Napsütés és rajtaütés: két nap az európai terror központjában

  • Urfi Péter
  • 2016. március 19.

Külpol

Munkatársunk éppen Molenbeekben volt, amikor elkezdtek lőni, majd elfogták a legkeresettebb európai bűnözőt, Szalah Abdeszlamot.

Mikor befordultam a sarkon, a kissrác előrántotta és többször elsütötte játékpisztolyát, én pedig úgy hátráltam vissza a másik utcába, mint aki kísértetet látott. A sötétedéskor az utcán játszó gyerekek még nem tudhatták, hogy fél órával ezelőtt és néhány utcával odébb a belga rendőrség speciális alakulata lábon lőtte és őrizetbe vette Európa legkeresettebb bűnözőjét, a leghírhedtebb élő terroristát, Belgium hivatalosan is első számú közellenségét. Mire idáig eljutottam, már két napja bolyongtam Molenbeekben, és próbáltam megérteni, mitől vált ez a látszólag ártalmatlan környék a dzsihadista terror központjává.

Nem ezért jöttem pedig, hanem hogy egy hosszú hétvégén keresztül újcirkuszi előadásokat nézzek. De amikor az indulás előtti napon megnéztem, hol is lesz pontosan a szállásom, valami megmozdult bennem. Molenbeekről tudtam, hogy az iszlamista terror európai bölcsőjeként emlegetik, a nyugati sajtó rengeteget cikkezett róla a novemberi párizsi támadások után. Nem is csoda, hiszen nehéz elsőre feldolgozni, hogy Európa közepén, az Európai Parlamenttől negyedórányira van egy kerület, ahová a terroristák fegyvert venni járnak. Már ha nem eleve ott élnek. Legyen szó egy tálibellenes afgán vezető meggyilkolásáról, a madridi vonatrobbantásról, a brüsszeli zsidó múzeum előtti lövöldözésről, az Amszterdam–Párizs járat kalasnyikovos merénylőjéről vagy a Charlie Hebdo utáni, kóser bolt elleni támadásról, „szinte mindig Molenbeekbe vezetnek a szálak”. Ezt maga a belga miniszterelnök mondta tavaly novemberben, belügyminisztere pedig egyenesen azt nyilatkozta, hogy nem tudják kontrollálni a területet.

m

A szerző fevételei

 

Belgiumban a legmagasabb a Szíriában harcoló dzsihadisták aránya, de ennél a statisztikánál sokkal nagyobb figyelmet kapott, hogy a novemberi párizsi terrorakció főszervezője és több másik tagja mellett az egyetlen életben lévő elkövető, Szalah Abdeszlam is molenbeeki. Azóta egyes cikkek már „no-go” zónaként emlegetik a kerületet, vagyis olyan helyként, ahová a rendőrség nem mer vagy nem akar bemenni, és ezzel a fehér bőrű polgároknak sem érdemes próbálkozniuk.

m

 

 

Ezek után némi aggodalommal láttam neki a környék felfedezésének. Amit találtam, annak semmi köze nem volt a rémképekhez. Nem túl releváns asszociáció, de azért az irányvonalat érzékelteti, hogy több ponton Spanyolországra emlékeztetett: éppen sütött a nap, az utcán sokan álldogáltak és üldögéltek; több volt a kosz, mint Nyugaton általában, de semmi vészes; a sok kis üzletben kedves, mosolygós eladók és így tovább. Volt néhány gyönyörű ház, és volt néhány ijesztő monstrum. A szomszédos, trendi kerülettől egy csinos csatorna választja el.

m

Nem az a Buda

 

Helyes parkok és aggasztó sikátorok. Csak legális mecsetből van 22. A legszembetűnőbb azonban a szegregáció: nőt fejkendő nélkül nem láttam, a teázókban pedig csak férfiak ültek. (Statisztikák szerint a lakosság 50 százaléka muszlim környezetből érkezik, egyes részeken ez az arány 70-80 százalék.)

m

 

 

És valahol itt kezdődnek a problémák: a régebbi és újabb bevándorlók eleve hátrányban vannak a tulajdonképpen három nyelv (francia, flamand, angol) ismeretét igénylő munkaerőpiacon, miközben a szegregáció gátolja a nyelvtanulást. A 100 ezer lakosú kerület Belgium legszegényebb része, itt a legnagyobb a munkanélküliség, az iskolák színvonala rossz. Nem indul túl nagy esélyekkel az életben, aki ide születik, a kétségbeesés és a frusztráció pedig jó kiindulópont a radikalizációhoz. Ez azonban még mindig nem magyarázná Molenbeek kiemelt szerepét az európai dzsihádban, már csak azért sem, mert szegény muszlimok sok helyen élnek, az IS pedig jellemzően az internet segítségével toboroz, és internetet nem csak Molenbeekben lehet olvasni.

m

 

 

