Az első (svéd) Kalózpárt megalakulása, vagyis 2006 óta valóságos burjánzásnak lehetünk tanúi Európában: sorra alakulnak a magukat kalóznak nevező pártok – közöttük elsőként, a közelgő választások nyomán, a holland szekció kerülhet be a helyi törvényhozásba. Ez a célja a magyar kalózpártnak is.

Az utóbbi bő fél évtized a kalózpártok virágkorát hozta Európában. Viszonylagos sikerük kétségtelen kritika a fennálló intézményrendszerrel és a hagyományos liberális demokráciával szemben is, miközben maguk a pártok ilyen értelemben nem rendszerellenesek, sokkal inkább a jogkiterjesztés a céljuk. A kalózpártok főbb céljai természetesen igen hasonlóak, s valamennyien egyetlen közös ősre, a 2006. január 1-jén alapított svéd Kalózpártra vezetik vissza családfájukat. Programjukban kiemelt helyen szerepel a civil jogok és a közügyekben való direkt részvétel erősítése, ennek megfelelően valamennyien a közvetlen demokrácia és fokozott állampolgári aktivitás pártolói. Mondanunk sem kell, elképzeléseikben központi jelentőségű a szerzői és szabadalmi jogok megreformálása – ez volt az alapelv, amely világra hívta a kalózpártok mozgalmát (ebben a tekintetben, legalábbis eredetileg, kétségtelenül illik rájuk a single issue címke). Társadalomképükben olyan archimedesi pontnak látják ezt a témát, amelybe kapaszkodva mintegy sarkaiból fordítható ki a rosszul összerakott jogi, politikai (esetleg szociális) rendszer.

 

További programpontjaik: a tudáshoz, a szellemi javakhoz való szabad hozzáférés (az open content, illetve szoftverszinten az open source elve), a személyes adatok biztonsága és a velük való önrendelkezés, az információszabadság, az intézmények működésének transzparenciája, ellenőrizhetősége, az oktatás szabadsága, az egészségügyi ellátáshoz való világméretű, szabad hozzáférés, továbbá egyház és állam világos szétválasztása. Mondhatni, nem is annyira utópikus követelések – bár így, egy csomagban kétségtelenül… Mindenesetre olyan célokról beszélünk, melyekről minimum érdemes racionális vitát folytatni, s úgy tűnik, sokaknak megéri harcolni is értük. A kalózpártok számára alapvető jelentőségű a nem kereskedelmi célú fájlcsere engedélyezése (bővebb értelemben a szerzői joggal védett alkotások nem üzleti szándékú felhasználásának szabadsága), a kulturális javak újrahasznosíthatóságának megkönnyítése (gondoljunk csak a modern könnyűzene hangmintahasználattal kapcsolatos jogi dilemmáira), az üres adathordozói díjak eltörlése, az állampolgárok elektronikus megfigyelésének és lehallgatásának tilalma, vagy éppen a szabad szoftverek használatának elősegítése. (A témáról lásd például Bodó Balázs A szerzői jog kalózai című könyvét – kritikánk róla itt.)

 

Az első szót a már említett, Rickard Falkvinge által alapított svéd Kalózpárt mondta ki – tőlük származik a jól csengő márkanév is, amelyet az intellektuális tulajdon elvét ellenző szerveződéstől kölcsönöztek. A Piratbyrån – azaz Kalózhivatal – aktivistái fontos szerepet játszottak a Pirate Bay nevű BitTorrent site alapításában és működtetésében (a szabad fájlcserélésre szolgáló weboldal egyik létrehozója, Gottfrid Svartholm a kiadatására vár Kambodzsában, a szintén most bejelentett 59 millió dolláros svéd segélycsomagtól nyilván függetlenül…). A kalózpártok bátran és büszkén magukra veszik azt a jelzőt („kalóz”), melyet a fennálló szerzői jogi rezsim sokszor hivatásos képviselői aggattak azokra, akiknek jogait és érdekeit képviselni szeretnék – ezáltal persze ki is forgatják a „kalóz” jelzőben rejlő megbélyegzést, és a maguk javára fordítják a szó által hordozott (néha a tömegkultúra, pláne Hollywood által is jótékonyan megtámogatott) jelentéstöbbletet.

Svéd mintára még 2006-ban létrejöttek az első testvérpártok (Németországban és Ausztriában), sőt még akkor ősszel létrejött a kalózpártok nemzetközi ernyőszervezete, afféle Kalóz Internacionálé. Az első átütő sikert az alapító svéd párt érte el: ők 7,1 százalékot kaptak a legutóbbi, 2009-es európai parlamenti választásokon, s azóta két képviselőjük ül Brüsszelben. 2010-ben Izlandon értek el sikert: a kalózok családjába hivatalosan ugyan nem tartozó (a szerzői jogokkal egyáltalán nem foglalkozó), de velük más tekintetben rokon elveket valló, szintén a hivatalos politikai establishment ellenében létrejött Legjobb Párt (Besti flokkurinn) 6 helyet, s ezzel relatív többséget szerzett a városi tanácsban. Azóta a kedvesen abszurd követeléseiket tekintve inkább a Kétfarkú Kutya Párttal rokonítható szervezet vezetője, Jón Gnarr (civilben ismert helyi komikus) lett Reykjavík polgármestere. A német testvérpárt számára a tavalyi berlini tartományi választások hoztak sikert: 8,9 százalékot kapott az Andreas Baum vezette kalózpárti lista – ez 15 helyet jelentett számukra (s nem is ez volt az egyetlen németországi sikerük – regionális választásokon). Először azonban szerdán kerülhet be egy kalózpárt az adott ország törvényhozásába: a hollandiai parlamenti választásokon eséllyel indul az ottani kalózpárt, amelyet a hollandok már beküldtek az európai parlamentbe.

