caine miért ilyen kitartóan menő. Talán azért, mert az ordas nagy gagyi és az ordas nagy Woody neki egyre megy. Nem kell nagy ügyet csinálni a dologból; játszani kell, elvégre azért fizetik az embert. És ha írni nem is, játszani, azt nagyon tud.

Fordította: Bozai Ágota. Libri, 2011, 381 oldal, 3990 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.