A fentiek mellett viszont a belga közigazgatás és igazságszolgáltatás felaprózottsága – lásd például az egymással alig kommunikáló tartományokat és rendőrkapitányságokat –, az ország terroristák számára kedvező elhelyezkedése, illetve a fegyvergyártás elterjedtsége és laza szabályozása is szerepet játszhatott abban, hogy Molenbeek ilyen pusztító hely lett. Novemberben a kormány fogadkozott, hogy „kitakarít” itt, majd decemberben már konkrét intézkedéseket jelentett be: az országos lépéseken túl – erősítik a hírszerzésüket, a rendőrség jogosítványai bővülnek – Molenbeekre külön kitértek. Növelik például a rendőri jelentétet, ezzel is megpróbálva visszaszorítani a piti bűnözést, a fegyvereket és a drogokat. Már csak azért is, mert utóbbi fogyasztása ezen a környéken belépő lehet a dzsihadizmusba, a terjesztése pedig annak anyagi hátterét biztosítja.

m

Mind együtt Molenbeekért!

Közben a helyi közösség próbálja lemosni magáról a stigmát. A helyi újság aktuális számának címlapján egy fénykép szerepel, amely a párizsi áldozatok iránti szolidaritási akción készült, és rajta a felirat: Mind együtt Molenbeekért! Meg akarják mutatni, hogy ők nem terroristák. E cél érdekében a brüsszeli önkormányzat olyan látványos, de kevéssé hatékony módszereket is bevetett, mint az utcákon felállított telefonok: ezekről helyi lakosokat lehetett felhívni, akik elmagyarázták, hogy Brüsszel nem is olyan veszélyes.

Péntek délutánra én is erre jutottam, nagyjából levetkőztem az ijesztőbb előítéleteim többségét, sőt meg is szerettem a környéket. Akkor először a szirénázó autókat hallottam a szállodai szobámból, aztán láttam a híreket, de beletelt tíz percbe, amíg rájöttem: a rendőrségi blokád, a lövöldözés, a rejtélyes robbanások – mindez két sarokra tőlem történik.

Felmentem az erkélyre, és azt láttam, hogy a lövöldözés utcájának elején háborítatlanul fociznak a srácok, a felettük köröző helikopter sem zavarja őket.

false

Mire a helyszínre értem, már elszállították Abdeszlamot, de a segítőit csak később fogták el. Engem viszont jobban érdekelt, hogy mi történik ilyenkor a környéken, ezért körbesétáltam. Két kamasz a helyi művház ajtajában szinte a nyakamba ugrott, és először hadarva, majd értetlenkedésemet látva szép lassan, tagoltan elújságolták a nagy hírt, hatalmas mosollyal. Aztán futottak a helyszínre, ahogy többen mások is.

m


 

Láttam néhány fiatal férfit, akik ököllel törték be egy tudósító kocsi szélvédőjét. Mások azért voltak idegesek, mert a rendőrök nem engedték be őket az utcájukba, a lakásukba. Sokan izgatottnak tűntek, sokan mosolyogtak, a nagy többségen azonban nem látszott semmi. Néhány teázóban a híradót nézték, ahogy élőben jelentkezik a szomszédból, de a legtöbb helyen maradtak inkább a focimeccsnél.

Mikor visszamentem, már odaengedték a kíváncsiskodókat és a sajtót szinte közvetlenül a házhoz. A helyszínelés még tartott, de a lényeg már megtörtént: elfogtak öt embert, Szalah Abdeszlamot és négy segítőjét. A szakértők nagy várakozással tekintenek a kihallgatásukra. Az EU-csúcsról elviharzó belga miniszterelnök szerint ez „a demokráciáért folytatott küzdelem fontos lépése”. A belga és a francia elnök megbeszélése után Hollande rögtön kijelentette, hogy bízik Abdeszlam kiadatásában, és folytatják a terror elleni harcot. A török miniszterelnök a közös fellépés erejéről beszélt és a kurdokat ostorozta, és már Obama is rég gratulált, amikor a szomszédban lakó anyáknak még mindig az volt a fő sérelme, hogy nem mehetnek haza...

Ekkor hirtelen újabb durranás, mindenki idegesen pillantgat körbe, egy ideig mégse olyan sürgős a hazamenés. Rendesen félek, de nincs folytatása. Fehér ruhás helyszínelők mennek a házba, ahonnan a robbanások hallatszottak, ahonnan elvitték a leggyűlöltebb terroristát. És ami pont amellett a zöldséges mellett van, ahol tegnap almát vettünk. Azért jöttünk ide, mert meg akartam nézni a fő radikális mecsetként számon tartott Khalilt. Kívülről szinte semmi nem látszik, lefotóztam viszont a mellette lévő kereszteződést a zöldségessel, mert szépnek találtam, hangulatosnak. Nyilván Abdeszlamnak is onnan vitték az ételt aznap.

m

A mecset

 

 

m

És mellette a sarok

 

m

Éjjel

m

 

 

Ahogy sétálok haza, az egyik sarkon nagyobb csoport ember rohan felém. Félreállok, de pont mellettem lassítanak le, mindenki nevet, fejkendős asszonyok, férfiak, gyerekek együtt. Mi történt?, kérdezem szorongva. Kicsit megkergetett minket egy rendőrkutya, mondja egy lány, aztán tovább viccelődnek egymással. Franciául.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.