"Akik ennyire jól csinálják"

Nayyar Imam amerikai muszlim vezető
szerző
Cseke Eszter (New York), S. Taká
publikálva
2011/43. (10. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A pakisztáni születésű gyógyszerész jelenleg New York állam rendőrségén az első muszlim imám. Az On The Spot filmesei New Yorkban találkoztak vele.

Magyar Narancs: Szeptember 11. hogyan változtatta meg az életét?

Nayyar Imam: Akkor a Long Island-i Iszlám Társaság elnöke voltam. Volt egy üzenetrögzítőnk a mecsetben, a legtöbb üzenet, amit kaptunk, arról szólt, hogy "te muszlim vagy, ebben az országban élsz, ha bármilyen problémád van, csak hívj fel minket". Tízből egy volt csak olyan, hogy "menjetek haza, ahonnan jöttetek". Többségük a segítségnyújtásról szólt, arról, hogy beszélni szeretnének velünk. Az emberek segíteni akartak. Mindez megerősített, hogy aktív legyek a közösségben, ezért lettem emberi jogi biztos, meg más csoportok tagja. Most a rendőrségen vagyok és tanítok egy akadémián, szeptember 11. rám pozitívan hatott.

MN: Mi történt a patikájában a támadások utáni napokban?

NI: Az emberek bejöttek és kérdezték, hogy muszlim vagyok-e?! Mondtam, hogy igen. Meg voltak lepve. Nem hibáztatom őket, hiszen azok is muszlimok voltak, akik megtámadták az országot, és ártatlanokat öltek meg. Ez figyelmeztetés volt az amerikai muszlimoknak, hogy aktí-vabbaknak kell lennünk a közösségekben, beszélnünk kell a szomszédainkkal, munkatársainkkal, barátainkkal, hogy kik is vagyunk és miben hiszünk. Ez az egyetlen pozitív hozadéka, hiszen előtte az emberek többsége nem is tudta, hogy Amerikában élnek muszlimok, hogy a gyerekeik muszlimok gyerekeivel járnak egy iskolába. Én azóta beszélek a sajtóval vagy olyanokkal, akiknek őrült elképzeléseik vannak az iszlámról. Tisztázni kell, hogy a terrorizmusnak nincs vallása, semmi köze az iszlámhoz. A muszlim feladata, hogy tanítsa az embereket, mert ebben az országban a lakosság többsége előítéletes információkat kap rólunk a média nagy részétől.

MN: Milyen előítéletek élnek a muszlimokkal szemben az Egyesült Államokban?

NI: Egyértelmű, hogy sokan nem ismerik az amerikai muszlimokat, ők a Fox Newstól és más olyan hírcsatornáktól kapják az információikat, amelyek mindig negatívan beszélnek rólunk. Mondok egy példát. Oklahomában Timothy McVeigh felrobbantott egy épületet, és 168 ember meghalt (az eset még 1995-ben történt, egy terepjáróba rejtett pokolgépet hagyott ott egy toronyépület előtt, McVeigh-t hat évvel később kivégezték - a szerk.). A mai napig soha senki nem beszélt a vallásáról. Itt született, itt nőtt fel, szolgált a hadseregben is. Ha - Isten ne adja - ezt egy muszlim követi el, akit Mohammednek vagy Alinak hívnak, az első dolog, amit az amerikaiaknak mondtak volna, hogy egy muszlim terrorista Amerikába jött.

MN: Miért?

NI: Nem tudom, mert félnek tőlünk, mert tartanak azoktól, akik ennyire jól csinálják. Húsz-harminc évvel ezelőtt alig néhány muszlim volt itt, most pedig már kétmillió fölötti a számuk. Miénk a legiskolázottabb kisebbség Amerikában, pénzügyileg pedig a legsikeresebb Long Islanden. Az emberek félnek egy olyan csoport sikereitől, amelyet egyébként nem kedvelnek. Ez az egyetlen dolog, amire gondolni tudok.

MN: Ha szeptember 11-én nincs terrortámadás, erre nem lenne alapjuk?

