Valaha alig volt ország, melynek ne lett volna uralkodója – s jakobinus fanatizmus ide vagy oda, azért szerencsére mára is maradt néhány belőlük. Többségük parlamentáris monarchia, akad néhány alkotmányos fejedelemség, egy diarchia, és egy abszolút (mini)monarchia is.
Belgium
| ||
Az országban 1831, azaz egy évvel a sikeres forradalom után lépett trónra a Szász–Coburg–Gothai-házból származó I. Lipót – nem mellesleg Viktória királynő anyai nagybátyja (aki saját unokatestvéréhez, Alberthez ment feleségül…). Azóta is ez a királyi család adja az uralkodókat, az öröklés egyetlen szabálya az elsőszülöttség, amelynél most már a nem sem számít (ez az úgynevezett egyenlő primogenitúra). Az országban éppen trónváltás történt – II. Albert lemondott, s a helyét elsőszülött fia, Fülöp vette át. Már most tudni lehet, hogy ha valamilyen okból ő is átadni kényszerül a trónt, akkor lánya, Erzsébet lép a helyébe. A szász–coburg–gothai fejedelmi család amúgy igen szorgalmasnak és ügyesnek bizonyult – leszármazottai előbb az Egyesült Királyság trónját szerezték meg, majd szintén e família tagjai kerültek a portugál és a bolgár trónra is. Előbbi országban az 1910-es köztársasági fordulatig uralkodtak, utóbbiban a bolgár kommunisták tették lapátra az utolsó bolgár cárt. Igen ám, de az elűzött II. Szimeon a bolgár rendszerváltás után visszatért, és a romantikusan polgári Szimeon Szakszkoburggotszki néven lett egy időre az ország demokratikusan választott miniszterelnöke, ami a maga nemében szintén világrekord.
Hollandia
A Holland Királyságot paradox módon Napóleon császár hozta létre, hogy örömet okozzon vele öccse, Louis Bonaparte számára – ám e bábállam csak négy évig létezett, mielőtt beolvasztották volna a Francia Császárságba. A franciák a lipcsei csata elvesztése után Németalföldről is távozni kényszerültek, majd a bécsi kongresszus döntései (s Napóleon újabb végleges veresége) nyomán jött létre a Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és a holland külbirtokokat magában foglaló Egyesült Németalföldi Királyság. Élén az Orániai–Nassaui-házból származó uralkodókkal – korábban ez a ház adta hagyományosan Hollandia helytartóit. Belgium már 1830-ban elveszett, Luxemburggal azonban csak 1890-ben szűnt meg a perszonálunió.
Ma is az Orániai–Nassaui-ház adja az uralkodókat – habár a fiági öröklésre és leszármazásra itt sem sokat adnak. Idén április 30-tól Vilmos Sándor Hollandia királya – a trónt az uralkodásról lemondó édesanyjától, Beatrix királynőtől örökölte. A holland közvélemény remélhetőleg már rég megbarátkozott ama ténnyel, hogy a király édesapja egy nemesi családból származó német férfiú, Claus Von Amsberg (pláne, hogy Beatrix édesapja, Julianna királynő férje is német hercegi családból érkezett). Ha nem mondtuk volna, Vilmos Sándor Hollandia mellett Curaçao, Sint Maarten, Saba, Bonaire és Aruba királya, Nassau–Oránia és Lippe–Biesterfeld uralkodó hercege. Ugyan női uralkodók (Vilma, Julianna, Beatrix) 123 éves korszaka végén került a trónra, utódja alighanem leánya, Katalin Amália hercegnő lesz.
Luxemburg
A nagyhercegségben 1890-ben III. Vilmos holland király halálával szűnt meg az Orániai–Nassaui-ház uralma – az ország törvényei szerint ugyanis nő (nevezett Vilma királynő) nem örökölhette a luxemburgi trónt. Ekkor lett a nagyhercegi cím birtokosa s uralkodó Adolf nassau–weilburgi herceg, és máig is az ő leszármazottai foglalják el a trónt. Igen ám, de az uralkodóházat már nem így hívják, elvégre 1919-ben Félix Bourbon–pármai herceg vette feleségül Charlotte nagyhercegnőt. Jelenleg Henrik nagyherceg az uralkodó, a trónörökös pedig Vilmos koronaherceg.
