Thészeusz ifjúkorának történetét meséli el az író, az apai örökség (saru, kard) átvételétől Minótaurosz legyőzéséig, az igaz szerelemig. A bájos és tántoríthatatlan fejlődéslegény, azaz kamasz egy roadmovie szemtelen, szókimondó hőse benne, aki válogatott útonálló szörnyek - szadisták, de ostobák - eszén jár túl a bunkós embertől az alvilági kocáig. Zalán Tibor nagyon fel lehetett dobva írás közben, mert a komoly mitológiai történetekhez egészen friss nyelvezetet talált, csupa pimasz, néha káromkodós, de végtelenül szellemes kiszólással, amelyeknek az összefoglaló mondanivalója a záró sorokban megtalálható: "Többet ésszel, mint a karddal. / Rólam szól majd minden kardal." Az idegesítően túlcsorduló rímek, a prózába csúszó versek, a narrációból való ki-be ugrálás tűnhetne szertelennek is, de mivel Zalán komolyan veszi a kiszámíthatatlanság életkori sajátosságával megáldott főhősét és az olvasókat, ez a látszólagos műfaji összetákoltság lesz a fő egyben tartó erő. A színpadi verziónál a mindent átfogó zenei szövet és a speciális bábtechnika, a könyvben Baranyai András görög vázarajzokat és mai képregényeket idéző, úgymond mitológiai karikatúrái erősítik a dramaturgiát. Olvasni, látni, felnőni kell.
Pagony, 2011, 56 oldal, 2790 Ft