Történelmileg a kalózpártok igen sokat merítettek olyan elődszervezetek filozófiájából és követeléseiből, mint az Electronic Frontier Foundation és a Chaos Computer Club. Céljuk a digitális jogok érvényesítésére szolgáló, a nagy média- és informatikai cégek által alkalmazott ún. DRM-technológiák (például restriktív licencszerződések, titkosítási módszerek) visszaszorítása, s határozottan ellenzik a média- és a hardvercégek indokolatlannak tekintett jogi, anyagi követeléseinek érvényesítését (az ezzel kapcsolatos dilemmákról ajánljuk figyelmükbe Cory Doctorow író, újságíró egyik előadását). Ezenfelül szeretnék elérni a szabadalmi jog reformját – ennek részeként pedig érvényesíteni azt az elvet, hogy élő anyaggal, az élettel kapcsolatos kutatások eredményére (legyen szó vetőmagról vagy génekről), továbbá szoftverekre ne lehessen szabadalmat benyújtani. Céljuk a polgárjogok erősítése is, a kormányzat transzparenciájának fokozása, a gyors és igazságos jogszolgáltatás, a szólás szabadságának kiterjedtebb érvényesítése, és a kommunikáció anonimitásának minél szélesebb körű szavatolása. A kalózpártok idei, prágai konferenciáján az európai testvérpártok megállapodtak abban, hogy közösen, közös program alapján indulnak el a soron következő, 2014-es európai parlamenti választásokon, ráadásul egy közös európai politikai parlamenti pártot alapítanak. Ennek jogi, intézményi alapjai, továbbá alapelvei kidolgozására újabb konferenciákat tartottak Potsdamban és Barcelonában.

S miközben Európa-szerte alakulnak kalózpártok (szinte alig van állam, ahol ne működne legalább egy pártszerű kalózcsoport), természetesen Magyarország sem maradhatott ki a sorból – igaz, itt egy ideig párhuzamos szálakon haladt a történet. Először még 2009 végén, többek között állandó szerzőnk, Bodoky Tamás, továbbá Maróy Ákos által kezdeményezett mozgalom (és blog) továbbgondolása nyomán (de már az említettek részvétele nélkül) alakult meg a hazai Kalózpárt, amely a 2010-es választásokon még az LMP-vel működött együtt. Ezt követően 2011-ben is létrejött egy pártkezdemény, Magyar Kalóz Párt néven. A két szervezet végül hosszas egyeztetés, sok vita és néhány aktivista kiválása nyomán idén tavasszal (április 28-án) egy csillebérci táborozás nyomán egyesült egyetlen szervezetbe, amely a jövőben pártszerű keretek között kíván működni.

Világos célkitűzésük, hogy be szeretnének kerülni a Parlamentbe – más kérdés, hogy ez manapság náluk nagyobb bázissal rendelkező szervezetek számára sem oly egyszerű… Az egyesült Kalózpárt egyik fő szervezője, Hornyák Péter (aki amúgy nem is Magyarországon él) egy szerzői jogokkal foglalkozó szakblognak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a Kalózpárt többek között a magánélet maximális tiszteletben tartását, a teljes körű állami átláthatóságot, a szerzői, szabadalmi, oltalmi jogok reformját, az internet-hozzáférés garantálását, a demokratikus rendszerünk újraértelmezését tűzte ki (a közhiedelemmel ellentétben nem is halálfejes) zászlajára. A társadalmi utópiákhoz való vonzódásukat jelzi, hogy az internet segítségével egy olyan szerkezetet szeretnének kialakítani, ami lehetővé teszi a közvetlen beleszólást az államügyekbe, illetve folyamatos (demokratikus és polgári) kontroll alá helyezné a képviselői munkát is. Ezt a módszert hívják likvid demokráciának – melynek propagálásában a Német Kalózpárt az éllovas. A magyar Kalózpárt utoljára éppen most hétvégén hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy sajtóközleményben fejezte ki szolidaritását az Anonymus nemzetközi hackercsoport napokban elfogott öt magyar tagjával. A Kalózpárt egyben követeli, hogy az úgynevezett DDoS támadásokat a törvény civil engedetlenségnek tekintse, és ne büntesse, mivel az ilyen szerver-túlterheléses akciók semmilyen illetéktelen behatolással nem járnak. A legutóbb a Közgép honlapja elleni támadás szerintük nem más, mint „digitális ülősztrájk”.