Görögország marad ott, ahol van – A Sziriza pirruszi győzelme

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. július 6.

Külpol

A „nemek” Görögországa nem érezheti úgy, hogy cserbenhagyták; hisz maga hagyta cserben a kontinenst.

Gondolom, vagyunk jó néhányan, akik szerettük volna, ha a július 5-i görögországi referendumon az „igenek” győznek, de e győzelemben azért egy pillanatig sem hittünk. Szerettük volna, mert – ahogy valahol André Goodfriend az elmúlt napokban írta – Görögország a nagy transzatlanti család tagja, márpedig „egy család az egy család”. És egy olyan botránynak a lehetősége, amelyet a „nemek” válthatnak ki, nem használ az efféle bensőséges kötelékeknek.

Láttuk mindeközben a Sziriza masszív erőfeszítéseit, hogy nemzeti létkérdéssé tegye a nyugati mentési ajánlatok elutasítását, így aztán aligha lehettek illúzióink.

A Balkánon a nacionalizmus mindig is győzött,

ha azt a politikai haszonlesés a józan ésszel szemben állította alternatívaként.

A nemzetállam – most épp szélsőbalos köntösben – győzött a globális, páneurópai és transzatlanti törekvések fölött. Görögország ezzel egyedül maradt. Az a megpróbáltatás, ami népére vár, minden bizonnyal elrettenő példa lesz más nemzetek számára, hogy az eurózónában hasonló megoldással kísérletezzenek.

Ebből a szempontból tehát jobb is, hogy a „nemek” győztek. Görögországra ugyanis nagyon nehéz jövő vár, és várt volna akkor is, ha népe történetesen „igennel” szavaz. Ám az egyszerű görög ez utóbbi esetben elvárta volna, hogy Európa olyasmit is megtegyen érte, amit józan ésszel nem várhat el senki. S minthogy nem kapta volna meg, úgy érezhette volna: tényleg hálátlan vele szemben a kontinens. Ez azonban most, az elutasítást követően már okafogyottá vált. A „nemek” Görögországa nem érezheti úgy, hogy cserbenhagyták; hisz maga hagyta cserben a kontinenst.

false


Ugyanakkor az utak aligha fognak szétválni. Adott ugyan az eurózóna meghatározó államainak hajthatatlansága, másrészt nem hagyható figyelmen kívül az a geopolitikai realitás sem, amit viszont az Egyesült Államok nem mellőzhet. Nem véletlen, hogy a – nem csak a gazdaságban, de a külpolitikában is olyannyira – felelőtlen Sziriza dacára

Washingtonban megfordult a széljárás,

s az elmúlt két hétben igyekeztek nyomást gyakorolni Nyugat-Európára némi engedmény reményében. Egyedülállóan újszerű a transzatlanti kapcsolatok történetében, hogy Európa ennek milyen keményen ellenállt. Logikus lépés volt, elvégre, ha a Sziriza gazdaságilag térdre kényszerítheti a kontinenst, akkor ezt külpolitikailag is megteheti, s ezzel bátoríthat bárkit – akár a bal-, akár a jobboldalon –, hogy hasonló külön utas geopolitikai kalandokkal zsarolja szövetségeseit. E téren a magyar példa talán a legbeszédesebb. Ma már jól látni: egyenes út vezetett a reformokat ellehetetlenítő „szociális népszavazástól” a mai,

Európával dacoló Magyarországig.

Ha más-más okokból is, de sem Brüsszel/Berlin, sem pedig Washington nem láthat komoly partnert olyanokban, akik egyoldalú engedményeket követelnek, s ha ez nem megy, orosz segítségért nyújtják kezüket. Ha más nem, már ez eléggé kétségessé teszi, hogy a Sziriza ezt a válságot túlélje. A múlt vasárnapi népszavazásnál pirruszibb győzelemnek csak ritkán lehet az ember tanúja.

Mindennek dacára nem vitás, tovább kell folytatni a tárgyalásokat, de erősen kétlem, hogy ez a Szirizával, vagy legalábbis ezzel a kormánnyal komoly eredményekre vezetne. A következmények láttán néhány új balos szív persze majd megszakad, a másik oldalon pedig a krokodilkönnyektől szem nem marad szárazon. A világ meg megy tovább.

A szerző a DK elnökségi tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.