NI: Ez biztos, szeptember 11. olaj volt a tűzre. Ne felejtse el, hogy a támadók nem amerikaiak voltak, hanem külföldiek. Nem éltek itt, ahogyan családjuk, üzleteik sem voltak, ez nagy különbség. Akik itt élnek, itt nevelik fel a gyerekeiket, itt vállalkoznak és tanulnak, soha nem szállnának szembe Amerikával. 'k mind amerikaiak, saját hazájukként viszonyulnak ehhez az országhoz, ahogyan én is. Ha nekem azt mondják, hogy "menjek haza", a Long Island-i házamra gondolok, nekem az az otthonom. A szüleim sírja is itt van, a gyerekeimet is itt neveltem föl, hová mehetnék?

MN: Felmerült valaha, hogy el kellene mennie?

NI: Bennem nem, mert ez a hazám. Amerika a bevándorlók országa, olyan vagyok, mint bárki más. Az egyetlen különbség köztem és azok között, akik már négy-öt generáció óta itt vannak, hogy ők ötödik, én pedig első generációs bevándorló vagyok. A zsidók Kelet-Európából a második világháború után jöttek, a muszlimok meg a hetvenes években. Az olaszok, írek meg korábban. Mindenkinek megvolt az esélye, hogy idejöjjön, csak különböző időszakokban tették, de bármelyik első generációsnak keményebben kell küzdenie.

MN: Hogy került Amerikába?

NI: 1982-ben egyedül jöttem. A későbbi feleségem akkor Kanadában tanult, majd mindketten hazamentünk, és Pakisztánban házasodtunk össze, akkor láttam életemben először.

MN: Elrendezett házasság volt?

NI: Igen. Az apám és az anyám kerestek nekem egy lányt, így találták meg a feleségemet, aki a fivérem nejének egy távoli unokatestvére volt. Soha nem láttuk egymást, csak akkor, amikor összeházasodtunk. Akkor már hat éve itt éltem, elvégeztem a gyógyszerészi tanulmányaimat.

MN: Hat év Amerika után miért ment bele egy ilyen házasságba?

NI: Mert ez a legjobb döntés. Ki ismerne jobban, mint a saját szüleid, és ki tudhatná jobban, hogy kire van szükséged?

MN: A gyerekei házasságát is ön fogja megszervezni?

NI: Legalábbis megpróbálom. Végül ők döntenek majd, de szeretném, ha számítana a véleményem. Persze ez Amerika, azt csinálnak, amit akarnak... Mindenesetre az iszlám kultúrában nem lehet házasság nélkül együtt élni, bár igazából ez minden vallásnál így van, a keresztényeknél, zsidóknál is, de ott a többség már nem tartja be.

MN: Imámként mit gondol, a nyugati világban miért ragaszkodnak a muszlimok sokkal jobban a hitükhöz, mint a keresztények és a zsidók nagy része?

NI: A világban nagyon sok a csábítás, bármikor el lehet csúszni. Az iszlámban ez a világ egy próba, ezért észben kell tartanod, hogy bármit is teszel, azért vállalnod kell a felelősséget.A többi vallás elbukik ezen a próbán. De a legrosszabb, hogy a vallási intézmények vezetői ezt el is fogadják, és nem ítélik el. Ilyen például a New York államban is bevezetett legális melegházasság is. Sem a templomok, sem a zsinagógák, de még sok mecset sem szólalt fel ellene. Ha nem is tüntetniük kellene, azért legalább beszélni kellett volna a jogalkotókkal.

MN: A muszlimok nem félnek attól, hogy idejönnek a nyugati világba, és kiteszik magukat ennek a sok csábításnak?

NI: Ez a szülők felelőssége, hogy megtanítsák a gyerekeiknek, mi a jó és mi a rossz. A legtöbb keresztény és zsidó azt látja, hogy mi az isteni parancsolatot követjük, ez pedig nekik is tetszik, és minket látva sokan vissza akarnak térni a parancsolatokhoz. Ezért van az, hogy Amerikában az iszlám követőinek száma növekszik leginkább. A muszlim közösségen belül történik a legkevesebb bűncselekmény, nálunk van a legkevesebb kábítószer, gengszterbanda, nemi erőszak vagy családon belüli erőszak. Ez azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk. A muszlimok élete sokkal biztonságosabb ebben az egyébként nem vallásos országban.