Egyesült Királyság
| ||
Azáltal, hogy Viktória királynő Albert szász–coburg–gothai herceghez ment feleségül, leszármazottaik is ehhez az ághoz tartoztak. De az I. világháború németellenes hangulata magával ragadta még az uralkodót is – a német rokonsággal minden kapcsolatot megszakító V. György Windsor-háznak keresztelte el az uralkodói családot. Manapság is ők uralkodnak, jelenleg éppen II. Erzsébet királynő – a ház fiágon voltaképpen kihalt, de ez ma már senkit sem érdekel. Azért az érdekesség kedvéért elmondanánk, hogy II. Erzsébet férje, Fülöp görög herceg a Schleswig–Holstein–Sonderburg–Glücksburg-ház tagja, amely még más államoknál is elő fog kerülni. Hamarosan itt is az egyenlő primogenitúra lesz az uralkodó szabály csak előbb el kell fogadtatni II. Erzsébet valamennyi országának törvényhozásával. Jut eszünkbe: egy Windsor-uralkodó nem csupán az Egyesült Királyság (Nagy-Britannia és Észak-Írország) szuverénje. A királyi portfólióba tartozik még Antugua és Barbuda, Ausztrália, a Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Grenada, Jamaica, Kanada, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, a Salamon-szigetek, Tuvalu és végtére Új-Zéland is. A trón jogos örököse momentán (a közvélemény által amúgy kevéssé kompetensnek vélt) Károly herceg – ha ő esetleg lemondana, akkor rögtön Vilmos herceg lehetne a király, akinek éppen most szült fiú utódot Katalin hercegnő (alias Kate Middleton) – a csecsemő rögtön harmadik az öröklési sorban.
Spanyolország
A Spanyol Királyság hosszú időn át számított legendás (mondjuk nem makulátlan hírnevű) cégnek, ám volt egy olyan hosszú időszak, amikor az ország törvényes uralkodója száműzetésbe kényszerült. A kőkonzervatív (végül Primo de Rivera diktatúráját támogató) XIII. Alfonzt a köztársasági kormány tette le a trónról – de Franco idején sem térhetett haza a család. Franco ugyan 1947-ben királyságként ismerte el Spanyolországot, de nem tartott igényt a királyi család részvételére az ország újjáépítésében (a király nélküli királyság terén akadtak történelmi előzményei…). Amikor pedig meg kellett volna neveznie, akkor az első számú trónigénylő, a túl liberálisnak tartott János herceg helyett annak fiát, János Károlyt jelölte utódjául.
Az 1975-ben trónra lépett I. János Károly alaposan áthúzta Franco számításait, és döntő szerepet játszott a demokratikus átmenetben – abban, hogy Spanyolország liberális és parlamentáris jogállammá váljon. A király a Bourbon- (spanyolosan Borbón) dinasztia leszármazottja: ez az uralkodóház a spanyol örökösödési háború lezárulta óta, azaz már három évszázada adja a királyokat – a már említett sajnálatos szünetet leszámítva. A demokratizálódásban való szerepe, a falangista puccskísérlet alatti bátor helytállása és a polgári jogok kiterjesztése melletti elkötelezettsége (csont nélkül aláírta a melegházasságról szóló törvényt) után magunk nem értjük azt a hisztit, amit országában némelyek a király tavalyi botswanai elefántvadászata miatt rendeztek. Egy uralkodónak igenis lehessenek nagystílű, habár értelmetlen passziói! Utódja fia, Fülöp lehet, aki momentán többek között Asturia hercege.
Cikkünk második része, mely a rendkívül érdekes skandináv államok és az európai miniállamok uralkodóit mutatja be, itt olvasható!