MN: Ha Amerika vallásos ország lenne, akkor valószínűleg keresztény, s talán maga sem maradna itt. De így, hogy szekuláris, mindenki gyakorolhatja a saját vallását, és lehetséges a melegházasság is. Ez nincs így rendjén?

NI: A helyzet az, hogy ez nem egy szekuláris ország, hogy is lehetne az, amikor képviselőként, szenátorként a Bibliára esküdnek föl? Hol van itt a szekularizmus?

MN: Tehát azt állítja, hogy Amerika keresztény ország?

NI: Ez a jog és a vallás országa. Lehetsz te keresztény, én muszlim, ez egy szabad ország, nyitva a különböző vallásoknak, ezért vagyunk itt, és nem máshol, sok muszlim él inkább Amerikában, mint egy muszlim országban. Ez Amerika szépsége. Járhatsz a mecsetbe, imádkozhatsz, amikor akarsz. A probléma az, hogy az emberek nem követik a vallásukat.

MN: Akkor hol húzná meg a szabadság határait?

NI: A szabadságnak igenis vannak határai. Van különbség ember és kutya között, noha mindketten Amerikában élnek, a kutyából nem lesz amerikai elnök. Van egy jó példa a négy alapító kalifa egyikétől: "Ha az egyik lábadat felemeled, a másikat is fel tudod emelni?" Van szabadság, de vannak határai is, hiszen ha mindkét lábad felemelnéd, pofára esnél. Ilyen a szólásszabadság is: nem állhatsz oda Obama elé ordibálni, vannak korlátok. Ezeket a korlátokat a vallások szabják meg. Nem kell mindenkinek az iszlámot követni, legyenek keresztények vagy zsidók, csak higgyenek valamiben!

MN: De muszlimként nem az az egyik feladata, hogy rábeszéljen Allah követésére?

NI: Nem, csak azt kell elmondanunk, hogy mi mit követünk, ha elfogadod, csatlakozhatsz, ha nem, az a te választásod. A mi felelősségünk az, hogy tudassuk másokkal, hogy a mi prófétánk és Istenünk mit mond.

MN: Szóval nem akarják bevezetni a sariát, ami ellen sok republikánus már nyilvánosan kampányol?

NI: Ez csak egy politikai játszma. A saria egy életmód, egyébként minden Amerikában hatályban levő törvény tulajdonképpen a sarián alapszik. A Kongresszusba elsőként beválasztott muzulmán képviselő Keith Ellison volt (még 2007-ben - a szerk.), aki a Koránra akart felesküdni, ezt néhányan nem nézték jó szemmel. Ezért utánajárt, hogy a törvény szerint a Kongresszusi Könyvtár bármelyik könyvére felesküdhet, ekkor találta meg Thomas Jefferson könyvtárában a kétkötetes Koránt. Ennek az országnak az alkotmányát Jefferson írta, és feltételezhetjük, hogy sok mindent a Koránból emelt át, bár bizonyítékunk nincs rá.

MN: Akkor végül is egy lépésre van Amerika a sariától, igaz-e?

NI: Kevesebb mint egy lépésre, az amerikai alkotmány az iszlám törvények gyűjteménye: meg kell védened az emberi életet és a tulajdont, ez az iszlám törvénye. Ha holnaptól sariának hívnák, nem lenne semmi különbség.

(szerk.: Gál Krisztián)

A Nayyar Imamról készült portré november 2-án, szerdán 22.20-tól és november 5-én, szombaton 22 órától látható a Spektrum Tv-n, az On The Spot című dokumentumfilm-sorozat New York-i adásában.

szerző
Cseke Eszter (New York), S. Taká
publikálva
2011/43. (10. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
On The Spot
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

A gazda áldásával
Milliárdos ingatlancéget irányít Schmidt Mária
Hegymenet
Debreczeni József kritikája
Interjúk
Luc Besson, Baráth Emőke
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...